Az egymilliós táskaA német Kereszténydemokrata Unió főtitkára, Angela Merkel saját pénzéből veszi meg a jegyet, ha színházba megy. A tévé nyilvánossága előtt ezt is megtudtuk, magától az érintettől, hiszen a vita hetek óta arról folyik, megvásárolhatóak-e a német politikusok. Így, általában: a német politikusok. A nagy botrány a CDU-t sodorta bajba, de azért tegyük hozzá, hogy a múlt héten mondott le egy szociáldemokrata tartományi miniszterelnök, Gerhard Glogowski Alsó-Szászországban. Vele az volt a baj, hogy egy utazási iroda fizette a nászútját, helybéli vállalatok az egyiptomi és bécsi operalátogatásait és az esküvőjén egy sörgyár és egy Cola-gyár ingyen mérte az italt. A Glogowski-ügy azonban úgy látszik, eltörpül a Kohl-ügy mögött. Röviden el kell mondanom a történetet, bár a lényeget Önök a napi hírekből valószínűleg ismerik. Az egyik szereplő Karlheinz Schreiber, egy fegyverkereskedő. Ő most Kanadában van, de Németország már kérte a kiadatását, különféle gazdasági bűncselekmények miatt. Az illetékes ügyészség Schreiber ügyeit vizsgálva eljutott a néhai bajor miniszterelnök, Franz Josef Strauss egyik fiához is, de ez a szál most messzire vezetne. A nyomok elvezettek a CDU volt kincstárnokához, Walter Leisler Kiephez is, aki Schreibertől, a fegyverkereskedőtől 91-ben Svájcban egy táskában egymillió márkát kapott. A pénz átadása időben nagyon egybeesik egy szaúd-arábiai fegyverüzlettel, de egyelőre nem tudjuk, hogy az egymilliónak tényleg szerepe volt-e abban, hogy a bonni kormány meggondolta magát és mégis engedélyezte az üzletet. De állítólag ezzel függhet össze, hogy sok pénzt kapott egy államtitkár is a védelmi minisztériumban, ő is nemzetközi körözés alatt áll. De ez a szál is messzire vezet. A történet most akörül csúcsosodik, hogy az említett pénzügyek miatt kiderült: Helmut Kohl a CDU elnökeként titkos párt-számlákat tartott fenn. Ez valószínűleg a párttörvény megsértése, ami nem bírósági ügy, hanem a parlament hatáskörébe tartozik. Kohl a héten fogcsikorgatva magára vállalta a politikai felelősséget, miután régi ellenlábasa, Heiner Geißler volt főtitkár kipakolt a sajtónak, és nem lehetett tovább tagadni. A pártpénzügyek és a fegyverkereskedelem ügyében a héten parlamenti vizsgálóbizottság alakult. A történetet nem is mondom tovább. A botrány azért nagy, mert a Szövetségi Köztársaság történelmének talán legnagyobb botránya, a Flick-ügy árnyéka vált megint láthatóvá. A 80-as évek végén a Flick-konszern sok politikusnak adott pénzt, hogy megkapjon egy nagy adókedvezményt. A Flick-ügy miatt szabályozták újra a pártfinanszírozást. És most úgy látszik, mintha Kohlék semmit sem tanultak volna. Most meg is kezdődött a kopácsolás Kohl szobrán. A német egység atyjának emlékműve persze nem dől össze, de a fénye most eléggé megkopott. Amit egy német riporter mond, az elég általános vélemény. Hans Leyendecker, a Süddeutsche Zeitung munkatársa sokat tud: annak idején éveken át kutatta a Flick-ügyet, most pedig az egyik legnagyobb szerepet játszotta a Kohl-ügy feltárásában. Leyendecker: Helmut Kohl azt hiszi, vagy legalábbis azt hitte, hogy a CDU a saját boltja. Úgy vezeti, ahogy akarja. Ami Kohlból hiányzik, az annak a tudata, hogy helytelenül cselekszik. Rendben lévőnek találja, mert úgy gondolja, hogy a párt érdekében cselekedett. És ebből adódik a Kohl-ügy egyik várható következménye. A CDU két mostani vezetője, Wolfgang Schäuble pártelnök és Angela Merkel főtitkár nem tehet mást, mint hogy igyekszik megszabadulni a Kohl ügy terhétől. Jövő tavasszal fontos tartományi választások lesznek, tehát Schäuble és Merkel szeretné mihamarabb tisztázni az ügyet. És nemcsak az ügytől, hanem Kohl-tól is jó lenne megszabadulni. Abban az értelemben, hogy Kohl, aki tiszteletbeli elnök és parlamenti képviselő, megtartotta hű embereit, ott ül a pártvezetőségben, olyannyira, hogy akadt újság, amely arra célozgatott, hogy Kohl csak a visszatérésére vár. Schäuble megpróbál egy kicsit elhatárolódni Kohl-tól, de ez nem könnyű. Fegyverténynek számít, hogy pénteken Schäuble eltávolított a CDU-központből egy vezetőt, aki állítólag Kohl embere volt, és aki állítólag akadályozta a mostani vizsgálatot. Hans Leyendecker, a politikai riporter mondja: Leyendecker: Pillanatnyilag nem lehet látni, hogyan oldja meg Wolfgang Schäuble a feladatot. Természetesen Schäuble sok éven át mindig Kohl embere volt különféle pozíciókban. Még az is lehet, hogy a CDU-ban az ifjú hősök megpróbálják az egész régi rendszert felborítani, de ez csak spekuláció. A spekulációval Hans Leyendecker nincs egyedül. A régi rendszeren azt kell érteni, amit most Kohl-rendszerként emlegetnek, vagyis azt, hogy Kohl patriarchális stílusban, a saját szája íze szerint vezette a pártot. Az ifjú CDU-politikusok pedig, akik készenlétben állnak: például Koch hesseni vagy Müller saar-vidéki miniszterelnök. A Kohl-ügy egyik következménye tehát a CDU megújulása kell hogy legyen. De ez nemcsak a CDU ügye. A másik nagy néppárt, az SPD eleinte nagyon visszafogottan reagált a Kohl-ügyre. Leyendecker: Azt hiszem, az SPD-nek több oka is volt a visszafogottságra. Az egyik, hogy attól tartottak, esetleg a saját pártjukban is lehettek, akik pénzt kaptak a fegyverkereskedő Schreibertől. A másik, hogy az SPD úgy gondolta, egy ilyen történet az egész politikai színtársulatnak árt. Tehát nem csak egy pártnak, hanem az emberek általában megutálják a politikát. De azt hiszem, pillanatnyilag az SPD megint lehetőséget lát, hogy kijöjjön a tényleg válságos helyzetéből, azáltal, hogy a CDU keveredik bajba. A riporterrel beszélgetve az SPD aggodalma nem látszik alaptalannak. Hans Leyendecker elneveti magát, amikor arról kérdezem, miért csak a CDU/CSU-nál tudunk ilyen történetekről. Leyendecker: Ezekkel a történetekkel mindig az a probléma, hogy meglehetősen véletlenül bukkannak elő. Nem hiszem, hogy másoknál is megvan a titkos számlák rendszere, de hogy a többi pártnál minden tiszta, azt nem állítanám. Ha már itt tartunk, hadd tudjuk meg, hogyan alakulnak az ilyen véletlenek a tényfeltáró újságírásban. Leyendecker: Ebben az esetben az volt véletlenszerű, hogy több éve foglalkozunk a Schreiber-üggyel, ez a történet abból nőtt ki. Hosszú ideig nem lehetett látni, hogy ebbe az irányba fejlődik, de mivel nagyon intenzíven kutattunk, egyszercsak itt volt ez a nyom. Ha megint lesz időnk, akkor a fő feladatunk az lesz, mert az olvasók is ezt várják el, hogy az SPD-vel is foglalkozzunk, az SPD pénzügyeivel. De térjünk vissza a Kohl-ügy következményeire. A pártpénzügyekre vonatkozó szabályok megsértése miatt a CDU a szó szoros értelmében is ráfizethet. Az elhallgatott adományok, a hiányos mérleg mind olyan dolgok, amelyekért a parlament megbüntetheti a pártot. Leyendecker: Ha meggondoljuk, hogy a CDU legalább hat éves mérlegét szabálytalanul adta meg, akkor, ha alaposan átszámoljuk, jóval több mint százmillió márka jön ki. De ezt csak elméleti fenyegetésnek tartom. Egyetlen ember sem akarhatja, hogy a CDU-t gazdaságilag tönkretegyék. Utólag be fogják érni valamiféle érezhető büntetéssel, valahol 10-15 millió márka körül. Angela Merkel CDU-főtitkár is arra számít, hogy fizetni kell, de nem ezt tartja a fő bajnak. Merkel: Azt hiszem, ebben az ügyben most a politika szavahihetőségéről van szó, számunkra, a CDU számára is. A főtitkár jól érzékeli a hangulatot. Szombaton érkezett a hír arról a felmérésről, amely szerint a németek 70 százalékának gyengült a politikai iránti bizalma. Az ok: A CDU pénzügyei és az, hogy szociáldemokrata politikusok személyes előnyökhöz juthattak. A felmérés egy eddigi irányzatot látszik megerősíteni: Németországban eddig is évről évre kevesebben mentek el választani. Most, a botrány hatása alatt többen fölvetették, hogy újra kellene szabályozni a pártok pénzügyeit, ami elképzelhető is, sőt, akadt olyan javaslat is, hogy a pártok ne kaphassanak adományokat cégektől, ami viszont nehezen képzelhető el. Ha egy őszülő hajú zöld pártvezető véleményét hallgatjuk meg, akkor megtudjuk, hogy a politikusok és a pénz ügye még csak nem is generációs kérdés. A Zöldekről tudni kell, hogy későn kerültek a parlamenti politikába, még mindig őriznek valamit a hajdani parlamenten kívüli, kissé kaotikus mozgalom vonásaiból, és a Flick-botrány után nagy szerepük volt abban, hogy megszigorítsák a pártpénzügyek szabályait. Egyik vezéralakjuk, Christian Ströbele úgy véli, hogy ilyen ügyekben a fiatal politikus-nemzedék se jobb az öregeknél. Ströbele: Természetesen ők sem mások, legfeljebb annyi előnyük van, hogy nincs múltjuk. -- De azt hiszem, van lehetőségünk a megelőzésre. Ha a fiatalabbak is észreveszik, hogy a következmények nem maradnak el, hogy a dolgok kiderülnek, akkor, ha kísértésbe esnének, azt fogják mondani: hű, a múltkor se sikerült -- és akkor talán visszafogottabbak, óvatosabbak lesznek. Ezért fontos a parlamenti vizsgálóbizottság. Hogy ne jöjjön létre az a biztonságérzet, amely a Német Szövetségi Köztársaságban hosszú ideig létezni látszott: ezek mindent megtehetnek. Ez nem lehet így, ezt az érzést meg kell akadályoznunk -- mondja Christian Ströbele, a német országi Zöld párt egyik vezéralakja. 1999. december 5. |
Ehhez kapcsolódik: | következő cikk | |
vissza az étlaphoz |