Orgona a négyzeten

Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha nem hagyjuk bizonytalanságban a hallgatót, és megígérjük, hogy mai témánkra 2640 szeptemberében visszatérünk. Ma egyelőre pusztán egy egyedülállóan hatalmas zenei vállalkozás kezdeteiről számolhatunk be. Az egész előadás - az előbb jól hallották a dátumot - 2640-ben, vagyis 639 év múlva fejeződik be. A helyszín egy üresen álló templom Halberstadtban, a szerző az amerikai John Cage. Művének sajátos értelmezését a szerző már nem érhette meg, Cage 92-ben hunyt el, 80 éves korában. De feltételezhetjük, hogy egyáltalán nem ütközne meg, hiszen egész életében a kísérletező kedvű zeneszerzők élcsapatához tartozott. Az idős szerző szóban forgó orgonaművének ősbemutatója még nem keltett különösebb feltűnést. Az "Orgona a négyzeten" című, egyébként véletlenszerű matematikai műveletekkel komponált darabot a 80-as évek végén fél óra alatt eljátszották, és annyi.

Csak jóval később, már a szerző halála után támadt megvilágosodásuk a Cage-rajongóknak egy németországi zenei tanácskozáson. A vita arról folyt, hogyan értendő a mű címében is szereplő rövidítés: ASLSP. As slow as possible, vagyis a lehető leglassabban. És a vita közben a szakértők előtt szinte az örökkévalóságig terjedő távlatok nyíltak meg. Ha nagyon-nagyon-nagyon lassan játsszák a darabot, akkor annak bizony nagyon-nagyon-nagyon soká kell tartania. Hogy milyen soká? Távol álljon tőlem, hogy bíráljam a szakértőket, de halkan meg kell jegyeznem, hogy az időtartam megválasztása kissé önkényes volt. Abból indultak ki, hogy Halberstadtban 639 évvel azelőtt építették Európa első modern orgonáját. Lehet, hogy más támpont is akadt volna John Cage szándékának értelmezéséhez, de mindegy, ne kukacoskodjunk, ezen már ne múljon: az "Orgona a négyzeten" előadása most már 639 évig fog tartani.

A koncert a szerző születése 89. évfordulójának előestéjén, 2001. szeptember 4-én kezdődött. Biztos, ami biztos, aznap délután a város két másik templomában a művet gyorsan is eljátszották - az egyik helyen egy, a másikon három óra alatt. Úgyhogy most már ne tessék Halberstadtba sietni. Nemcsak azért nem érdemes, mert bőven van idő az előadás végéig, hanem azért sem, mert egyelőre bizony semmit se hallani. John Cage orgonaműve szünettel kezdődik, és a lehető leglassabban előadott változatban ez a szünet másfél évig tart. Utána csendülnek föl az első hangok, amelyek két évig tartanak, és így tovább, mint mondtuk, 639 éven át. Ez annyi idő, hogy közben kényelmesen meg lehet építeni az orgonasípokat is. Ez takarékos megoldás, mindig csak azzal a síppal kell készen lenni, amelyik nemsokára megszólal. A halberstadti templom a végére így is tele lesz orgonasípokkal. Egyelőre csak a fújtatók vannak meg, velük kezdődött szeptemberben az előadás. Képzelhetjük, mennyi levegőt kell gyűjteni, ha egy-egy hang éveken át szól.

Nem hallgathatjuk el, hogy akadnak disszonáns hangok is. Persze, nem az orgonán, hanem értetlen emberek megjegyzéseiben. Egy rádióriporter például firtatni kezdte, mi értelme van 1,2 millió márkát költeni egy olyan orgonára, amelyen csak ez az egyetlen darab játszható el. Joggal tehetjük föl a kérdést, milyen érzéketlenséget takar a kulturális értékek iránt, ha valaki arról érdeklődik, mi lesz a semmi másra nem használható orgonával 639 év múlva. De a nagy kulturális akció szervezőinek még erre is megvan a válaszuk. A költség nem is olyan hatalmas, évente csak kétezer márka, vagy mondhatjuk úgy is, hogy napi két és fél euróból kijön a projekt. Az évi kétezer márka pedig annyi, hogy egy tehetősebb zenekedvelő ki is fizetheti. A 639 éves orgonahangversenyt lehet szponzorálni, és 14 évnek már akadt is gazdája. Egy bizonyos Hamann úr neve fémjelzi majd 2089-et, a Zech család neve pedig 2324-ben kerül az érdeklődés homlokterébe. Ha ilyen lelkesedéssel vásárolják a zenebarátok az éveket, Halberstadtban előbb-utóbb hiánycikk lesz a jövő - jegyezte meg egy hetilap alapos tudósítója.

2001. november