A herceg uralkodik

Liechtensteinben nem szorul magyarázatra, hogy ez a szó mit jelent, ezt választották nemrég az év szavának: "Puuralackel". Ha ezt még a németül tudók sem értették első hallásra, az nem csoda: Liechtensteinben olyan nyelvjárást beszélnek, amely valahol a graubündeni svájci és a vorarlbergi osztrák között van. De a szó egyébként is magyarázatra szorul. Magyarul körülbelül annyit tesz, hogy "tuskó paraszt". Hogyan mondhat ilyet a parlament elnöke a honfitársairól, pontosabban arról a csoportról, amely nem ért egyet II. János Ádám herceg és Alajos koronaherceg alkotmánymódosítási indítványával, hanem helyette az alkotmányos békét szolgálni kívánó saját kezdeményezéssel állt a választópolgárok elé. Bizony, a múltheti népszavazás előtt, éveken át, egyre izgatottabbá váltak a kedélyek. Liechtenstein kis ország, 33.000 lakosa van, mindenki ismer mindenkit, itt a politikai vita hamar személyes üggyé, családi veszekedéssé fajul.

Csakhogy az ügy az Európa Tanácsig is eljutott. Az a ritka eset fordult elő, hogy a tudós jogászokból álló Velencei Bizottság, amelyet a 90-es évek elején a fiatal kelet-európai demokráciák ellenőrzéséhez hívtak életre, ezúttal az évszázados hagyományú monarchiát állította pellengérre. A szomszédos Svájcban pedig még a konzervatív lapok is epés megjegyzéseket tesznek. "Belorusszia a Rajna partján" - "Albánia Európa közepén" - ilyen címek alatt számoltak be a svájci lapok arról, hogy II. János Ádám népszavazásra terjesztette azt az alkotmánymódosítást, amely az eddiginél is nagyobb hatalmat ad az uralkodó kezébe. A liechtensteiniek a múlt hét végén 64 százalékos többséggel el is fogadták, hogy a herceg leválthatja a kormányt, átmenetileg szükségállapotot hirdethet és rendeletekkel kormányozhat, valamint az eddiginél is nagyobb szava lesz a bírák megválasztásában. Az uralkodó sikerének kulcsa, hogy egyfajta bizalmi szavazást csinált az alkotmánymódosításból. Kilátásba helyezte, hogy ha nem szavazzák meg, akkor elhagyja az országot, átköltözik ausztriai birtokára. Ezt az alpesi hercegség lakóinak többsége nem szerette volna. Már rég nem az alkotmányról volt szó. Az utak mentén az óriásplakátok erre szólították föl a polgárokat: szavazzatok igennel a hercegi házra, a hercegségre.

"Akarjátok-e...?" - A szavazólap

Az alkalmi ellenzék sokszínű csoportja Demokrácia Titkárság néven szerveződött meg. A kampányzáró nagygyűlés előtt beszélgettem a Demokrácia Titkárság vezetőjével, Sigvard Wohlwenddel. Az ő jellemzése szerint a herceg nem az a jóságos atya-figura, mint elődje, Ferenc József volt. II. János Ádám egy svájci főiskolán közgazdaságot tanult, és nemcsak uralkodó, hanem menedzser is, lévén, hogy a hercegi ház a kis ország legfőbb vállalkozója, az övé például a legnagyobb bank, az LGT.

Wohlwend: Menedzser stílusban próbálja kézben tartani Liechtensteint. Csak az a probléma, hogy egy demokrácia nem úgy működik, mint egy vállalat. Nem föntről lefelé, hanem lentről fölfelé.

És ez miért baj? A herceg hívei szerint Liechtenstein jól fejlődött, mióta a hercegi család a hitlerizmus elől menekülve Liechtensteinbe költözött. Nem lehet nem észrevenni, hogy a kis ország gazdag, jól működik. A fővárosnak mérete miatt nem mondható főközségben, Vaduzban annyi a pénzintézet, mint Zürich központjában, mellesleg az ingatlan-árak is ennek megfelelő szinten mozognak. Liechtenstein még azt is megengedheti magának, hogy svájci vendégmunkásokat foglalkoztasson. Mondhatnánk: Liechtenstein egy jólmenő cég, élén egy határozott menedzserrel. De a Demokrácia Titkárságon ezt másképp látják.

Wohlwend: Csak történelmi véletlen, hogy Liechtenstein fellendülése egybeesik Ferenc József herceg megérkezésével. Liechtenstein már 1923 óta vámunióban van Svájccal, sértetlenül túlélte a második világháborút, hasznot tudott húzni a svájci frankból, a zürichi pénzpiaci központból, amelynek Vaduz úgyszólván a lerakata, mindez megalapozta a fellendülést. Hogy a herceg itt volt, annak a hatása persze nem volt kedvezőtlen.

Térjünk rá az alkotmánymódosításra, és ragadjunk ki talán egyetlen pontot: a herceg növekvő befolyását a bírák kinevezésére. Erről egy másik vezető politikus jut eszembe: Berlusconi olasz miniszterelnök, aki szintén tekintélyes vállalatbirodalom élén áll, és meggyűlhet a baja a bíróságokkal, ha nem veti latba politikai befolyását. És valóban, akik nem értenek egyet II. János Ádám terveivel, azok azt súgják: a herceg olyan típusú populista, mint Berlusconi vagy Haider. De ami a Demokrácia Titkárság vezetőjét illeti, ő óvakodna attól, hogy ilyen messzire menjen, és így nyilatkozik:

Wohlwend: Anélkül, hogy egy sorba állítanám Silvio Berlusconival, viszonylag veszélyes játéknak tartom, amit a herceg űz, amikor azt mondja, hogy a bíróságok alapjában nem pártatlanok, mert a parlament választja őket. Attól, hogy a herceg választja őket, nem lesznek pártatlanabbak.

És ha már erről van szó, példaképpen Sigvard Wohlwend felidézi a herceg esetét a Diners Clubbal és a bírósággal. Az uralkodóháznak ebben a cégben is érdekeltsége volt, és még 1987-ben, amikor János Ádám trónörökös volt, eljárás indult, mégpedig azért, mert a liechtensteini címert használták fel egy üzleti levélben. Az állami címer alkalmazását pedig Liechtensteinben is törvény szabályozza. János Ádám akkor közölte a bíróval, hogy a család határozza meg, hogyan és mikor használja fel a címert, végtére is a család a régebbi, ők hozták a címert Liechtensteinbe, és ha ez nem tetszik a bíróságnak vagy a népnek, akkor az ország keressen magának másik nevet és másik címert. A bírósági eljárás végül csöndben abbamaradt.

Wohlwend: Már akkor megmutatkozott, hogy a herceg hihetetlenül nagy provokátor. Lényegében csak a saját érdekeit védi, a néppel nem sokat törődik. Egyszerűen csak a saját hatalmát próbálja kiépíteni.

A Demokrácia Titkárság vezetője nem áll egyedül ezzel a véleményével. A herceg hívei sem titkolják, hogy az uralkodó nehéz ember. Peter Sele a másik nagy társadalmi szervezetet, a Duális Liechtenstein névre hallgató és a herceg tervét pártoló csoportot vezeti. A dualizmus az egyedülálló liechtensteini alkotmányos rendszerre vonatkozik: elvben két egyenrangú szuverén - az uralkodó és a nép - működik együtt. A dualisták választási mozgalmának vezetője mosolyogva ezt mondja II. János Ádámról:

Sele: Mondjuk úgy, hogy voltak botlások. Szóval, nem balesetek, de annyit meg lehet jegyezni, hogy talán egyet és mást másképp is fogalmazhatott volna. Már fiatal trónörökösként arról volt ismert, hogy részben provokatívan fogalmazott meg dolgokat, de azt azért nem hinném, hogy bármivel is ártott volna az országnak.

És hogy mi történhet, miután most jóváhagyták a herceg javaslatait? A Demokrácia Titkárság szerint nem valószínű, hogy a herceg minduntalan leváltja majd a kormányt. A hercegi alkotmánynak önmagában is megelőző hatása lesz. Keletebbre, a Velencei Bizottság eredeti működési területén talán nem is olyan nehéz elképzelni, hogyan működik ez: ha az állam befolyásos és leválthatatlan első embere csöndben megjegyzi, mit tartana helyesnek, akkor a miniszterelnök elgondolkozik, és ő is azt fogja helyesnek tartani. Még jó, hogy a hercegnek nincs se titkosszolgálata, se hadserege - jegyzi meg valaki, de csak kikapcsolt mikrofon mellett. Vagy illusztrálhatjuk a helyzetet a kis ország még kisebb ellenzéki pártjának, a Szabad Listának a plakátjával: Vissza a 17-ik századba?

Tényleg baj lesz, tényleg az lesz a vége, hogy az Európa-Tanács megfigyelés alá helyezi Liechtensteint, akár valami újsütetű, éretlen kelet-európai demokráciát? Egyelőre nem tudni, hogy ezt a fenyegetést beváltják-e, de Sigvard Wohlwend, a Demokrácia Titkárság titkára szerint így is elég nagy a baj.

Wohlwend: 2000 óta, mióta belekerültünk ebbe a pénzmosási történetbe, amely szintén bejárta az egész világot, görcsösen igyekszünk kifényesíteni a hírnevünket. Erre most egy ilyen alkotmánnyal jövünk, és nemzetközileg nevetségessé tesszük magunkat. Ezt már az is jelzi, mennyire érdeklődik a sajtó ez iránt a furcsa történet iránt. És persze azoknak az országoknak - Németországnak, Franciaországnak, Angliának - a kezére játszunk, amelyek szeretnék tönkretenni a liechtensteini pénzpiacot.

A herceg hívei kissé más szemszögből, de valahol mégis hasonlóképpen néznek az Alpok csúcsain túli világra. A kormánypárt, a Haladó Polgári Párt elnöke, Johannes Matt - főállását tekintve vagyonkezelő, társadalmi munkában pártelnök - így kesereg:

Matt: Nyilvánvaló: ha kis ország vagyunk, ha sikeresek vagyunk, ha jól megy nekünk, ha alacsonyabbak az adók, akkor a külföld szívesen mutogat ránk.

A Duális Liechtenstein mozgalom vezetője, Peter Sele pedig kifejti, hogy bármit mondjon is az Európa Tanács és a Velencei Bizottság, Liechtenstein bizony az alkotmánymódosítás után is demokratikus marad, legföljebb másképp, mint Európa többi országa.

Sele: Ha jól értem a Velencei Bizottság jelentését, akkor csak a képviseleti monarchiákat tartja összeegyeztethetőeknek az Európa Tanács normáival, jóllehet ezt sehol sem határozták el vagy nyilvánították ki. Ebből az következik, hogy az Európa Tanácsnak láthatólag alapvető gondjai vannak a demokráciákkal.

- mondja a herceg híveire jellemző sértődöttséggel a liechtensteini típusú demokrácia védelmezője.

És végül vissza kell még térnünk a nyugodt és gazdag Liechtensteinben a felszín alatt forrongó indulatokra. Miért is minősítették a herceg hívei tuskó parasztoknak a herceg ellenzékét? Nem kis meglepetésemre mindkét oldal nagyjából egybehangzó válasza: ez tulajdonképpen nem sértés, ez ténymegállapítás. Sigvard Wohlwend, a Demokrácia Titkárság vezetője ezt mondja:

Wohlwend: A liechtensteiniek nyolcvan évvel ezelőttig tényleg parasztok voltak. Azt hiszem, van bennünk egy bizonyos kisebbrendűségi komplexus. Egyrészt itt van a hercegi ház, annak olyan k.u.k. illata van - Magának ezt nem kell külön elmagyaráznom -, másrészt itt vagyunk mi, parasztok. Az összes vagyonkezelő, aki az utóbbi 20-30 évben hihetetlenül gazdag lett, azelőtt a földeken dolgozott és krumplit szedett. Ebben az értelemben nálunk nincs tősgyökeres polgárság. Ez a történelmi háttere annak, hogy miért vagyunk tuskó parasztok. Ezzel vág egybe a parlamenti elnök másik kijelentése: "a herceg nélkül semmik sem vagyunk". Nyilván sok embernek szüksége van arra, hogy elmondhassa: a mi hercegünk nem közönséges megválasztott miniszterelnök, akinek az apja még krumplit szedett.

2003. március