CSU-előfizetés

Hogyan folytassunk pártpropagandát állami pénzből? Hogyan jutalmazzuk meg hű embereinket úgy, hogy a pártnak ne kerüljön pénzébe? Ilyenkor, választási év elején érdemes ezzel foglalkozni, ekörül forog az idei első német pártfinanszírozási botrányocska. Nem igazi botrány, mert a leleplező újságcikk után néhány nappal az illetékes ügyészség közölte, hogy nem indít vizsgálatot, jogilag nincs semmi kivetnivaló a dologban. Eléggé kilóg a lóláb, hogy az ügyet azért vették elő megint, mert ősszel országos parlamenti választás lesz, és az ügyhöz köze lehet a konzervatív ellenzék lehetséges kancellárjelöltjének, Edmund Stoiber bajor tartományi miniszterelnöknek, a CSU elnökének.

A politikai nyalánkságok kedvelőinek azonban mindenképpen érdemes megismerkedniük a bajor pártfinanszírozási módszerrel. A bajor keresztényszocialistáknak van két újságjuk, a Bayernkurier és a Münchener Briefe. Ezek kimondott pártlapok, üzleti alapon nem élnének meg, még így is rendszeresen anyagi gondjaik vannak. A CSU tehát szponzorokat keresett az előfizetésekhez. A német lapok példaszámításai szerint egy újság-előfizetés mondjuk hatezer márkába került. A CSU támogatói ezt megvették, de nyugtát nem újság-előfizetésről, hanem adományról kaptak. Az adomány levonható az adóalapból, az adakozók tehát nagyjából háromezer márkát kerestek, mert ennyivel kevesebb adót fizettek. A CSU pedig szintén adományként tüntette fel a hatezer márkát a mérlegében, és élt a párttörvény adta lehetőséggel, amely szerint az adományok minden második márkája után egy márka állami támogatás jár. Ez tehát már másodszor háromezer márka állami pénz, vagyis a hatezer márkás előfizetésre az adófizetők pénzéből hatezer márkát adott az állam. Az már csak a hab a tortán, hogy az előfizetésből befolyó - és, amint láttuk, államilag lényegében megtérített - hatezer márka felét, háromezer márkát a CSU az előfizetések szervezőinek adta jutalékként, ami elég szép jövedelem volt azoknak a kiválasztottaknak, akik ezt a munkát megkapták. És az is egy kis haszon, hogy a CSU végső soron ingyen terjesztette a pártlapokat.

De hiábavaló volt az új év első leleplezése a Stern magazinban, hamar kiderült, hogy ezt a módszert illetékes helyen, vagyis a szövetségi parlament irodájában annak idején jóváhagyták. És ehhez most az ügyészség is csatlakozott, ezt nem feszegetik tovább. Lehet, hogy erkölcsileg vitatható az adófizetők pénzének ilyen felhasználása, de jogilag rendben van. A dologban igazából semmi különös nincs. Az egyelőre érvényes német párttörvény - hogy is mondjam - meglehetősen lyukacsos. A lyukakat a Helmut Kohl nevéhez fűződő pártpénzügyi botrány nyomán mostanában készülnek betömködni. A Kohl-botrány egyik csúcspontján olyasmik derültek ki például, hogy a párttörvény csak azt írja elő, hogy a pártok mérlegét határidőre le kell adni, de azt már nem követeli meg a törvény, hogy a mérleg helyes is legyen. Ennek megfelelően a hamis - vagy mondjuk így: téves - mérlegért nem is vonható senki felelősségre. Olyan nagyvonalúság ez, amely a vállalati mérlegekre vagy például a személyi jövedelemadó-bevallásokra persze nem vonatkozik. De hát a párttörvényt ugyanúgy a parlamenti pártok fogadták el, ahogy köztudottan a parlamenti képviselők jövedelméről is a parlamenti képviselők döntenek.

2002. január