Tévévita

Tudják, mit kérne legszívesebben a hivatalban lévő kancellár, Gerhard Schröder az ellenzéki kancellárjelölttől, Edmund Stoibertől? Azt, hogy szerepeljen minél többet a televízióban. A gonosz vicc háttere nem szorul magyarázatra a német tévénézők körében. Mióta eggyel följebb lépett, és a hazai pályán, Bajorországban aratott nagy sikerei után az országos politika porondjára is kimerészkedett, azóta Stoiber meglehetősen gyengén szerepelt a beszélgetős tévéműsorokban. Dadogott, belebonyolódott a saját hosszú mondataiba, neveket és tényeket kevert össze. De Schröder kancellár nem csak ezért vállalkozik arra, hogy tévévitában mérje össze az erejét - vagy legalábbis a kisugárzását, a médiában szerzett gyakorlatát - Edmund Stoiberrel.

Schröder egyébként is az első német médiakancellár, aki hatásos szónok és ügyesen választja meg fellépéseit. Nem is lehet egy lapon említeni elődjével, a 16 éven át kormányzó Helmut Kohllal, akinek köztudottan - mondjuk tapintatosan csak így - zaklatott volt a kapcsolata a médiával. Nem véletlen, hogy Kohl mindegyik választás előtt visszautasította a tévévetélkedőt szociáldemokrata kihívójával. Az egyszerűbb megoldást választotta: egyedül lépett a kamerák elé. Érdemes felidézni, hogy egy iránta baráti érzelmeket tápláló tévétulajdonos külön kancellár-műsort is indított a választás előtt. A Leo Kirch kezében lévő SAT 1 a 94-es választási kampány idején "Térjünk a tárgyra, kancellár!" címmel olyan, alákérdezős interjúsorozatot tűzött műsorra, amely a közszolgálati tévékben elképzelhetetlen lett volna. Kohlnak egyébként a nyilvánosság számára egyszerű indoka volt arra, miért nincs televíziós párviadal: mert nem volt az elődei idején sem. Ezt Schröder is mondhatta volna, de nem mondta, hanem nemrég úgy döntött, hogy két tévévitára áll ki Stoiberrel. Most úgy néz ki, hogy az első vita négy héttel a parlamenti választás előtt lesz, a másodikat két nappal a szavazás előtt tartják. Ebből azonban a magyarországi tévévita időzítésére nézve nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni, mert a németországi parlamenti választás egyfordulós. Egy rutinos német tévés kommentárja szerint az időzítés Schrödernek kedvez. A kancellár arra számít, hogy őszre legalábbis megkezdődik a gazdasági fellendülés, emellett abban is reménykedhet, hogy kihívója, Stoiber addigra elkövet annyi hibát, amennyi Schrödernek jól jön, hogy ellenfele orra alá dörgölje. Ez a folyamat mintha már megkezdődött volna: Stoiber népszerűsége a kancellárjelöltség bejelentése után megugrott, de most, néhány héttel később már megint csökkenőben van.

A korábbi választások előtt Kohl egyszemélyes fellépései mellett még egy hagyományos műfaj volt látható: az elefántok köre. Így hívják az olyan vitákat, amelyekben mindegyik parlamenti párt főtitkárát vagy frakcióvezetőjét beültetik a stúdióba. Mivel a mostani helyzet új, újak a kifogások is. Először is a szabad demokraták jelentkeztek, vagyis az a párt, az FDP, amelyet közhelyszerűen a mérleg nyelveként szoktak emlegetni a német politikában. Az FDP kis párt, és hagyományosan szinte bármilyen koalícióhoz csatlakozni tud. Az FDP akár az alkotmánybíróságig is hajlandó lenne elmenni, mert nem akarja, hogy csak a két nagy párt jelöltje szerepeljen. Az persze eléggé valószínűtlen, hogy az alkotmánybíróság beleszólna, milyen választási vita megy a tévékben. Viszont az egyik kereskedelmi tévé máris jobb megoldást ajánlott, azt, hogy a Schröder-Stoiber vitához hasonlóan ők majd megrendezik a két kisebbik párt, a szabad demokraták és a zöldek első embereinek vitáját.

A Schröder-Stoiber vitáért a kereskedelmi tévék is sorba állnak, majdnem úgy, ahogy az utóbbi években a nagy sportesemények közvetítési jogáért is kemény harcok folynak a tévék között. A két nagy közszolgálati és a két nagy kereskedelmi tévé egyelőre a színfalak mögött egyeztet, hogy a két tévévita közül melyiket ki készítse és ki közvetítse. Egyelőre úgy néz ki, hogy a Németországban premiernek számító tévés párbajt több csatornán egyszerre lehet majd látni. Az még nem dőlt el, hogy élőben vagy felvételről menjen a vita.

2002. február