Gyerek-katonák

Tommy kilenc éves és már két éve háborúzik. Nem a számítógép képernyőjén, hanem igazi fegyverrel, a Sri Lankai Forradalmi Egyesült Front katonájaként. Már embert is ölt, de ő maga nem fél, mert talizmán lóg a nyakában, és az megvédi.

Shota 14 éves, és úgy öltözik, mint a többi lány: fekete nadrág, bakancs, bőrdzseki, base-cap. Amikor egy angol riporter tavaly meginterjúvolta, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg harcosaként már több embert megölt. Nincs ebben semmi különös, hiszen háború volt.

Tommy és Shota természetesen nem ismerik egymást. Úgy kerültek egymás mellé, hogy egy nemzetközi civilszervezet, a gyerek-katonák bevetése elleni koalíció, az ő példájukat is felhozta. Sajnos, ami velük történik, nem rendkívüli: az egész világon 300.000-re becsülik a harcoló fiatalkorúak számát. Nemcsak afrikai törzsi villongások vagy ázsiai gerillaháborúk résztvevőiként, hanem még Európában is. Koszovóban, Csecsenföldön vagy Törökországban, az Öcalan nevével fémjelzett kurd PKK soraiban.

Vannak, akiket erőszakkal hurcolnak el, és vannak, akik -- mint például Tommy vagy Shota -- önként jelentkeznek. És bármilyen szomorú, még meg is érthetjük őket. A falujukat felperzselték, a családjukat kiirtották, nincs más választásuk, mint hogy fegyvert fogjanak, és harcba szálljanak támadóik ellen. Mégis: akármennyire érthető is az indok, az ENSZ-főtitkár különmegbízottja, Olara Otunnu határozott:

A háború, még ha kell is vívni, nem gyerekeknek való.

Ez azért nem mindig volt így. Amikor a gyarmatosítók elleni háborúkra emlékeztetem, a fekete-afrikai diplomata azt mondja:

Persze, persze, gyerekek is részt vettek a felszabadító háborúkban. De az idők változnak. Még ha igaz ügyről van is szó, még ha elkerülhetetlen is a háború, a hadviselés akkor sem gyerekeknek való.

Mondja a diplomata. De a lázadók parancsnokai másképp gondolják. A dán Lotte Leicht, a Human Rights Watch nevű nemzetközi szervezet igazgatója ismeri az okokat, hogy miért rekrutálnak gyerekeket a gerillaháborúhoz.

Azért könnyebb velük, mert olcsóbbak, könnyebb fegyelmezni őket. Olyan bűnökre is rá lehet venni őket, amelyeket felnőttek nehezebben követnének el. Kevés gond van velük, kis helyen elférnek, és sokan árvák, senkinek sem hiányoznak, ha bajuk esik.

A svéd Rädda Barnen -- Mentsd meg a gyerekeket -- szervezet munkatársa, Henrik Hägström is hasonló tapasztalatokat szerzett afrikai útjain.

A gyalogsági aknák felszedéséhez fizikailag alkalmasabbak a kis ujjak.

Szerinte ezért nem véletlen, hogy a gyerekek között nagyobb azoknak az aránya, akiknek hiányzik a kezük vagy a lábuk. A berlini konferencia dokumentumai között többször is visszatér, hogy parancsnokaik szabályosan eltüzelik a gyerekeket az aknamezőkön. Egyébként is gyakran vetik be a gyerekeket öngyilkos akciókhoz, mert könnyebb manipulálni őket. Aki túléli, az is lelki sebeket hordoz magában. A svéd aktivista aztán elmondja azt is, hogy kémkedésre is előszeretettel vetik be a kicsiket, hiszen ha egy tízéves fiút látnak őgyelegni, az senkinek sem gyanús.

Minden szörnyűség ellenére szép számmal akadnak a gyerekek között, akik önként jelentkeznek. Ennek is megvannak a maga okai.

Háborús helyzetben általában nincs pénzük és nincs ennivalójuk a túléléshez. Ha csatlakoznak egy fegyveres csoporthoz, naponta egyszer vagy kétszer kapnak enni. Henrik Hägström, aki az afrikai és közel-keleti helyszíneken rendszeresen találkozik a gyerekekkel és a parancsnokokkal is, sok mindent lát.

A Közel-Keleten például társadalmi, kulturális, ideológiai okokból is beállnak harcolni a fiatalkorúak. Mártíromság kapcsolódik hozzá. Az Intifáda idején derék, pozitív dolognak számított, és a helyi lakosság erősen támogatta azokat, akik csatlakoztak.

Az eltérő kultúra ellenére a kormányok szintjén már Európán kívül is tudatosul, hogy a gyerekek kezébe nem való fegyver. Az afrikai államok chartát fogadtak el a gyerekek jogairól, és ebben már benne van az a 18 éves korhatár, amelyet most a berlini konferencián csak fenntartásokkal fogadtak el. Mindjárt arról is szó lesz, hogy miért. De más a charta és más a valóság. Afrikában ritka kivételnek számít Dél-Szudán, ahol a felkelők nem toboroznak gyerekeket. Három fő érvük van, mondja helyszíni beszélgetései alapján a svéd Henrik Hägström:

Az egyik ok gyakorlatias. Azért tartják fontosnak a nemzetközi konvenciók betartását, mert így akarnak szert tenni bizonyos nemzetközi elismertségre. Másodszor, már több mint egy évtizede zajlik a háború. A felkelők úgy gondolják, hogy ha egyáltalán bekövetkezik majd a társadalmi béke, akkor olyan emberekre van szükség, akik tudnak írni és olvasni. Ezért azt mondják: jobb, ha a fiatalok iskolába járnak vagy szakmai képzést kapnak, és nem harcolnak. A harmadik szempont pedig az, hogy a gyerekeket katonaként haszontalannak tartják: nem engedelmeskednek a parancsoknak, sírnak az anyjuk után, nem tudnak elég gyorsan menetelni. Biztos, hogy ez különbözik az afrikai tapasztalatoktól, de a dél-szudáni felkelők ezt mondják.

Gyerek-katonák Európában is vannak. Koszovóról, Kurdisztánról már volt szó, de ami a kívülálló számára meglepő: a berlini konferencián a vádlottak padjára került Nagy-Britannia is. Bár több európai országban is szabad 18 éven aluliakat toborozni, a britek egyedül állnak azzal, hogy fiatalkorúakat be is vetnek. A Falkland-szigeteken, az Öböl-háborúban is harcoltak fiatalkorúak, és most is vannak néhányan Koszovóban, a KFOR-ban. A dolog azzal függ össze, hogy Nagy-Britanniában nincs sorozás, hivatásos hadsereg van. Nyilván nem sokan tolonganak, hogy katonának álljanak, mert a hadsereg vezetői arra hivatkoznak, hogy csak akkor tudják fenntartani a létszámot, ha 16 éveseket is verbuválnak. Lotte Leicht, a Human Rights Watch igazgatója régóta figyeli az angolokat:

A brit hadsereg nagyon agresszív kampányt folytat, hogy nagyon fiatalokat nyerjen meg.

Igaz, ami igaz, a konferencia helyszínén magam is eléggé meglepődtem, amikor megláttam a Sri lankai vagy kongói gyerekek fotói mellett a terepszínű ruhás, géppisztolyos, 16 éves szőke angol lányok képét. A dán emberjogi aktivista nem táplál túlzott illúziókat. Amíg a brit hadsereg nem tudja jól megfizetni és megtartani a katonákat, addig rá fog szorulni a fiatalok toborzására. Lotte Leicht már annak a kozmetikai változtatásnak is örülne, ha 18 éves korukig a hadsereg köteléke helyett inkább katonai iskolákba vennék fel a gyerekeket -- és persze nem vetnének be 18 év alattiakat élesben.

Ha helytelen, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban Kabila erői 16 éveseket toboroznak a háborújukhoz, akkor ezt nem teheti meg egy európai hadsereg sem.

Amikor az interjú készült, még nem tudtuk, hogy a 30 európai ország konferenciája hogyan fog befejeződni: elsősorban az angolok ellenállása miatt csak abban egyeztek meg, hogy nem vetnek be 18 év alattiakat, abban nem, hogy nem is toboroznak fiatalkorúakat.

Befejezésül csak annyit: ebben már jobbak vagyunk az angoloknál. A berlini konferencia országjelentései között Magyarországé is ott van. Magatartásból példás: Magyarországon nem is toboroznak és nem is vetnek be 18 éven aluliakat.

1999. október