Karajan-biznisz

A filc -- ez a kibogozhatatlanul összetömörített szálakból álló anyag -- Németországban az összefonódás, a gyanús kapcsolatok szinonimája. Nem éppen jóindulatról tanúskodik tehát, hogy a hamburgi Spiegel, amely nem szokott lakatot tenni a szájára, "Berlini Filc-harmonikusok" néven emlegeti a hírneves zenekart, amely hajdan Herbert von Karajan keze alatt aratott világsikereket. A történet sok pénzről szól. A Berlini Filharmonikus Zenekart, a maga 122 főállású zenészével, a berlini tartományi kormány, a szenátus az adófizetők pénzéből évente 25 millió márkával támogatja. Ez érthető is. A magas kultúra nem tartja el önmagát, áldozni kell rá. Érdekes viszont, hogy van egy másik zenekar, amely a Berlini Filharmonikusok névre hallgat, formáját tekintve polgárjogi társaság, és igen jövedelmező üzleteket köt.

Ha valakinek kétségei lennének: mindkét zenekar a Herbert-von-Karajan-Straße 1. szám alatt működik, és az emblémájuk, a filharmónia ötszögletes épületének stilizált rajza is majdnem azonos. A két zenekar ugyanazokból a zenészekből áll. A különbség csak az, hogy a Berlini Filharmonikus Zenekar viszi a pénzt, a Berlini Filharmonikusok pedig hozzák. Az egyik viszi a pénzt a kulturális költségvetésből, a másik hozza a pénzt a zenekari tagok zsebébe. A Spiegel egy névtelenül nyilatkozó bennfentest idéz, aki szerint senki sem tudja szétválasztani, hogy a pénzes fellépések költségeiből mit számolnak el a közszolgálati fellépések államilag megtérített költségei között. A berlini kulturális kormányzat mindeddig hiába próbálkozott azzal, hogy a polgárjogi zenekar bevételeiből valamit lecsípjen, és ily módon csökkenthesse a közszolgálati zenekar állami támogatását. Sem Karajannal, sem utódaival nem akart ujjat húzni senki.

A Berlini Filharmonikusok polgárjogi társasága egyébként még az ötvenes évek elején alakult, hogy a zenekar hanglemez-üzleteit intézze, hiszen a városi tulajdonban lévő zenekarnak tilos az üzlet. De ha egy üzlet beindul...

A Spiegel szerint a lemezbevételek lassacskán csökkennek, ezért a pénzes zenekar újabb bevételek után néz, például olyan méregdrága emléktárgyakat árulnak, mint a hegedű formájú CD, két és fél percnyi zenével, 189 márkáért. Gyűjtőknek való darab, hiszen a rendes boltokban igen rendes CD-ket kapni 30-40 márkáért. Szaporodnak ezenkívül a kissé profil-idegen haknik, mint például az a lemez, amelyen Udo Jürgens-szel szerepeltek együtt, vagy az a tervezett fellépés, amelyen a hannoveri világkiállítás megnyitóján a maga műfajában szintén elismert Scorpions együttessel muzsikálnak közösen. Azt sem utasítják vissza, hogy a berlini Sony-központ avatásakor -- a zenekar történetében először -- amatőr karmester dirigáljon nekik: Norio Ohga, a Sony főnöke.

A Spiegel cikkének egyik következménye, hogy a Német Koncertigazgatóságok Szövetsége is tollat ragadott, és hangot adott abbéli aggodalmának, hogy az államilag dotált kulturális intézmények fenyegetik a privát koncertszervezők létét.

Pénzről volt szó abban az interjúban is, amelyet a Süddeutsche Zeitung készített a Berlini Filharmonikus Zenekar váratlanul távozó intendánsával, Elmar Weingartennel. Az intendáns visszautasította, hogy a Spiegel pénzéhes bandának tünteti fel a zenekart. De azért az is kiderült az interjúból, hogy -- mint tudjuk -- a pénz lehet sok, lehet még több, de sohasem elég. Weingarten arra hivatkozott, hogy zenekarának tagjai csak annyit keresnek, hogy Amerikában a 16-ik helyen lennének, nagyjából a dallasi szimfonikusokkal egy szinten. A tarthatatlan állapot oka, hogy a berlini szenátus csak szerény mértékben emelte a fizetéseket, arra hivatkozva, hogy a zenészeknek úgyis sok a mellékesük. De a maszek munkák piaca összeomlott -- panaszolta Elmar Weingarten. A berliniek már alig kapnak tapasztalt zenészeket, mert a pénz már nem kompenzálja a kétéves próbaidővel járó kockázatot. Hogy végül is mi lesz a haknikkal, arról a távozó intendánsból keveset lehetett kihúzni. Csak annyit mondott, hogy Udo Jürgens-szel azért nem lesz több közös lemez. Végső soron a zenészek érzékenyek a kritikára.

1999. október


Ehhez kapcsolódik: következő cikk
vissza az étlaphoz