Möllemann halála

"Érdekes" - mondta Jürgen Möllemann a körülötte állóknak, miután földet ért. - "Érdekes, hogy ahányszor csak ugrom, mindenki tapsol. De csak addig, amíg ki nem nyílik az ejtőernyő". Zavart csönd, aztán derültség, taps.

Möllemann ugrása 2000. július 6-án, Schwerinben

Ez vicc, mégpedig olyan vicc, amelyet a főszereplő halálos végű ejtőernyős balesete után nem szoktak beletenni az újságba. De Jürgen Möllemann élete és politikusi pályafutása sem volt éppen szokásos. Möllemann egyik kedvenc tréfája tehát megjelent az egyik pénteki újságban. A tréfát Möllemann-nak többször is volt alkalma elsütni. A tartalékos légideszantos tiszt, a szenvedélyes ejtőernyős 650-700 ugrást hajtott végre. Az ugrásokat az egész ország láthatta, hiszen az utóbbi évek választási kampányai elképzelhetetlenek voltak anélkül, hogy Jürgen W. Möllemann, a szabad demokrata párt kék-sárga színeiben, a szintén kék-sárga csíkos, JWM monogramos ernyő alatt meg ne jelenjen a híradókban.

Möllemann egyedülálló jelenség volt a német politikában. Fittyet hányt a szokásokra, megszállottan hajhászta a népszerűséget, nem riadt vissza az olcsó populizmustól, miközben a színfalak mögött kitartó pártszervező munkával és nem kevésbé kitartó intrikákkal is megalapozta karrierjét. Nagy sikerek és nagy botrányok, nagy magasságok és nagy zuhanások kísérték pályafutását. Vérbeli politikusnak és politikai keljfeljancsinak nevezték, valamint tekintélyes politikusok magyarra nehezen lefordítható gúnynevekkel illették.

Karrierjének első nagy csúcsát hamar követte az első nagy bukás. Helmut Kohl kormányában előbb oktatási, majd gazdasági miniszter volt, végül már alkancellár is, amikor rajtavesztett a műanyag zsetonokon. Németországban elterjedt reklámhordozó az áruházi bevásárló kocsikba való zseton, amelyet az egymárkás, újabban egyeurós érme helyett lehet használni. 93-ban Möllemann egy rokona ilyen zsetonokkal próbált üzletet csinálni, és Möllemann elkövette azt a hibát, hogy a gazdasági miniszteri levélpapírján lobbyzott a rokon zsetonjaiért.

Bagatell ügy, a német politikában azelőtt is és azóta is ennél nagyobb botrányok is voltak, de Möllemann-nak mennie kellett. 2000-ben aztán úgy tűnt, megint fölfelé ível a pályája. Szűkebb hazájában, Észak-Rajna-Vesztfáliában visszajuttatta a parlamentbe a szabad demokratákat, ráadásul meglepően jó, 9 százalék fölötti szavazati aránnyal. Möllemann abban a kampányban a 8 százalékot hirdette meg célként, és ezt a célt túl is teljesítette. Ettől vérszemet kapott, és a 2002-es országos választásra a 18 százalékot hirdette meg. Ez nagyon nem jött be, a szabad demokraták hét és fél százalékot kaptak. És Möllemann volt a bűnbak. A német szabad demokraták belviszályai elég hevesek, Möllemann többet kapott, mint amennyit megérdemelt, idén tavaszra már ki is zárták volna a pártból, ha ki nem lépett volna magától. Ahogy ellenfelei elbántak vele, azt még Möllemann szép számú politikai ellenségei közül is többen méltánytalannak tartották. A párton belüli áldatlan hatalmi villongásokért, a szabálytalan pártpénzügyekért valószínűleg nem egyedül Möllemann volt a felelős.

A vihart kavaró választási röplap

De azért Möllemann is nagy hibákat követett el, és ezt késve és fogcsikorgatva maga is elismerte. Az egyik hiba az volt, hogy Izrael- és zsidóellenes húrokat pengetett, ezt pedig a német közélet nem tűri el - függetlenül attól, hogy a közvélemény egy része esetleg vevő rá. A dolog háttere bonyolult. Lehet, hogy a véletlen is közrejátszott, az is lehet, hogy inkább politikai taktikáról, mint őszinte antiszemitizmusról volt szó. Az észak-rajna-vesztfáliai tartományi parlamentben szorosak az erőviszonyok, és Möllemann azzal próbálkozott, hogy a szociáldemokrata-zöld kormánykoalíciót gyengítse. Átcsábított az ellenzéki szabad demokratákhoz egy zöld képviselőt, történetesen egy meglehetősen Izrael-ellenes németországi arabot, Jamal Karslit. Karsli megnyilatkozásai botrányt kavartak, Möllemann Karsli mellé állt, a dologból ügy lett. Möllemann nagy nehezen visszakozott, de pont a szeptemberi országos parlamenti választás előtt - az előzmények után nehezen megmagyarázható módon - egy Izrael- és zsidóellenes szórólapot kezdett terjeszteni. Ebből már nagy botrány lett, a szabad demokraták Möllemannt tették felelőssé a gyenge választási eredményért, azért, hogy a kereszténydemokrata - szabad demokrata ellenzéki koalíciónak nem sikerült megbuktatnia Schröder kancellár szociáldemokrata-zöld kormányát. Érdekes ugyanakkor, hogy Észak-Rajna-Vesztfáliában a tartományi párt Möllemann-nal az élen az országoshoz képest sokkal jobban szerepelt. Nem is volt könnyű az országos pártvezetőknek eltávolítaniuk Möllemannt a tartományi párt éléről.

A legnagyobb hiba azonban az volt, hogy a szórólapot Möllemann szabálytalan adományokból fizette ki. Möllemann és társai ellen ügyészségi vizsgálat indult, a gyanú: szabálytalan pártfinanszírozás, adócsalás, csalás, hűtlen kezelés. Most, Möllemann halála után egy hozzá közel álló szabad demokrata politikus, Wolfgang Kubicki úgy nyilatkozott, hogy Möllemann legalább az egyik vizsgálatot pénzbírsággal megúszhatta volna, de nem ment bele abba az alkuba, amelyet az ügyészség kínált. Egyelőre nem tudni, milyen messzire vezetnek az ügy szálai, de figyelemre méltó, hogy a csütörtöki házkutatások, amelyeket a halálos ejtőernyős ugrás órájában kezdtek, egyszerre 25 helyen zajlottak. Nemcsak Möllemann lakásán, parlamenti irodájában és magáncégénél jelentek meg a nyomozók, hanem kanári-szigeteki nyaralójában, valamint spanyol, luxemburgi és liechtensteini pénzintézeteknél is. Úgy látszik, Möllemann-nak titkos külföldi számlái voltak. Lehet, hogy nem a titokzatos adományozóktól, hanem a külföldi számlákról érkezett a pénz a választási szórólaphoz? És vajon a külföldi számlákon arab pénzek voltak-e? És ha igen, akkor emögött egy korábbi, azóta sem feltárt vesztegetési ügy rejtőzhet-e: az, hogy Szaúd-Arábia Möllemann gazdasági minisztersége idején kapott német páncélosokat? Csupa feltételezés, amely részben azon alapul, hogy Möllemann a német-arab baráti társaság elnöke volt, cége pedig jó gazdasági kapcsolatokat ápolt az arab világgal. Möllemann ellen két külön eljárásban két ügyészség is vizsgálatot folytat. Legalább az egyik vizsgálat nem ér véget a gyanúsított halálával sem, mert további öt ember szintén gyanúba keveredett. Az ő ügyük kapcsán valószínűleg Möllemann pénzügyeire is fény derül.

Ezek az előzményei a csütörtöki tragédiának. Ekkor az ügyészség megkeresésére a szövetségi parlament mentelmi bizottsága viszonylag titokban már néhány napja foglalkozik az üggyel. Valami kiszivároghatott, mert csütörtök délelőtt Möllemann háza körül fotóriporterek és forgatócsoportok gyülekeznek. Möllemann felhívja barátját, Kubicki szabad demokrata képviselőt, az pedig felvilágosítja, hogy órákon belül felfüggesztik a mentelmi jogát. Ez negyed egy után, egyhangú szavazással meg is történik. Ezzel szinte egyidőben a 25 helyen munkához látnak az ügyészségi nyomozók. Ugyanezekben a percekben száll föl a repülőgép Möllemann-nal és kilenc másik ejtőernyőssel. Möllemann ugrik utoljára, nagyjából tíz perccel a parlamenti szavazás után. Egy szemtanú ezt figyeli meg:

"Megfelelően nagy magasságban kinyitotta az ernyőjét, teljesen rendben lévő ernyőn lógott és már közeledett a leszállóhelyhez, amikor valahol 500 és 1.000 méter között ledobta a fő ernyőt, és minden, számomra felismerhető ok nélkül, a tartalék ernyőt nem nyitotta ki."

Sorra szólalnak meg a szakértők, akik szerint, ha már rendben kinyílt az ejtőernyő, csak az ugró követhet el hibát. Az ugró valóban lecsatolhatja az ernyőjét. Ez arra a vészhelyzetre van kitalálva, hogy ha a fő-ernyő összegubancolódna, akkor meg kell szabadulni tőle, különben nem lehet kinyitni a tartalék ernyőt. De ha Möllemann ernyőjével tényleg valami baj lett volna, akkor vagy neki kellett volna kinyitnia a tartalék ernyőt, vagy annak az elektronikus biztonsági szerkezetnek, amelyet a többi ugró szerint az ugrás előtt ellenőriztek, és amely akkor még be volt kapcsolva. Ha az ugró rosszul lesz, és szabadon zuhan, akkor ez a szerkezet nyitja ki helyette a tartalék ernyőt. Vagyis, minden jel arra utal, hogy - hacsak nem valami egészen valószínűtlen baleset történt - Möllemann szándékosan ugrott a halálba. Akik ismerték, nem akarják ezt elhinni. Rainer Brüderle, a szabad demokraták alelnöke így nyilatkozott:

Brüderle: Nem tudom elképzelni, mert tulajdonképpen életvidám, elkötelezett ember volt. Ez a vég, ez a tragédia nem illik ahhoz a képhez, amelyet kialakítottam róla.

A vizsgálat még folyik. Azt már megállapították, hogy Möllemann nem állt alkohol vagy kábítószer befolyása alatt, és az idegenkezűséget is kizárják. Marad az ejtőernyő. Az ernyő műszaki vizsgálata még elhúzódhat egy darabig.

Möllemann halálát politikai ellenfelei is megrendüléssel fogadták. Schröder kancellár ezt mondta:

Schröder: Igazán jól ismertem Möllemann urat, és emberileg nagyra becsültem, még olyankor is, amikor ezt nem igazán tette lehetővé.

Möllemannra illett a magyar mondás: olyan legény volt, aki nemcsak adta, hanem állta is. Politikai túlélőképessége legendás volt. De az utóbbi hónapokban, miután kigyógyították szívpanaszaiból, és mióta magányosan, frakción kívül üldögélt a parlament leghátsó sorában, csöndesebbé vált. Felismerhette, hogy politikai pályája végképp lefelé ível. Utólag baljós értelmet kap ügyvédjének beszámolója. Az ügyvéd szerint az ügyészségi vizsgálatok miatt a múlt héten már szóba került, mi történhet a legrosszabb esetben. És hogy mi lett volna a legrosszabb eset? "A polgári halál" - idézte Möllemannt az ügyvéd.

2003. június 8.

* * *

Utolsó titkát magával vitte a sírba - írja az AP hírügynökség Jürgen Möllemann szabad demokrata politikus rejtélyes haláláról. A vizsgálat lezárása után az ügyész ma azzal állt a sajtó elé, hogy valószínűleg örökre tisztázatlan marad: öngyilkosság vagy baleset történt-e június 5-én, Möllemann ejtőernyős ugrása közben. Azt egyértelműen megállapították, hogy az egész ejtőernyős felszerelés rendben volt, és idegenkezűség nyomaira sem bukkantak. A történtek azonban a szakértők szerint többféleképpen is értelmezhetőek. Tény, hogy Möllemann maga dobta le ejtőernyőjét, amely akkor már szabályosan kinyílt. Tény, hogy nem nyitotta ki a tartalék ernyőt, és az is tény, hogy az ugrás előtt nem kapcsolta be azt a biztonsági rendszert, amely baj esetén automatikusan kinyitotta volna a tartalék ernyőt. Végül szabályos ejtőernyős testtartásban zuhant a föld felé. Mindez utalhat öngyilkosságra is, de az ügyész szerint lehetséges más magyarázat is. Lehet, hogy Möllemann azért dobta le az ernyőt, mert úgy érzékelte, hogy nem nyílt ki rendesen, és lehet, hogy azért nem nyitotta ki a tartalék ernyőt, mert begörcsölt. Lehet, hogy az elektronikus biztonsági rendszert egyszerűen elfelejtette bekapcsolni, mert máson járt az esze. Hiszen éppen azokban az órákban tudta meg, hogy gazdasági bűncselekmények gyanújával házkutatást tartottak több lakásában és irodájában. Az ügyész felidézte, hogy sem Möllemann családtagjai, sem más tanúk nem számoltak be öngyilkossági szándékról. Ha valamikor nem kerül elő valahonnan egy búcsúlevél, akkor örökre titok marad, hogy mi okozta Möllemann halálát.

2003. július 9