Hogyan támogassuk a rászoruló politikusokat?

Ez is lehetne a címe azoknak a leckéknek, amelyeket a német pártok az utóbbi hónapokban több folytatásban előadtak. De mielőtt a módszereket ismertetném, pár szót arról, hogy miért szorulnak támogatásra a politikusok. Főképpen azért, hogy helyes döntéseket hozzanak. A történelmi előzmény a sokat emlegetett Flick-ügy, amikor -- még a 80-as évek végén -- a Flick-konszern azért adott sok pénzt, hogy még több pénzt kereshessen, olymódon, hogy befolyásos politikusok helyesen döntöttek és adókedvezményt adtak egy nagy részvényüzletre. Az akkori nagy bukás elsősorban a szabaddemokrata pénzügyminiszter, Otto Lambsdorff gróf nevéhez fűződött. A Flick-konszern egyébként több pártnak is adott pénzt. Erre van szép német kifejezés, amely nagyjából úgy fordítható magyarra, hogy a politikai táj ápolása. Erre hivatkozik a mostani főszereplő, Karlheinz Schreiber, egy adócsalás és más gazdasági bűncselekmények miatt körözött bajor fegyverkereskedő. Nyilván emlékeznek, az utóbbi hónapokban sokszor volt szó arról, hogy 91-ben ő adott egy táskában egymillió márkát Kiep akkori CDU-pártkincstárnoknak. Tartja magát a gyanú, hogy akkor a pénzmozgást kísérő helyes döntés az volt, hogy a kormány engedélyezte harckocsik eladását Szaúd-Arábiának. Schreiber az egymilliós táska óta ma már olyan hírnévre tett szert, hogy amikor a múlt hónapban a parlamentben egy kormánypárti politikus arról érdeklődött az ellenzéki CDU elnökénél, Wolfgang Schäublénál, hogy találkozott-e Schreiberrel, és Schäuble elismerte, hogy egyszer igen, akkor képviselőtársa már csak annyit kérdezett: volt-e nála táska. Schäuble akkor kitérő választ adott. Rosszul tette, hogy rosszul emlékezett, mert mostanra kiderült, hogy még egyszer találkozott Schreiberrel, és mit tesz isten, akkor volt táska Schreibernél, százezer márka készpénzzel. Hát igen, a politikai táj ápolása. Ráadásul Schreiber, akinek a nyaka körül a német adóhivatal és ügyészség azért lassacskán szorítja a hurkot, minduntalan célzásokat tesz, hogy itt még érdekes leleplezések várhatók.

Meg kell jegyeznünk, hogy a táska fontos kellék. A héten egy meglehetősen kínos sajtóértekezleten az újságírók fapofával és kitartóan érdeklődtek Schäublénál, hogy emlékszik-e, miben volt a százezer. Táskában, borítékban? A kollégák nyilván szintén olvasták az egyik napilap igen aktuális összeállítását: mennyi pénz fér mekkora helyre. Százezer márka ezresekben például egy borítékban is elfér. A táskában vagy több pénz van, vagy kisebb címletek.

Nagyjából ennyi az első lecke, arról, hogy miért szorulnak támogatásra a politikusok a döntéshozatalban. A második lecke a személyes előnyökről szól, és ebből most a szociáldemokraták feleltek. Tulajdonképpen ez jó szó, mert egy tartományi miniszterelnök a posztjával felelt azért, mert rosszul tudta a leckét. Elfelejtette, hogy nem szabad túl sok támogatást túl látványosan elfogadni. Gerhard Glogowski alsó-szászországi miniszterelnök nászútját -- a második feleséggel -- egy nagy utazási iroda fizette. A "Hogyan támogassuk a rászoruló politikusokat?" tanfolyam egyik leglátványosabb szemléltető eszköze volt, hogy a kancellária által kiadott hivatalos nyaralási fotón a pár mögött az utazási iroda emblémája látható. Az utat Glogowski csak utólag, pár hónapos késéssel fizette ki, amikor nyilvánosságra került a dolog. Ez elvezet minket a további kérdéshez: mennyire szorulnak támogatásra a politikusok. Amikor ugyanis kiderül -- vagy legalábbis necces -- a dolog, akkor a politikusoknak mégis van pénzük, hogy fizessenek. Erre szolgáltatott példát Heinz Schleußer, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány régóta szolgáló szociáldemokrata pénzügyminisztere is. Mire mostanában megkérdezték, miért utazott szolgálati repülővel az Adriára, ahol yachtja van, addigra meg tudta mutatni a számlát: ha késve is, de kifizette a kis híján 30.000 márkát. Az úgynevezett repülő-ügy még nincs lezárva: a tartományban egy parlamenti bizottság és az ügyészség egyaránt vizsgálódik. Ha beigazolódik a gyanú, akkor újabb szolgáltatás gyarapítja a listát, hogy miért érdemes támogatni a politikusokat. Az a félig állami bank, amelynek a gépével Schleußer és más miniszterek repültek, állítólag magas helyről pont idejében kapott értesítést egy adóellenőrzésről. Mire a nyomozók megérkeztek, a bankból minden gyanús irat eltűnt.

Az évtizedek óta politizáló kereszténydemokraták, szabaddemokraták és szociáldemokraták mellett a később érkezett Zöldek még zöldfülűek. Rájuk eddig csak azt sikerült bizonyítani, hogy a zöld parlamenti képviselők az állami és adómentes képviselői költségtérítés egy részét átutalták pártjuk számlájára. Ez szabálytalan, de sajnos, nem eléggé botrányos és titkos, ugyanis egy 1993-as pártkongresszusi határozatról van szó. Csak valamiért ez eddig senkinek sem tűnt föl. De a rossz nyelvek szerint, ha a Zöldek elég sokáig maradnak kormányon, még ők is megtanulhatják a felsőbb osztályok leckéit is.

És végül ennyi gyakorlatias tudnivaló után egy kis ideológia. Helmut Kohl annak idején morális fordulatot ígért -- idézte fel a CDU választási kampányát egy olvasó a Spiegel levelezési rovatában. A dolog stimmel -- tette hozzá a levélíró. A politikai erkölcsökben a fordulat megtörtént. Azt Kohl annak idején nem mondta külön, hogy melyik irányba...

2000. január