Scharping megy

Egy miniszter nem fogadhat el más pénzt, csak a saját miniszteri fizetését veheti föl. Ez a közvetlen oka annak, hogy Rudolf Scharping védelmi miniszternek távoznia kell. A legfrissebb Scharping-botrányt a Stern hetilap mai száma robbantotta ki. Eszerint Scharping honoráriumok címén 140.000 márkát vett föl egy PR-ügynökségtől, és állítólag a pénzt azért kapta, mert a PR-ügynökség révén egy közel-keleti útja előtt a hadiipar egy képviselőjével találkozott, aki éppen a Közel-Keleten igyekezett tengeralattjárókat eladni. Hogy ez valóban így volt-e, azt nehezen lehetne bizonyítani. A baj az, hogy a pénz már az után jutott el Scharpinghoz, miután miniszter lett. Az ügy egyébként is meglehetősen bonyolult. A Stern állításai és a távozóban lévő miniszter ma délutáni magyarázatai köszönő viszonyban sincsenek egymással. Sajtóértekezletén Scharping heves szemrehányásokkal illette a Stern újságírói módszereit, de Scharping már csak magánemberként védheti meg az igazát.

A Schröder-Fischer kormány négy éve alatt Scharping a nyolcadik miniszter, aki távozik, és ez szokatlanul sok, még akkor is, ha a legtöbb miniszter nem a személyéhez fűződő visszaélések miatt vált meg posztjától. Kérdés, hogy a mostani személycsere, amikor Scharping helyébe Peter Struck szociáldemokrata frakcióvezető lép, hogyan befolyásolja a szeptember végi parlamenti választás esélyeit. A két nagy tábor pillanatnyilag nagyjából fej fej mellett áll, és a kormánypártoknak van okuk az idegességre.

Scharping lemondása az utóbbi években többször is szóba került, baklövéseinek listája meglehetősen hosszú. Sőt, amikor a washingtoni védelmi minisztérium bejáratánál kisebb üzemzavar történt - az útakadály pont akkor emelkedett föl, amikor autó haladt át fölötte - akkor berlini politikai körökben senki sem csodálkozott. Hát persze, már megint a Rudolf! Az autóban Rudolf Scharping készült fontos tárgyalásokra, és a hirtelen ütéstől kisebb sérülést szenvedett. Ez semmi sem volt ahhoz képest, amikor évekkel korábban biciklizés közben esett el, és alaposan megütötte a fejét. De ezek a balesetek csak fizikai fájdalommal jártak. Scharping, a német politika peches embere sorozatos lelki sérüléseket is szenvedett pályafutása során - igaz, a legtöbbször ő maga kereste a bajt. Vele esett meg például az a példátlan eset, hogy 94-ben még kancellárjelölt volt, aztán a szociáldemokraták emlékezetes 95-ös pártkongresszusán, amikor úgy látszott, hogy minden le van vajazva, a plénum színe előtt megpuccsolták, és nem ő lett a pártelnök, hanem Oskar Lafontaine. Csekély vigasz, hogy miután a szociáldemokraták a következő választáson, 98-ban kormányra kerültek, Lafontaine volt az első, akinek távoznia kellett a miniszteri székből. Scharping politikailag több mint három évvel élte túl vetélytársát. Pedig miniszteri pályafutása nem jól kezdődött, és még rosszabbul folytatódott. Scharping igazából frakcióvezető szeretett volna maradni, de a fegyelmezett pártkatonából Schröder kancellár védelmi minisztert csinált. Ez a legveszélyesebb poszt a kormányban: a Szövetségi Köztársaság történetében a védelmi miniszterek voltak azok, akik a leggyakrabban vesztették el posztjukat, és legtöbbjük nem önként távozott.

Scharping abba még nem bukott volna bele, hogy a hadsereg reformja nehezen ment, és abba sem, hogy az ő minisztersége alatt vállalkozott történetének legkényesebb katonai akcióira a Szövetségi Köztársaság: például a koszovói, majd a macedóniai és az afganisztáni béketeremtésre. Scharping addig dobálta a saját lába elé a banánhéjakat, amíg már senki sem tudta megtartani. Sokáig emlékezetesek maradnak a pancsolós fényképek egy bulvármagazin címlapján. Tavaly, a macedóniai katonai küldetéssel egyidőben, a miniszter új szerelmével, Pilati grófnővel, egy csinos ügyvéddel nyaralt Mallorcán. A fotózást tanácsadói nélkül, saját hirtelen ötletétől vezérelve szervezte meg. Scharping arra számított, hogy sikerül megszabadulnia az aktakukac miniszter, a fegyelmezett pártpolitikus képétől, de alaposan melléfogott. Berlin tele lett Scharping-viccekkel. Egy ellenzéki politikus a parlamenti plénum színe előtt például azt jelentette ki, hogy a védelmi miniszter fürdik, miközben a hadsereg befürdik. A kis botrányok ezután néhány havonta követték egymást. Scharpingot kérdőre vonták a hadsereg repülőgépének magánhasználata miatt. Washingtonban kormánytényezők nyilvánosan célzásokat tettek a képességeire, miután egy félreérthető megjegyzéssel amerikai katonai titkot fecsegett ki. Pár hónapja még a kormánypártok költségvetési szakértői is nyilvánosan összevesztek vele, az ellenzék meg az alkotmánybíróság elé citálta, mert a közös európai szállító repülőgép gyártásához olyan pénzügyi kötelezettségeket vállalt, amelyeket parlamenti jóváhagyás nélkül nem tehetett volna meg. Tavaly nyár óta minden egyes eset után az volt a levegőben: Scharpingnak ez volt az utolsó dobása. Végül a kancellár türelme mostanáig tartott, pedig nem biztos, hogy ez volt a legkínosabb botrány. De most, két hónap múlva itt a parlamenti választás. A Schröder-kormány nem áll nyerésre, és a kancellár kezd ideges lenni, és most csak két rossz közül választhatott. Úgy látszik, nem akart egy jól időzített és hosszantartó miniszteri botránnyal bajlódni a szavazás napjáig, és a miniszter menesztését tartotta a kisebbik rossznak. Scharping már a nyolcadik miniszter, akitől kormányzásának négy éve alatt Schrödernek el kell búcsúznia, ez is német rekordnak számít.

2002. július