Putyin és Putyin

"Der kalte Krieg ist vorbei." ("A hidegháború elmúlt".) Ennek a bejelentésnek az adott különös nyomatékot, hogy Putyin orosz elnök tette a német parlamentben. Vagy, hogy a német kommentárok szavait idézzem: "a másik Putyin". Az "egyik Putyin" gyanakvó tekintetű, kiszámíthatatlan férfi, a KGB volt németországi ügynöke, az emberi jogokat megsértő csecsenföldi háború felelőse. A héten azonban a másik Putyin jelent meg a Bundestag plénuma előtt. A Reichstagban. Abban az épületben, amelynek romjaira annak idején a győztes szovjet katonák kitűzték a sarló-kalapácsos zászlót. Mondta is Putyin a beszédben, hogy a németek és oroszok közös történelmében különösen a 20. század jelentett fájdalmas fejezetet. Erre emlékeztet egyébként a szovjet hősi emlékmű is, amely Berlinben a parlamenttől egy utcányira áll. Ezt Putyin ugyanúgy megkoszorúzta, mint a másik belvárosi emlékhelyet, amely a gyászoló német anya szobrával általában a háború áldozatainak emlékét tartja ébren. A parlamenti beszédben azonban a 20. század megpróbáltatásait Putyin csak röviden említette, inkább olyanokról beszélt, mint Zsófia Auguszta Friderika anhalt-zerbsti hercegnő, aki Nagy Katalin cárnő néven vonult be a történelembe. Általában is, jegyezte meg Vlagyimir, fölemelve a mutatóujját és hamiskásan kacsintva Gerhardra, Joschkára, Hansra és a többiekre, a nők különösen fontos szerepet játszottak a közös történelemben.

Volt is derültség, ezen még a szigorú pénzügyminiszter is jót mulatott. A túlzásokra hajlamos kommentátorok aztán már újabb Gorbi-mániáról cikkeztek. Putyin egyik elődje, Gorbacsov, a német egyesítés elősegítője ugyanis Németországban népszerűbb, mint otthon. De azért itt még nem tartunk. Bár, Putyin kétségkívül jól készítette elő németországi útját, már előzetesen rengeteget nyilatkozott. Berlinben látványos gesztus volt, hogy - mint ő maga mondta - Goethe, Schiller és Kant nyelvén szólt a parlamenti képviselőkhöz.

Putyin németül gyűjt információkat

Persze, ez kétélű gesztus volt, hiszen a nyelvtudás onnan van, hogy Putyin a KGB ügynökeként többször is dolgozott Németországban, legutóbb a 80-as évek végén Drezdában, ahol, legalábbis saját bevallása szerint, a NATO titkait kellett kémlelnie. Bár, az egyik újságban szót kért egy volt NDK ellenzéki, aki úgy tudja, hogy Putyin keletnémeteket szervezett be szovjet ügynöknek. Akárhogyan volt is, változnak az idők: a héten Putyin Németországban arról beszélt, hogy Oroszország akár a NATO-hoz is csatlakozna, csak arra vár, hogy a NATO milyen ajánlatot tesz. Erre valószínűleg még várhat: amikor a berlini sajtóértekezleten egy spanyol tudósító rákérdezett az orosz NATO-tagságra, Schröder barátságos, de kitérő válasszal a bizonytalan jövőbe tolta az oroszok felvételét. Ugyancsak barátságos volt Schrödertől, amikor kijelentette:

Schröder: Csecsenföld vonatkozásában arra van szükség, és ez bizonyára meg is fog történni, hogy a nemzetközi közösség ezt árnyaltabban értékelje.

Meg kell jegyeznem, hogy a német álláspont annyiban eddig is árnyalt volt, hogy szavakban bírálták az orosz katonaság csecsenföldi jogsértéseit, de tettekben kiválóan együttműködtek Moszkvával. Schröder ajánlata ehhez képest újabb nagy lépés, ám a fordulat Putyinnak kevés, Joschka Fischer külügyminiszternek sok volt. Putyin másnap, már Düsseldorfban azt mondta, nem érti, mit kell itt árnyaltan szemlélni, amikor a helyzet egyértelmű: az iszlám terroristák elleni harcról van szó. Ekkor azért az egyik Putyin mintha háttérbe szorította volna a másik Putyint. Joschka Fischer viszont a parlamentben - ugyanott, ahol egy nappal korábban lelkesen fogadták a másik Putyin beszédét - megjegyezte, hogy egyfelől senki sem vitatja Oroszország jogát területi egységének megőrzésére, másfelől azért meg szabad kérdezni, hogy ez indokolja-e az olyan mértékű emberi jogsértéseket, amilyenekről az emberjogi szervezetek beszámolnak.

De Putyin kétségkívül ügyesen használta ki a helyzetet, amely a terrorizmus elleni világméretű hadjáratból adódik. Látható, hogy a Nyugatnak szüksége van az oroszok támogatására, már csak azért is, mert Oroszország és a volt szovjet utódállamok vannak Afganisztán és más gyanús államok közelében. Putyin cserébe felmentést kér a Nyugaton évek óta kitartóan ostorozott csecsenföldi emberi jogsértések alól, és sokat sejtetően fölemlegeti, hogy már évekkel a Világkereskedelmi Központ elleni támadás előtt Moszkvában több lakóház ellen merényletet követtek el, több száz ártatlan civilt öltek meg. És ami még fontosabb: Putyin elérkezettnek látta az időt, hogy nagyobb befolyást kérjen Oroszországnak - akár NATO-tagsággal, akár anélkül. Időnként nélkülünk hoznak döntéseket, és utólag kérik, hogy csatlakozzunk - panaszolta a parlamentben és szerény kérdés formájában hozzáfűzte: Hát igazi partneri viszony ez?

"Még mindig a régi értékrendben élünk. Partnerségről beszélünk, de valójában nem tanultuk meg, hogy bízzunk egymásban" - mondta a német parlamenti képviselők tapsa közepette a Reichstag történelmi falai között a "másik Putyin".

2001. szeptember