Egy vörös nő

A magyar rádióhallgató nyilván emlékszik még a vilniuszi gyorsra. Meg Varsó elestére. Nos, mai történetünk ennek a vilniusz-varsói pályának egy - mondjuk így - szárnyvonaláról szól. De a helyi lakosoknak, akarom mondani, a helyi politikusoknak a helyiérdekű menetrendje is van olyan fontos, mint a nagy utazóknak a nemzetközi expresszé. Történetünk helyszíne Berlin, és ebben a történelmi levegőben érthető, ha a kommentátorok ilyen szavakra ragadtatják magukat: megvalósult Ulbricht és Honecker álma: az elvtársak Nyugat-Berlinben is kormányoznak. Vagy más szavakkal: egy kelet-berlini nőnek sikerült az, ami a Vörös Hadseregnek nem: a proletariátus élcsapata átmasírozik a szektorhatáron.

Pedig csak egy helyi önkormányzatról van szó. Berlinben január elsejétől közigazgatási reform lépett életbe: a 23 kerületből 12 lett. Az összevont kerületek egy része immár kelet-nyugati, köztük az is, amely Berlin két legszegényebb kerületéből, a keleti Friedrichshainból és a nyugati Kreuzbergből lett. Az önkormányzati erőviszonyok úgy hozták, hogy az új kerületben a szociáldemokraták, a szocialisták és a zöldek többségével, a polgári ellenzék heves tiltakozása közepette szocialista polgármestert választott a képviselőtestület. És ha azt mondom, szocialista, akkor ehhez magyarázat tartozik: a Demokratikus Szocializmus Pártja, a PDS bizony a Honecker-féle állampárt utóda, és mint ilyen, a német egyesítés első évtizedében meglehetősen kiszorult a politikából, annak ellenére, hogy nemrég lemondott első embere, Gregor Gysi igen népszerű politikus. Bár a nemzetközi összehasonlítás mindig sántít, a magyar hallgatónak azt mondhatom, hogy a PDS jobban hasonlít Thürmer Gyula, mint Kovács László pártjára. Úgyhogy amikor most megjelent az első vezető politikus a PDS színeiben Nyugaton is, ez elég nagy feltűnést keltett. Politikailag is, erről mindjárt következik a kommentár, de a polgármester, Bärbel Grygier személye miatt is.

Képzeljék el, amikor az egyik közszolgálati tévé bemutatja őt, és sejtelmes zene hangjaira formás női kebel bontakozik ki a fehérneműből. Félre ne értsék: a kebel nem Bärbel Grygier-hez tartozott, pusztán illusztráció volt ahhoz, amit mondott. "Ne képzeljétek, hogy a nők úgy működnek, mint egy rádió: itt megcsavarsz egy gombot, ott egy másikat, és megvan a szexuális izgalom" - hangzottak a leendő polgármester-asszony szavai. A tévés kollégák egy archív felvételt kotortak elő az NDK-tévé ifjúsági műsorából, a szép emlékezetű Elf 99-ból. Bärbel Grygier, szakmájára nézve pszichológus, szexuális tanácsokat adott, egyébként tévében, rádióban egyaránt. Egy Veres Pali bácsi, fiatalabb, szőke és női kiadásban. Mondhatnánk, hogy a politikában nem is ártanak a pszichológiai ismeretek, de Grygier asszony nem titkolja, hogy ennél is tovább megy. Nyilvánosan elismerte, hogy ma is szívesen megfogja mások fenekét - legyen szó férfiakról vagy nőkről. Ez segít a jobb megértésben. Persze, az is segít, hogy Grygier éveken át polgármester volt egy kelet-berlini lakótelepi kerületben, Hohenschönhausenben, és összegyűjtött némi közigazgatási tapasztalatot. De a múltját sem tagadja meg. Polgármesteri íróasztalán, ott, ahol más irodákban bonbont lehet venni egy üvegtálból, Grygier óvszereket rakott ki. Felháborodásra semmi ok:

Grygier: Senkiről sem hallottam, aki nyilvánosan beismerte volna, hogy elviszi, de félévenként újra fel kell tölteni a tálat. Úgyhogy ez nem provokáció, csak érdekes módon annak tekintik.

Provokációnak tekintették viszont az egyesített kerület nyugati részében, Kreuzbergben a konzervatívok a szocialista politikus polgármesterségét: "Mégse lehet, hogy tíz évvel az újraegyesítés után kommunisták kerüljenek itt hatalomra" - mondta egy felháborodott kereszténydemokrata képviselő.

De a PDS térnyerése talán új időket jelez a német pártpolitikában. Ezt abból is gondolom, hogy az utóbbi hónapokban több újság is azzal a meglepő kommentárral állt elő, hogy a PDS lehet a kelet CSU-ja. Ami ugyebár azt jelenti, hogy adva van egy regionális párt, amely az ország többi részén nem tudja megvetni a lábát, de szűkebb pátriájában erős. Ahogy a kereszténydemokratáknál a CDU-nak jól jön a tőle jobbra álló testvérpárt, a bajor CSU, a szociáldemokraták ezentúl talán jobban építhetnek a tőlük balra álló keletnémet PDS-re. A 16 milliós volt NDK nagyjából akkora, mint a 12 milliós Bajorország. A szociáldemokrata-szocialista közeledést az is indokolja, hogy a volt NDK-ban a szociáldemokraták jóval kevesebb szavazatot szoktak kapni, mint a PDS. Schröder kancellárnak egyébként is látható stratégiája, hogy a távolabbi jövőre nézve minden lehetséges irányba nyitva tartja a koalíciós lehetőségeket. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi hónapokban a szociáldemokraták már nemcsak tartományi szinten állnak szóba a PDS-szel, hanem az országos vezetők is beszélő viszonyba kerültek. A PDS egy keletnémet tartományban már koalícióban kormányoz a szociáldemokratákkal, egy másikban kívülről támogatja a kormányt. Mindez eddig keletnémet belügy volt. Mostanáig tartott, amíg a vilniuszi gyors szele megérintette Nyugat-Berlint is. Bärbel Grygier ezt a maga módján nyugtázta: "Ha ez a bűnbeesés, akkor ez jó".

2000. január