Magyar választás 1.

Nem irigylem a német napilapok budapesti tudósítóit: az esti lapzárta miatt a legtöbb német lapban kis híján olyan beszámolók jelentek meg a magyar választásról, amelyek minden újságíró rémálmai. A berlini Tagesspiegel munkatársa például eredetileg ezzel a kijelentő mondattal kezdte tudósítását: Orbán Viktor miniszterelnök megnyerte a választás első fordulóját. Az internetes kiadáshoz képest aztán a ma reggeli nyomtatott újságba az utolsó pillanatatban ez került: fej fej melletti küzdelem az MSZP és a Fidesz között, és lehet, hogy kétpárti lesz a parlament. Az esti előrejelzések alapján a Süddeutsche Zeitung óvatosan azt latolgatta, hogy Orbán Viktor pártja abszolút többséget szerez-e vagy "a szélsőségesen nacionalista és antiszemita" MIÉP-pel alakít kormányt. Az első forduló tényleges eredményéről azok a napilapok számoltak be, amelyek nem saját tudósítással szolgáltak, viszont még át tudták venni a hírügynökségek késő esti jelentéseit. A legtöbb lap hangsúlyozza, hogy a magyar választási rendszer rendkívül bonyolult, és a végeredmény csak a második fordulóban dől el. A Reuter magyar politológusokra hivatkozva azt írja, hogy az első fordulóban nyolc százalékos előnyre lenne szükség ahhoz, hogy a második fordulóban biztos legyen valamelyik párt győzelme.

Amit a választás előtt Magyarországról a német olvasónak tudnia illett...

Míg például a berlini Tagesspiegel arról írt, hogy a magas részvétel is jelzi: a választást a nép alapvető döntésnek tartotta az ország irányvonaláról, érdemes idézni a Frankfurter Allgemeine Zeitung budapesti tudósítóját, Matthias Rüb-öt is. Ő a mai számba a háttérről írt, és cikkének következtetése úgy szól, hogy a szemben álló táborokat sokkal kevesebb választja el, mint amennyi összeköti. A politikai élet éles megosztása valójában mesterséges. Talán nem mindegy, hogy ki a miniszterelnök, de ez alárendelt szerepet játszik, tekintettel arra, hogy Magyarország stabil demokrácia, lendületesen fejlődő gazdaság és 2004-től az Európai Unió tagja lesz - írja a frankfurti újság tudósítója.

Mintegy a konzervatív napilap sokszínűségét illusztrálva, hátrébb, a tárcarovatban viszont részletes írás foglalkozik azzal, hogy mennyire megosztott a magyar szellemi élet. "Szkíta énekesek és könnymutatványosok" címmel Wiebke Denecke cikke a népi-urbánus ellentétet elemzi. Megemlíti, hogy az Orbán-kormány saját céljai érdekében erőteljesen támogatta a monumentális történetírást. A választás előtt több mellékszínpadon heves történelmi tömjénezést rendeztek - írja a konzervatív lap, példaként megemlítve a Nemzeti Színházat, a Bánk bán- és a Széchenyi-filmet, és a kereszténység ezer évéről szóló kiállítást.

2002. április 8.