Rendőrök és veszélyek

Nemrég megjelent a Szövetségi Villanó. Tényleg így hívják: a Bundesblitzer nem más, mint egy új autótérkép, amely feltünteti, hogy a Szövetségi Köztársaság útjain hol villant a rendőrség. Ez egy nagy ország, nagy autókkal és nagy rendőrséggel. Csak az állandó traffipaxok száma 2.500 körül van. Dr. Hans Biermann, az atlasz kiadója nem tett lakatot a szájára, amikor az újságíróknak bemutatta művét, és a bekapcsolt mikrofonok előtt azt mondta, hogy a rendőrség csapdákat állít. Márpedig, ha Dr. Biermann ezt mondja, akkor annak meglehet az oka, hiszen már az első, berlin-brandenburgi villanó-atlasz megjelenésekor bántódás nélkül került ki az ügyészséggel folytatott levelezésből. A villanók feltérképezése nem jogellenes, hiszen minden, ami a közutakon van, nyilvánosnak számít. A minősítés pedig a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik, és a csapdákról és a rendőrség bevételnöveléséről szóló megjegyzéseit Dr. Biermann alá is tudja támasztani. Például azzal, hogy Berlinben egyetlen állandó traffipax sincs fölállítva iskolák környékén, viszont több ilyen szerkezetet is fölszereltek a városból kivezető széles utak mentén, pont a városhatár előtt, ahol még éppen érvényes az 50 kilométeres korlátozás. Kilóg a lóláb ott is, ahol az országúton, minden különösebb ok nélkül, egy rövid szakaszon 60 kilométeres korlátozás van, a közepén a sebességmérő jellegzetes, madáretető-formájú dobozával. Dr. Biermann, aki a tartományi, majd az országos villanó-atlasz készítése közben nyilván szakértővé képezte ki magát, azt állítja, hogy a német rendőrök ezen kívül még az autójukban elhelyezett sebességmérőkkel is leginkább olyan helyeken parkolnak, ahol biztos a bevétel, és nem elsősorban ott, ahol sok a baleset. Sőt, bár ez már nem a gyorshajtáshoz tartozik, Dr. Biermann azt a tapasztalatát is megosztotta a sajtóval, hogy a rendőrség bevételeinek legnagyobb része nem a mozgó, hanem az álló forgalom megbüntetéséből származik. Kevésbé hivatalos nyelven: a tilos parkolás időt és munkaerőt nem kímélő ellenőrzéséből. De nehogy bárki is azt higgye, hogy Dr. Biermann önös érdekből leplezi le a rendőrséget. Őt magát nem büntették meg, a sajtó, ha kíváncsi, akár utána is nézhet a rendőrségi nyilvántartásban. A kis berlini térképkiadó vezetőjét nem saját sérelmei vezérlik, hanem jó üzletet talált a autótérképek kiadásában.

Miután Dr. Biermann alapos rendőrségi ismeretekkel vértezte föl magát, azt is tudja, hogy az igazi és veszélyes száguldozókat a sebességmérés és a büntetés sem tartja vissza. Statisztikák igazolják, hogy a büntetések érezhető megemelése után nagyjából másfél évvel a gyorshajtás visszaállt a korábbi szintre - ami más szóval persze azt is jelenti, hogy a balesetveszély nem változott, csak a rendőrség ugyanannyi költséggel nagyobb bevételhez jutott. A villanó-atlasz nem is a javíthatatlan száguldozóknak készült, hanem megelőzésképpen azoknak, akik szeretnének biztonságosan közlekedni. Hiszen az autós nem tudhatja, hogy az országosan nagyjából 2.500 traffipax közül melyiket szerelték föl bevétel-növelési célból, és melyik doboz van tényleg balesetveszélyes helyen.

A rendőrség vagy az önkormányzat pedig foglalkozhatna elrettentés helyett neveléssel is. Dr. Biermann követésre méltó példaként említi az olyan sebességmérőket, amelyek nem a rendőrségre vannak bekötve, hanem egy jól olvasható kijelzőt működtetnek. Az autósok előtt olyan felirat jelenik meg, amely szerint "Ön most ennyivel és ennyivel gyorsabban hajt". Kell-e egy demokráciában ennél több a polgárok felelősségérzetének fölkeltésére?

2002. október