A Lamers-papír

Független Koszovó, Délkelet-Európai Unió átjárható határokkal és a kisebbségek külön képviseletével, a balkáni határok módosítása ott, ahol ez egyetértéssel lehetséges. A javaslatok közül akár egy is igen kényesnek látszik, hát még az összes. De a kísérleti léggömböt néhány hete fölengedték a német konzervatívok külpolitikai szakértői. A javaslatot nem az ellenzéki frakció jegyzi hivatalosan, hanem a CDU három vezető külügyi szakértője, köztük Karl Lamers. Abból indulnak ki, hogy a nemzetközi közösség képtelen évtizedeken át rendet tartani a Balkánon, ezért a volt jugoszláv tagállamoknak és a szomszédos országoknak - köztük Magyarországnak - az Európai Unió mintájára Délkelet-Európai Uniót kellene alkotniuk. Mert: az Európai Unió példája mutatja, hogy a gazdasági fejlődéshez és a konfliktusok békés megoldásához a regionális együttműködés a legjobb út.

A Lamers-papír címlapján még ez áll: balkáni távlatok, de mire a napokban Karl Lamers - az első visszhangok hallatán - beszélgetésre hívta az érintett országok berlini tudósítóit, már óvatosabb volt.

Lamers: Megpróbálom elkerülni a Balkán kifejezést, bár azt hiszem, hogy tulajdonképpen el kellene érni, hogy egyszer ennek a fogalomnak ne negatív, hanem pozitív csengése legyen.

A konzervatív külpolitikust óvatosságra intette a magyar visszhang is.

Lamers: Magam is hallottam, hogy Magyarországon megkérdezték: miért pont mi? Azért, mert az én szememben Magyarország kisebbségi politikája példás. Azt is mindig példásnak tekintettem, ahogyan Magyarország viselkedett ebben a konfliktusban, legutóbb éppen a koszovói válság idején, amikor éppen bekerült a NATO-ba. Nagyon jól el tudom képzelni, hogy éppen Magyarország stabilizáló szerepet játszhat egy ilyen tervben.

Ami Magyarország megítélését illeti, ebben, úgy látszik, nincs különbség a német kormány és az ellenzék között. A szociáldemokraták egyik vezető külpolitikusa, Gernot Erler frakcióvezető-helyettes, aki egyébként nem osztja képviselőtársa következtetéseit, kérdésemre ezt mondta:

Erler: Ha Magyarország az Európai Unió tagja lesz, természetesen a mozdony szerepét töltheti be a délkelet-európai térségben, mert Szlovéniával együtt egy ideig valószínűleg az egyetlen teljes jogú uniós tagállam lesz, és ezzel példát fog mutatni. Azok az országok, amelyeknek hosszabb időre lesz szükségük, oda fognak figyelni, hogy Magyarország hogyan csinálta. Ezen túlmenően nagyra értékeljük azt, ahogyan Magyarország részt vesz a balkáni stabilizációs megállapodás erőfeszítéseiben.

Egy félreértést tehát könnyen tisztázhatunk: a Lamers-terv nem az Európai Unió helyett, hanem mellett tenné Magyarországot a délkeleti EU-ba. De hogy kerülnének oda a többiek? Az elmélet emlékeztet a nyugati diplomácia korábbi áthidaló megoldásaira: társult tagság vagy megfigyelői státus európai szervezeteknél vagy békepartnerség a NATO-tagság helyett. Meg kell jegyeznem, hogy a beszélgetésnek ezen a pontján Karl Lamersnek védekeznie kell a balkáni tudósító kollégák szemrehányásai ellen: hogy képzelik Berlinben, hogy az ő országaikat valamiféle Európai Uniós óvodába íratják be, hogy képzeli Lamers, hogy iskolamesterként viselkedhet.

Lamers: Vegyünk egy szélsőséges esetet: Albániát. Azt hiszem, senki sem vitatja, hogy Albánia uniós tagsága igen távoli lehetőség. Olyan távoli és olyan kevéssé kézzelfogható, hogy semmi sem ösztönzi Albániát a felkészülésre. Ha létrehozunk egy olyan intézményt, amely kézzelfoghatóbbá teszi ezt a lehetőséget, meggyorsítja a végső cél, az uniós tagság elérését, akkor ez segítség az Európa felé vezető úton. Ezenkívül gondolják csak meg: az európai álom, az álom a népek újfajta együttéléséről, nem reális, ha valaki nem akar együtt élni a közvetlen szomszédaival. Ezt a térségben élő embereknek még meg kell érteniük. Amíg csak a távoli Európáról álmodnak, és a közvetlen szomszédokról pedig nem, addig ez nem álom, hanem illúzió.

Ennyit az álmokról. A tekintélyes konzervatív külpolitikus persze nem álomvilágban él, hangsúlyozza, hogy a politikában szó sincs önzetlenségről, és nem titkolja, miért igyekszik javaslatával együttgondolkodásra ösztönözni német politikus társait.

Lamers: Egyedül Németország évi kétmilliárdot fizet, csak a katonai részért. Ez nem kevés. Emiatt jogunk és kötelességünk azon gondolkozni, mit lehet tenni, hogy beláthatatlan ideig tartó katonai jelenlét nélkül is menjen a dolog. Mert az nem kétséges, hogy valamennyi ideig még maradnunk kell. De ha már pénzt ruházunk be, akkor úgy szeretnénk, hogy hatása is legyen. Bosznia esetében éppen ez a borzasztó. Nemcsak Németország, hanem az egész világ fizet: öt év alatt ötmilliárd dollárt. És mégsincs semmiféle gazdasági fejlődés, amely megállna a saját lábán.

A másik oldalon, a kormányzó szociáldemokratáknál nem utasítják el teljesen Lamers gondolatait, csak éppen nem tartják időszerűnek a délkeleti Európai Uniót.

Erler: Alapjában helyes a papír szándéka, tudniillik az, hogy átfogó politikai koncepcióra van szükségünk Délkelet-Európa számára. Csak szerintem a végkövetkeztetés rossz.

- mondja Gernot Erler. A baj csak az, hogy nyugati partnereihez hasonlóan Németország sohasem jut el odáig, hogy politikai koncepciót alakítson ki. Más szóval, a nyugat még arra a szemrehányásra sem szolgál rá, hogy saját elképzeléseit erőltetné a Balkánra. Pont fordítva van - mondja a szociáldemokrata Gernot Erler.

Erler: Az Európai Unió mindig csak reagál a Balkánon. Lényegében mindig újabb válságokkal és segélykérésekkel nézünk szembe - fejtegeti Gernot Erler, felidézve, hogy Boszniában is és Koszovóban is a Nyugat pusztán reagált a véres háborúkra. - Ha a mostani macedóniai helyzetet nézzük, nem mi tettünk javaslatokat, amelyeket ott nem fogadnak el, hanem az UCK február óta tartó katonai tevékenysége nyomán június 14. óta itt vannak nálunk az írásos segélykérések a macedóniai kormánytól, de többek között az UCK-tól is, hogy avatkozzunk be és segítsünk. Ez történik most, állandó helyszíni tárgyalásokkal.

Ebben egyelőre csak annyi pozitívumot láthatunk, hogy a huszadik század számos katonai beavatkozásától eltérően itt nem kell majd keresni, ki hívta be a külföldi csapatokat, Macedóniából már előre megérkeztek a hivatalos levelek. De Németországban - főképp a mindmáig tartó koszovói katonai jelenlét hatására - mérsékelt a lelkesedés az iránt, hogy most Macedóniába küldjenek katonákat.

Erler: Ez valóban így van, és ez nem is olyasmi, ami lelkesedést válthatna ki, de a nagy kérdés az, hogy mi az alternatíva.

Hát, erre valóban nem mondhatjuk, hogy megalapozott politikai tervről van szó. De, mint az előbb Karl Lamerstől is hallottuk, sokba kerül a katonai beavatkozás, sokba kerül a balkáni menekültek befogadása Németországban, ezért mégiscsak valami politikai megoldás kellene. Gernot Erler abban bízik, hogy Macedóniában még a katonai beavatkozás is politikai megoldást tükrözne.

Erler: Ez a katonai bevetés természetesen alapjában más lenne, mint Bosznia-Hercegovinában vagy Koszovóban. Tulajdonképpen csak egy politikai megoldás megerősítése lenne. Nem lesznek harcoló alakulatok, és csak csekély katonai jelenlét lesz, akkora, amekkora az albánok és a szláv macedónok közötti politikai szerződéshez - ennek persze még nyoma sincs, ennek előbb még létre kell jönnie -, szóval, ami ennek a szerződésnek a katonai, biztonsági és technikai fenntartásához szükséges.

És végül hallgassunk meg a szociáldemokrata véleményt a konzervatív terv további két kényes pontjáról, a balkáni határokról és Koszovó függetlenségéről. A határokról Gernot Erler ezt mondja:

Erler: Elméletben ez bizonyára nagyon meggyőző szándék, mert Délkelet-Európában sok határt történelmileg önkényesen vontak meg, és ezek nem esnek egybe az etnikai határokkal. De éppen most, Macedónia esetében látjuk, hogy előfordulhat az államalakulatok teljes felbomlása. Biztos vagyok abban, hogy ha Nyugat-Macedónia különválna, akkor egészen más térségekben is új etnikai konfliktusok élednének fel. Mert logikus lenne, hogy akkor megszűnne a határ Nyugat-Macedónia és Koszovó között, és létrejönne egy nagyobb Koszovó. De ha ez megtörténne, akkor biztosak lehetnénk abban, hogy más etnikai kisebbségek is elkezdenék kétségbe vonni a határokat Jugoszláviában, talán Észak-Görögországban vagy a Vajdaságban, vagy nem is tudom, még hol. Ez veszélyes, és ezért az Európai Uniónak szinte doktrínája, hogy a határokat elismerjük, a jövőben is biztosítjuk, és nem kérdőjelezzük meg.

Összefügg azonban a határokkal a Lamers-papír további figyelemreméltó eleme, hogy Koszovó gyakorlatilag már most is független, és a konzervatív Lamers úgy látja, hogy előbb-utóbb ennek jogi formát is kell öltenie. Figyeljenek oda alaposan a szociáldemokrata Gernot Erler szavaira, sőt szóhasználatára.

Erler: Koszovóban csak akkor lehetséges olyan politikai megoldás, amely véget vet a NATO és az ENSZ tényleges protektorátusának, ha stabil és jogállami viszonyok jönnek létre, különösen a kisebbségi kérdésben. Ez sajnos még nagyon távol van. A NATO azért viselt háborút Koszovóban, hogy a koszovóiakat megvédje a szerbek üldözésétől és elnyomásától. Ezért most nem lehet elismerni, hogy maguk a koszovói albánok alkalmazzák az elüldözés és az elnyomás politikáját a kisebbségekkel szemben. Ez az egész koszovói háború jogosságát kétségessé teszi, és ezt sem a NATO, sem az Európai Unió nem engedheti meg magának.

A szociáldemokrata külpolitikus szavaiból végül az is kitűnik, hogy Berlinben a kormánypárt sem zárja ki, hogy Koszovó státusa valamilyen formában megváltozhat.

Erler: A megoldás másik feltétele természetesen Belgrád döntése. Belgrád egyetértését a nemzetközi jog és az ENSZ határozata is előírja. Itt érdekes fejlemények vannak, a tekintetben is, hogy Djindjic úr nyilvánvalóan sokkal pragmatikusabb Koszovó ügyében, mint elődei voltak.

Végül is: mi történt Berlinben? Csak annyi, amennyi a politika második vonalában, a döntéseket előkészítő parlamenti körökben gyakran megesik. A német pártok nagy tanácstalanságának közepette a tekintélyes konzervatív külpolitikus bedobott egy követ a vízbe, és másokkal együtt figyeli a hullámokat. Rendszerint az szokott történni, hogy a hullámok egy része partot ér, a többi meg észrevétlenül eltűnik. Tavaly például Karl Lamers az Európai Unió jövőjéről szóló Joschka-Fischer-beszédben ismerte fel saját, néhány évvel korábbi gondolatait.

Lamers: Tudják, megvannak a magam tapasztalatai. Egyedül is, és képviselőtársaimmal is, elsősorban Wolfgang Schäuble-val dolgoztunk már ki olyan gondolatokat, amelyeket annak idején teljesen eszementnek minősítettek, és azóta a közgondolkodás részei.

2001. július