HVG 2006. június 24.

AZ ELSŐ HAZAI KERESKEDELMI RÁDIÓ 1986-BAN

Csacsogó hullámok

Húsz éve egy osztrák ötlet lenyúlása nyomán jött létre az akkori állami rádió kebelében a kezdetben német nyelvű Danubius. Az első magyar kereskedelmi rádió sem politikailag, sem gazdaságilag nem okozott akkora felfordulást, mint az várható lett volna.

A hiány szülte 1986-ban az első magyar kereskedelmi rádiót. Nem elsősorban a késői szocializmus pénzhiánya állt a háttérben, hanem az, hogy Ausztriában - a pártok erős befolyása alatt álló közszolgálati rádió, az ORF monopolhelyzete miatt - akkoriban (és egészen 1998-ig) nem működhettek kereskedelmi rádiók. Igény viszont lett volna rájuk, annál is inkább, mivel észak felől már áthallatszottak az 1984-től induló (brit, francia vagy olasz társaikat majdnem egy évtizedes késéssel követő) német magánrádiók. Az osztrák piacokra kacsingató üzletemberek aztán a karintiai határ menti olasz hegyekben állították fel a Radio Carinzia adóállomását, később Jugoszláviából, a szlovén Alpokból is sugározták a slágerekbe ágyazott reklámokat. A bekerítő hadművelet logikus következő állomása Magyarország lett volna. Egy Sopron környéki „kalózrádió" - meg persze az ezzel járó reklámbevételek - ötletétől a hazai illetékesek nem is zárkóztak volna el. Az 1984-ben kezdődő magánrádiós puhatolózásokat azonban valahogyan az ORF is megneszelte, és 1985-től ő is elkezdett tárgyalni a magyarországi tájékoztatáspolitika illetékeseivel. Ma már a HVG által megkérdezett érintettek úgy emlékeznek, hogy az ORF valójában nem akart saját magának konkurenciát teremteni, pusztán időnyerésből jelentkezett be, ám ez akkoriban csak lassan kezdett derengeni. Az ORF valódi szándékai akkor lepleződtek le - idézte fel a Magyar Rádió (MR) egyik akkori magas beosztású, a HVG-nek névtelenül nyilatkozó vezetője -, amikor a zsíros üzlet reményében Marjai József, a gazdasági ügyekben mindenható miniszterelnök-helyettes megpróbálta mozgósítani ottani összeköttetéseit. A konkrét ajánlattal szembesített ORF kuratóriumában azonban a szociáldemokraták és az ellenzéki konzervatívok egy emberként megtorpedózták a tervet. Azt viszont ma már nem lehet megállapítani, hogy ezek után Budapesten kinél esett le a tantusz, mindenesetre tény, hogy kétéves huzavona után 1986 tavaszán született az ötlet: ha az osztrákokkal nem lehet, magyar szervezésben kell rádiót gründolni. Nem gördített akadályokat az üzlet útjába az akkor Hetényi István vezette Pénzügyminisztérium, állítólag abban a reményben, hogy a várható többletbevétel révén az MR kevésbé függ majd az állami támogatástól. Az adó végül a korabeli szívélyes magyar-osztrák kapcsolatokra való tekintettel nem került a nyugati határszélre - legalábbis ezt feltételezi György Gábor, a Danubius első főszerkesztője (ma az Európai Bizottság budapesti képviseletének vezetője). Így a Dunántúl közepéről, Kabhegyről kezdték sugározni a néhány hónapig kísérletként, 1986 júniusától fogva üzemszerűen német nyelvű nyári turistarádióként muzsikáló Danubiust. Bár a vételkörzet alig lógott át osztrák területre, az adás mégis nyugatinak számított, mivel ezzel vették ismét használatba a Magyarországon 1960-ban nemkívánatossá nyilvánított, de URH műsorszórásra egyébként világszerte használatos CCIR-normát. Hamar kiderült azonban, hogy akkor már sok hazai polgárnak is volt ilyen-olyan úton beszerzett nyugati normás készüléke. A második évtől kezdve ezért a német műsort, a reklámbevételek maximalizása okán, magyar hirdetésekkel is megszakították, méghozzá időnként egy zenés rádióhoz képest is elviselhetetlen mértékben, karácsony táján akár óránként 18-20 percben is. Az első szpíkerek többsége még „régi vágású" rádiós volt - ismeri el utólag Kálmán Zsuzsa újságíró, az első főszerkesztő-helyettes. A legismertebb közülük az évtizedek óta népszerű, németül is jól beszélő sármőr, Fikár László volt. A könnyedebb hangvételt eleinte elsősorban az azóta is kereskedelmi rádiózó Bochkor Gábor képviselte, aki nem sokkal azután csöppent a Danubiusba, hogy tudósítócsemeteként Berlinben elvégezte a gimnáziumot. Az állami rádiózás tempójához szokott műsorkészítőket az 1986 augusztusában megtartott első magyarországi Forma-1-es futam rázta fel, amelyről - az akkori hazai rádiózásban elképzelhetetlen módon - minden megszakítás nélkül folyamatos élő közvetítést adhattak. Mindehhez a talpalávalót meglehetősen esetlegesen szedték össze. Eleinte - olvasható a Danubius honlapján - a közelebbről meg nem határozott „német közízlést próbálták megfogni", hozzátéve, hogy a kínálat tulajdonképpen az ügyeletes zenei szerkesztő ízlését tükrözte. Előrelépésnek számított, amikor nem sokkal utóbb a zenei szerkesztésre felkérték a Kádár-éra ügyeletes lemezlovasát, Komjáthy Györgyöt. Ő korábban a Szabad Európa Rádió népszerű Teenager partyjának kultúrpolitikailag elfogadható konkurenciájával, a Csak fiataloknak vasárnap délelőtti sorozatával lett ismert, s a Danubiusba egyfajta középutas válogatást hozott. De a kiforratlanság a kezdeti műsorfolyamban okozott más esetlegességeket is. Az adás kitöltésére a kezdetekkor olyan - kereskedelmi rádióban ma már szokatlan - paneleket is felhasználtak, mint egy Magyarország templomairól szóló ismertető, egy néprajzi sorozat vagy kis magyar nyelvlecke. Meglepő, hogy milyen simán megoldódott egy ennél jóval kényesebb kérdés, a hírszerkesztés ügye is. A célközönségre való tekintettel ugyanis különösebb politikai játszmák lejátszása nélkül válogathattak a szerkesztők a brit Reuters, a német DPA és az osztrák APA hírügynökség jelentéseiből - igaz, a Danubius munkatársai a korszak szokásos önkontrolljával és józan mérlegelésével állították össze a hírblokkokat. A hírkészítői gyakorlat ellen panasz csak a budapesti NDK-nagykövetségről érkezett, ahol kevesellték a szocialista német államról szóló híreket. Miután azonban a rádió főszerkesztője azzal kontrázott, hogy még az NDK fociliga-eredményeit sem kapják meg idejében vasárnaponként, nem erőltették tovább a dolgot. A Danubius aztán népszerűsége okán lassacskán magyar rádióvá alakult át. Hálózata már a második évtől egy budapesti frekvenciával bővült, majd Sopron, utána Szeged és Debrecen következett. Nemsokára pedig megállt a saját lábán, és az első két év strandrádiózása után 1988-ban már nem hallgatott el az október végi német szezonzárás után, hanem magyarul szólt tovább, a rá következő két évben pedig az áprilistól októberig tartó idényben is este 10-től hajnali 2-ig magyar adással egészítették ki a német műsort. A német információknak egyébként 1989-ben kivételes szerepük is volt: a Danubius rövid időre a Magyarországon át Nyugatra menekülő NDK-polgárok fő hírforrása lett. És nem csupán olyan praktikus ügyekben, mint a menedék- és étkeztetőhelyek elérhetősége, vagy hogy mi történik az Ausztria felé távozó keletnémetek Magyarországon hagyott Trabantjaival. Kálmán Zsuzsa úgy idézi fel, hogy a nevezetes szeptember 10-ei határnyitás délutánján Horn Gyula külügyminiszter személyesen elsőként hozzájuk telefonált be az esemény hírével, így a német Danubius pár órával megelőzhette az esti magyar tévéhíradót. Horn ennyi idő távlatából már nem emlékszik a részletekre, de a HVG kérdésére valószínűnek tartotta, hogy így történt. Cáfolta viszont a Danubius-legendárium egy másik elemét: azt, hogy a rádió - magyar vagy német külügyi forrásokból - titkos értesüléseket is kiszivárogtathatott az NDK-menekültek ügyében Budapest és Bonn között zajló diplomáciai egyeztetésekről. A Challenger űrrepülőgép és a csernobili atomerőmű katasztrófájának évében indult Danubius legfelsőbb elfogadását alighanem az is megkönnyítette, hogy akkoriban minden márka és schilling jól jött Magyarországnak. Az ország a fizetőképesség határán táncolt, például naponta vitték a Nemzeti Bankba a pénzváltók valutabevételeit. Sok devizát azonban nem hozott az adó, mivel többnyire hazai cégek hirdettek rajta keresztül. Sokat elárul ugyanakkor az a Danubius honlapján olvasható visszapillantás, mely szerint 1993-ban az MR hirdetési bevételeinek fele, teljes költségvetésének egyhatoda, körülbelül 1 milliárd forint származott az anyacégtől egyébként 1998-ban különvált egykori német adótól. Amely hivatalosan nem is szerkesztőségként volt nyilvántartva az MR-ben, hanem a Gazdasági Igazgatóság részlegeként.