Hülye Tanár Úr és a Csupasz Fenék

A dologra akkor figyeltem fel, amikor megláttam a képernyőn Piszkos János Józsefet. És most, tekintettel a Rádiónkban kötelező jó modorra, még tapintatosan igyekeztem magyarra fordítani Hans-Josef Dreckmann nevét. Talán a németül csak felületesen tudók is sejtik, de a nagyszótárban is ott áll feketén-fehéren, hogy a Dreck nemcsak piszkot jelent, hanem ennél kellemetlenebbet is. Márpedig Hans-Josef Dreckmann korántsem kellemetlen ember: a közszolgálati ARD televízió rendszeresen szereplő, kiváló külpolitikai riportere, akit a közönség elsősorban Afrika szakértőjeként ismer. Ha pedig valaki egy pillantást vet a tekintélyes napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung címoldalára, minden nap ott látható a kiadók, vagyis főszerkesztők névsorában Günther Nonnenmacher. A Nonnenmacher - szó szerinti fordításban - apácacsináló, de azt talán még a németek közül sem mindenki tudja, hogy ez a szó eredetileg foglalkozást jelent. A nép nyelvén azokat hívták így, akik férfiatlanították a háziállatokat. És találkoztam olyan családnevekkel is, amelyeket a Rádióban most el sem merek mondani, talán egyszer leírom őket egy szabadszájúbb lapban, és nem győztem csodálkozni, hogyan lehet ilyen nevekkel a nyilvánosság előtt szerepelni a sajtóban, a politikában és egyáltalán. A szalonképes esetek közé tartozik, amit éppen a napokban olvastam, hogy az Európai Bíróság mostanában kinevezett egyik német főügyésze, egy professzor asszony a magyarul is egyértelműen hangzó Juliane Kokott névre hallgat. De megindulhat az agyunk annak hallatán is, hogy a német szövetségi parlament egyik képviselője a Roland Gewalt nevet viseli, márpedig a Gewalt erőszakot, kényszert, hatalmat jelent. Ráadásul Erőszak úr nemrég a berlini tartományi parlament kereszténydemokrata frakciójának belügyi szóvivője volt.

Miután éveken át egyre több ilyen névvel találkoztam, utánajártam a dolognak, de ez nem volt egyszerű. Ami nekem feltűnt, az a jelek szerint a németeket nem foglalkoztatja különösebben.Végül a regensburgi egyetem német nyelvtudományi tanszékének professzora, Albrecht Greule tudott felvilágosítással, illetve legalábbis feltételezésekkel szolgálni. Mintha a szokatlan, időnként bizony trágár neveket nem találnák annyira mulatságosnak, mint amenyire a külföldi megütközik rajtuk - kérdeztem tőle.

Greule: Ezek a nevek bizonyára a németeknél is ugyanazt a hatást váltják ki, mint Önnél. De talán egyszerűen a kötelező udvariasság miatt átsiklanak fölötte. Az is lehet, hogy a név bántó voltát észre sem veszik, mert ehhez bizonyos távolságot kellene tartani a nyelvtől. Nagyon érdekes, hogy ezt egy újságíró kérdezi tőlem, és nem, mondjuk, egy háziasszony. És nézhetjük ezt magasabb szempontból is, mégpedig onnan, hogy a szokatlan nevek viselői talán büszkék is. Gondoljon csak arra - igaz, ez nem családnév -, hogy van egy bor, amelyet Kröver Nacktarschnak hívnak.

Itt a magyarázat kedvéért meg kell szakítanom a professzor szavait: ha az enyhébb fordításhoz folyamodom, akkor a bort csupasz fenéknek hívják, és ezzel a névvel szépen fogy. A cimkéken láthatóak is a csupasz fenekek, illusztrálván a legendát, amely szerint a vincellér jól elfenekelte azokat a kisgyerekeket, akik bemerészkedtek a pincébe bort kóstolni. Éppen nemrég láttam a tévében, hogy a Mosel menti kisvárosban, Krövben még az új kulturális csarnokot is a Nacktarsch-Halle névre keresztelték, és a lakosság most megosztott abban a kérdésben, hogy nem kellene-e másról elnevezni a kultúrközpontot. De Greule professzornak van további példája is a furcsa nevek büszke viselőiről:

Greule: Volt - vagy van is még - például Mainz közelében egy nemesi család: Hund von Saulheim. (Ez - a kisebb fonetikai finomságokat figyelmen kívül hagyva - azt a hatást kelti, mintha magyarul Disznóházi Kutyának hívnák a hercegéket.) Vagyis - folytatja a professzor - ha sikerült fölülemelkedni a név megbotránkoztató voltán, akkor ezeknek a neveknek van bizonyos exkluzivitásuk, vonzerejük, és ez érvényes talán a márkanevekre is, hiszen családnévből gyakran lesz márkanév.

A professzorral beszélgetve kiderül, hogy a furcsa nevek egy része eredetileg mást jelentett. Vagyis manapság a legtöbben már nem gondolnak rosszra, de ez lehet pont fordítva is. Nem is számít kivételesnek az a német családnév, amely eredetileg a gyakori keresztnév, a Fritz egyik formája volt, de ma már olyasmit jelent, amit én most nem mondhatok ki. A professzor szerint az effajta családneveket viselőik és környezetük humorral viselik, vagy egyszerűen többé-kevésbé figyelmen kívül hagyják, mit jelentenek. De a regensburgi nyelvtudós inkább csak találgat, semmint megalapozott tudományos magyarázattal szolgál.

Greule: Azt kell mondanom, Önnek igaza van: ez olyan jelenség, amelynek a magyarázatát még meg kell keresnünk. Itt tulajdonképpen a kutatás által fel nem tárt területről van szó.

Nem titkolt büszkeséggel adom tovább e szavakat, hiszen mi lehetne méltóbb közszolgálati feladata a tudósítónak, mint hogy irányt mutasson a német tudománynak. A kutatás, az eddig feltáratlan jelenség első megközelítése ősszel kezdődik. Érdeklődésemtől sarkallva Greule professzor a következő félévre szemináriumot hirdetett "Nevek a nyilvánosság előtt" címmel. A projekt egyik témája: családnevek és az identitás zavarai. Kedvcsinálónak két nevet is beletettek a címbe: "Anne Will und Geiler Egon". Ami értelemszerű fordításban azt jelenti: Anna akar, és Egon mindig szeretne. Anne Will az ARD televízió esti politikai magazinjának, a Tagesthemen-nek az egyik műsorvezetője, Egon Geiler kevésbé ismert személyiség, de nyilván ő is létezik. Amint hogy létezik Günter Jauch is, aki a német televíziózás egyik legnépszerűbb műsorvezetője, függetlenül attól, hogy családneve lényegében hígtrágyát jelent. De hallgassuk ismét Albecht Greule professzort.

Albrecht Greule

Greule: Nem felejthetjük el, hogy még többen viselnének megbotránkoztató neveket, ha a törvény nem engedné meg kivételes esetekben a névváltoztatást. Volt az ismerőseim között valaki, ráadásul éppen tanár, aki a Blöd - magyarul Hülye - névre hallgatott. Ez klasszikus példa. Tanárként ilyen névvel szaladgált. Idővel ezt megszokták, végig ugyanazon a helyen tanított, nem beszéltek a nevéről, tisztelték. De a gyerekei már az anyjuk nevét vették fel, és most Merznek hívják őket.

Általában persze a családnevét nem maga választja az ember, de azt már mindenki szabadon dönti el, milyen nevet ad a gyerekének, és milyen nevet vesz föl a házassága után. Elég érdekes eseteket találhatunk egy ezzel foglalkozó internetes honlapon. A Peter családnév kifejezetten gyakori, és ha valaki a Silie családból származik, az sem feltűnő. De ha összeházasodnak, felveszik a Németországben eléggé elterjedt kettős nevet, és attól fogva a Peter-Silie, vagyis Petrezselyem névre hallgatnak, akkor már jogos a kérdés: vajon miért?

Greule: Őszintén szólva, nem tudom. Vagy nem figyelnek oda - vagy talán játékos kedvűek, esetleg gúnyt akarnak űzni a törvényből. Itt, Regensburgban van egy orvosi rendelő. A hölgy neve Wein-Keller - magyarul Bor-Pince. Senkinek se jutna eszébe, hogy a saját nevét és a férjéét fordítva is összerakhatta volna: Pince-Bor. Ha tényleg létezne a Peter-Silie - Petrezselyem - család, az azt mutatná, hogy egyesek játszanak ezzel. Amit egyébként meg kellene tiltani. A keresztneveknél már érvényesek bizonyos szabályok, a gyerek személyiségének védelmében.

Albrecht Greule, a német nyelv professzora nem vitatja, hogy nem ritkaság Németországban a szokatlan vagy éppen megbotránkoztató családnév.

Greule: Nekem is volt egy Langohr - Hosszúfül - nevű ismerősöm, aki aztán elhagyta az Ohr-t, és most egyszerűen Lang-nak hívják. Vannak emberek, akik tesznek valamit a meghökkentő nevük ellen. A többieknek a viselkedése pszichológiai magyarázatra szorul, és most éppen ezzel próbálkoztunk.

2003. augusztus