Egy régi kommentár

A kormányzó szociáldemokraták belső vitái, a nagy takarékossági csomag, a barátság Lengyelországgal a világháború kitörésének hatvanadik évfordulóján, az orosz korrupciós ügyek, a török földrengés utórezgései vagy éppen egy 13 évvel ezelőtti gyermekgyilkosság újabb bírósági tárgyalása -- a német sajtó eheti témái között elsikkadtak a magyar közélet zűrzavarai. A Postabank-féle VIP-listáról nem olvastam és nem hallottam, és a Simicska-ügyről is csak egy írás jelent meg, a magyar helyzet jó ismerőjének, Georg Paul Heftynek a tollából.

A frontvonal gyors kiegyenesítése -- ez a katonai szakkifejezés a címe annak az elemzésnek, amelyet Simicska Lajos lemondása után két nappal hozott le a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A szerző szerint a volt egyetemi és kollégiumi társ kinevezése kezdettől fogva a kéz kezet mos megnyilvánulása volt, de nem tűnt volna föl senkinek, ha Simicska szakmailag elfogadható és múltját tekintve makulátlan lett volna. Orbán Viktor akkor mégis ragaszkodott hozzá, de most kedden azonnal megragadta az alkalmat, hogy elfogadja a lemondást. A közvetlen előzményt, Simicska "Úristen irgalmazzon nektek" cikkét a német kommentátor az idegkimerültség határozott jelének minősítette. A címben szereplő hadműveletre, a front kiegyenesítésére Orbánnak azért volt szüksége -- írja a frankfurti konzervatív lap --, mert máshol is harcolnia kell. Mint sok más koalíciós kormánynál megesik, a magyar kormányfőnek is sok súrlódása van a koalíció második emberével. Georg Paul Hefty úgy látja, hogy Orbán Viktor és Torgyán József között pókerjátszma folyik a köztársasági elnökjelölés körül. A Simicska-ügy terhétől megszabadulni ezért is fontos, meg azért is, mert a szocialisták azzal a gondolattal játszanak, hogy visszatér a belpolitikába Németh Miklós, akit a frankfurti kommentátor a "határnyitó" jelzővel illet. Németh Miklós pedig tisztakezűnek számít a magyarok szemében. Mire tehát ő fellép Orbán Viktorral szemben, addigra Orbánnak le kell ráznia magáról minden kétes alakot -- vonta le a végkövetkeztetést a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

1999. szeptember 4.