Tiszta Amerika

Akkor kaptam föl igazán a fejemet, amikor Berlinben átkeresztelték a Straßenbahnt, és most már úgy hívják a villamost, hogy Tram. A franciákkal szöges ellentétben a németek minden gátlás nélkül veszik át az amerikai kifejezéseket. Ez "echt cool", vagyis igazán menő dolog. A minap hozta például a postás az egyébként állami kézben lévő német vasút reklámját, mégpedig azért, mert egy félárú igazolvány tulajdonosaként az ügyfelük vagyok. A félárú újnémet neve BahnCard, és a vasút egyebek mellett arra buzdít, hogy vonattal utazzam olyan Top-Event-ekre, mint a stuttgarti karácsonyi cirkusz. Ha akarom, a világhálón is vehetek vonatjegyet, a szolgáltatás neve: Surf&Rail. Ha a vasút ilyen, akkor telefontársaságok még ilyenebbek. Kis minta az új cégek listájából: 3U, Startec, First Telecom, ONE.TEL, Teledump. Tiszta Amerika. Időnként azt is tapasztalom, hogy műveltebb németek, amikor külföldivel találkoznak, nyomban angolul kezdenek beszélni, és meg kell kérni őket, hogy Berlinben hadd beszéljünk velük németül.

Szóval, Amerika közel van, McDonaldsostul, multiplexestül. Amerika már az öreg 68-asoknak sem ellenség, és erre a két lábon járó bizonyíték Joschka Fischer külügyminiszter, aki annak idején Vietnam mellett és Amerika ellen tüntetett, ma pedig elegáns öltönyeiben az egyik legmegbízhatóbb NATO-partner. Amerika egyébként sem ellenség, ami azért nem csekélység, ha meggondoljuk, hogyan végződött a második világháború, és ha felidézzük, hogy Németország nagyobbik, nyugati felében az amerikaiak a háború végétől a német egyesítésig megszálló hadseregként voltak jelen. A fekete bőrű németek többnyire ezeknek az évtizedeknek köszönhetik, hogy világra jöttek és német állampolgárok lettek. Pedig a háború után az amerikaiak és németek viszonya még tényleg olyan volt, mint a megszállóké és a legyőzötteké. A gyors és alapos fordulat Sztálinnak köszönhető. A berlini blokád igen hatékonyan egymás oldalára állította a Nyugat-Berlinbe bezárt németeket és a légihíd nagyobbik részét fenntartó amerikaiakat. A háború utáni német történelem egyik legismertebb idézete pedig 1963-ból való: "Ich bin ein Berliner". Két évvel a berlini fal felépítése után Kennedy elnök a nyugat-berlini városháza erkélyéről szólott e szavakkal a berliniekhez, azzal biztosítván őket szolidaritásáról, hogy ő egy berlini.

Németország keleti felén persze megvolt, és amint hallom, máig sem tűnt el egészen a gyanakvás az amerikai imperialistákkal szemben. Pedig az imperialisták ma már nem veszélyesek, az egyesült Németország az Egyesült Államok egyenrangú partnere. Olyan nagy német cégek, mint a Bertelsmann vagy a Daimler, megvetették a lábukat Amerikában is. Arról nem is beszélve, hogy a látszólag legamerikaibb ételnek is német neve van: hamburger.

2000. november