Hidegháborús párt

A CDU pénzügyi botrányában a héten semmi különös nem történt, csak a hesseni tartományi kormány bukott meg majdnem, mert újabb kereszténydemokrata vezető ismerte be, hogy nem mondott igazat. Koch hesseni miniszterelnök még decemberben is letagadott egy szabálytalan ügyletet, pedig akkor már kipattant a botrány és ő maga kíméletlen felderítést helyezett kilátásba. Most azt mondta, hogy óriási butaságot követett el, és bocsánatot kér. Szóval, nem történt semmi meglepő a pénzügyi botrányban, ezért van időnk elmélyedni az előzményekben, az antikommunizmus, az osztályharc és a 16 éves kereszténydemokrata kormányzás összefüggéseiben. Bevallom, amikor először hallottam ezt az okfejtést, még nem vettem igazán komolyan. Aki nyilatkozik: Gregor Gysi, a PDS frakcióvezetője, valójában a rendszerint kommunista utódpártként emlegetett párt első embere. Amiről szó van, az az, hogy Kohl miért viselkedik így. Amire Gysi hivatkozik, az egyebek között az egyik emlékezetes Kohl-tévéinterjú, amelyben Kohl elismerte, hogy hibát követett el a szabálytalan adományok elfogadásával. Kohl azóta is az adott szavához tartja magát, és nem árulja el, kik voltak az ismeretlen adományozók. Magyarázatként az interjúban mondta, hogy a 94-es választási kampány keletnémet részéhez, a PDS elleni küzdelemhez kellett a pénz. Szóval, a dologban Gysi pártja érintett, lehet, hogy Gysi elfogult. A kérdés tehát: miért viselkedik így Helmut Kohl?

Gysi: Hogy miért csinálja? Azért, mert abból indul ki, hogy legalábbis a nyugatnémet lakosság többsége az antikommunizmussal sokkal erősebben azonosul, mint az alkotmánnyal. Az alkotmány- és törvénysértést csak akkor fogadják el, ha az állítólagos kommunista ellenfél elleni harcot szolgálja. Legalábbis Kohl ebből indult ki, de csodálkozva állapította meg, hogy ez így már nem működik. Nem vette észre, hogy véget ért a bonni köztársaság, véget ért a hidegháború. Én pedig úgy gondolom, hogy itt a választóvonal. A szociáldemokraták azért vannak előnyben, mert már mögöttük van a generációváltás. Olyan sokáig voltak ellenzékben, hogy bizonyos korosztályok náluk már elhasználódtak. Ez persze nem történik meg, ha valaki kormányon van, akkor mindenki ugyanott marad.

Szóval, ez volt az a vélemény, amelyről először azt gondoltam, hogy a párt érintettsége lehet a hidegháború fölemlegetése mögött. De nem sokkal később Angela Merkeltől szinte ugyanezt hallottam. Merkel a CDU főtitkára és újabban fő reménysége is. Merkel és Gysi között az a hasonlóság, hogy mindketten az NDK-ban éltek, nagyjából ugyanahhoz a viszonylag fiatal politikus-nemzedékhez tartoznak -- Merkel 46 éves, Gysi 52 --, mindketten a német egyesítés idején lettek politikusok. De persze a politikai különbségnek igen nagynak kell lennie közöttük, a balszél és a jobbközép között. A CDU tíz évvel az NDK megszűnése után csak mostanában kezdett gondolkozni azon, hogy egyáltalán szóba álljon-e a PDS-szel. És erre tessék. Amikor a Kohl-ügyről van szó, Angela Merkel külön kérdés nélkül szinte ugyanazt mondja, mint Gregor Gysi.

Angela Merkel

Merkel: A lényeg az, hogy meglepő és sajnálatos módon a CDU a 80-as évek közepe óta tovább csinálta azt, amit a többi párt akkor abbahagyott. A párt-támogatási botrány, a Flick-botrány után mindegyik párt áttekinthető pénzügyi rendszer mellett döntött, de a CDU nem tartotta magát ehhez. Ez azért is lehetett, mert a CDU kormánypárt volt, azért is, mert mindazok, akik sokáig, néha a 90-es évekig felelősséget viseltek, még a korábbi korszakban szocializálódtak -- idézi fel Angela Merkel, és külön megemlíti a botrány időrendben első főszereplőjét, Walter Leisler Kiep-et, aki 20 évig volt pártkincstárnok. És talán azzal is összefügg, amit a 70-es és 80-as években a CDU helyesen tett: ragaszkodott a német egyesítéshez, a nyugati integráció és a NATO híve volt, határozottan támogatta a NATO fegyverkezési határozatát, és mindezzel végső soron történelmi sikert aratott. Ugyanakkor egészen mélyen beleivódott az a magatartás, amely erősen a hidegháború idejében gyökerezett. A rendszerváltáskor és utána nem sikerült eléggé átalakítani ezt a magatartást olyanná, hogy új politikai kultúrához adjon ösztönzést.

És Angela Merkel, idézőjelben ugyan, de olyan kifejezéssel teszi egyértelművé mondandóját, amelyet még az NDK-időkben kellett megtanulnia.

Merkel: A politikai ellenfél a 21 században is ellenfél marad, de valószínűleg nem lesz olyan mértékben osztályellenség, mint ahogyan a 80-as évek fenyegetett helyzetében részben szükséges volt.

Így látja tehát Angela Merkel, a CDU főtitkára. És lehet, hogy nézeteit nemsokára még inkább átültetheti a gyakorlatba. Ahogy a CDU botrányai miatt, no meg a 16 éves kormányzás utáni átalakítás miatt fogynak a régi nemzedék tagjai, sőt, ahogy a fiatalabbak is, mint a bevezetőben említett Roland Koch hesseni miniszterelnök is kiütik magukat, egyre többet várnak Angela Merkeltől, ő pedig csöndben kitér minden olyan kérdés elől, amely pártelnöki ambícióit firtatja. Merkel eddig keményen állta a sarat a CDU harcaiban. Pedig kíméletlen harc folyik. Pénteken olvastam a konzervatívokhoz közel álló Frankfurter Allgemeine Zeitungban, hogy a múlt hónap elején elterjedt a hír: Helmut Kohl arra készül, hogy -- a lap szavaival élve -- lelője Schäuble pártelnököt. Ebben Kohl ismerős újságíróktól várt egy nagy leleplezést. A lap egyébként Angela Merkelt is idézi, azokkal a szavakkal, hogy Kohl mindig úgy kormányzott, hogy megkereste mások mellényén a foltokat. Egy korábbi sajtóértesülés szerint pedig Schäuble és Merkel végül azzal akadályozta meg Kohl aknamunkáját, hogy kénytelen-kelletlen Schäuble magától ismerte be azt, amiről sejtették, hogy Kohl zsarolni fogja vele.

Helmut Kohl szép lassan nemcsak saját emlékművét rombolja le, hanem a CDU-t is egyre mélyebbre húzza a válságban. Egyelőre nem lehet látni, mikor és hogyan térhet magához a nagy német néppárt, amelyre pedig még politikai ellenfeleinek is nagy szükségük van.

2000. február 13.