HVG, 2008. január 5.

KÜLFÖLDIEK BŰNÜGYI NYILVÁNTARTÁSA AMERIKÁBAN

Szemünk ténye

Minden eddiginél nagyobb rendőrségi adatbankot építenek ki az Egyesült Államokban. Külföldiek ujjlenyomatait is őrzik, a nyilvántartás egyre nemzetközibbé válik.

Mind a tíz ujját megnyalhatja, aki amerikai vízumot kap – hiszen nem mártják festékbe a kezét, hanem digitális eljárással, zöldesen villódzó üveglapon rögzítik minden ujjának egyedi ismertetőjeleit. Más szempontból azonban korántsem mondható nyomtalannak a viszonylag új eljárás, mert az amerikai biztonsági szervek gyűjtő- és tárolószenvedélye fokozódik. Karácsony előtt nagy feltűnést keltő cikkben adta hírül a The Washington Post: a szövetségi nyomozóiroda, az FBI a világ legnagyobb olyan adatbázisának létrehozásán szorgoskodik, amely emberek testi (biometrikus) azonosítóit tartalmazza. Ezzel az egymilliárd dolláros befektetéssel – így a washingtoni lap – az amerikai kormány mindeddig példátlan lehetőséget teremt magának ahhoz, hogy nemcsak az Egyesült Államokban, hanem külföldön is személyeket azonosítson. Új Generációs Azonosítás névre keresztelték a hatalmas adatbázist. Ártatlan embereknek nincs félnivalójuk tőle – nyugtatgatta a BBC angol rádiót Thomas E. Bush, az elnök névrokona, az FBI bűnügyi információs szolgálatának (CJIS) egyik vezetője. Az Appalache-hegység lábánál, egy klimatizált, biztonságos, két futballpályányi pincében a CJIS máris 55 millió ember ujjlenyomatait őrzi digitális formában, és a számítógépek már most is napi százezer azonosítást végeznek. Bár az FBI elsősorban a terrorveszéllyel magyarázza az orwelli világot idéző felvigyázást, Bush elárulta a Washington Postnak, hogy manapság a kérések több mint fele munkaadóktól érkezik, akik leendő közalkalmazottak megbízhatóságát ellenőrzik. Az adatokat a vizsgálat után egyelőre visszaküldik vagy megsemmisítik, de ebben is változást terveznek: munkaadói kérésre megőriznék az ujjlenyomatokat, és ha az alkalmazottak netán bűnbe esnek, a rendőrség öntevékenyen értesítené a főnöküket. Jó tudni azt is, hogy az FBI-jal természetesen együttműködő amerikai belbiztonsági minisztérium (DHS) több millió külföldi ujjlenyomatait őrzi, beleértve a vízumkérelmezőkét (akiknek ujjlenyomatait már a konzulátuson pár perc alatt ellenőrzik, és alapos gyanú esetén ki sem adják nekik a beutazási engedélyt). A külföldiek kettő helyett tízujjas azonosítását már minden második amerikai konzulátus alkalmazza, és ezekben a hónapokban vezetik be a nagy amerikai nemzetközi légikikötőkben is. November végén a washingtoni Dulles repülőtér volt az első. Egy tízujjas leolvasókészülék már csak 1500 dollárba kerül, és Michael Chertoff belbiztonsági miniszter szerint a technika mai állása mellett tíz ujjlenyomat azonosítása immár nem is tart tovább, mint kettőé, viszont nagyobb biztonsággal buktathatja le a terroristákat, bűnözőket. Az érkezők biometrikus ismertetőjegyeit az amerikai hatóságok hosszú ideig tárolják, hiszen visszatérhet akár maga az utas, akár annak ellopott útlevelével egy rossz szándékú egyén – mondta Chertoff újságíróknak, nem részletezve, mennyi időről van szó. Arcok digitális ismertetőjelei éppúgy vannak a CJIS adatraktárában, mint tenyérlenyomatok, de az FBI tervei között az is szerepel, hogy hamarosan az amerikaiak és külföldiek szemének szivárványhártyáját is nyilvántartásba veszik – vagy akár azt, milyen a járásuk. A West Virginia Egyetem kutatói azon dolgoznak – és hamarosan hivatalosan is megbízást kapnak erre az FBI-tól –, hogy néhány év múlva az érintettek megállítása nélkül azonosítható legyen az emberek szivárványhártyája (akár több méterről, mondjuk egy repülőtéri folyosón) és arca (majdnem 200 méterről). Jól jöhet ez, példálóznak, ha az amerikai haditengerészet idegen hajóhoz közelít, mert már messziről tudják, számítsanak-e a fedélzeten ellenséges harcosokra. Manapság az efféle távoli, észrevétlen azonosítás gyerekcipőben jár. Az eddigi legnagyobb kísérletet a német szövetségi bűnügyi hivatal (BKA) végezte a mainzi főpályaudvaron. 2007 januárjáig négy hónapon át működtek a kamerák, de még jó fényviszonyok között is csak az önkéntes kísérleti alanyok 60 százalékát tudták az arcuk alapján azonosítani, mesterséges megvilágításnál pedig a hibaszázalék 80-90 százalékra ugrott. A BKA júliusi mérlege szerint a technológia ma még nem megbízható. Nem az amerikaiak magánügye a hatalmas adatbázis – figyelmeztette olvasóit a hamburgi Der Spiegel. Az Európai Unió országai között – nem utolsósorban az immár Magyarországot is magában foglaló schengeni információs rendszer (SIS) révén – vidáman utazhatnak a rendőri adatok, közben pedig az FBI adatbázisát úgy alakítják ki, hogy kompatibilis legyen a kanadai, ausztrál, új-zélandi és természetesen a (schengeni rendszerből egyelőre kimaradó) brit adatarzenállal. De nem pusztán Londonon keresztül szivároghatnak európai adatok a tengerentúlra. 2007 októberében Günther Platter osztrák belügyminiszter Washingtonban olyan munkacsoport létrehozásában állapodott meg, amely kölcsönösen hozzáférhetővé tenné az utóbbi években egyre látványosabb eredményeket hozó DNS-azonosítások adatait. Némi meglepetés fogadta ezt Németországban, hiszen Berlinben aligha gondoltak az amerikaiakra, amikor 2006-ban megállapodtak az osztrák–német rendőrségi DNS-adatcseréről. Igaz, ott sem általános az ellenkezés. A Der Spiegel szerint 2007 júniusában az Európai Parlament éppen azért mondott nemet EU-polgárok DNS-adatainak amerikai exportjára, mert Wolfgang Schäuble német belügyminiszter januárban felvetette a genetikai adatbankok kölcsönös megnyitásának lehetőségét. A számítógépes hálózatokon – ha másképp nem, hát kerülő utakon – az adatok áramlani fognak, jósolja a hamburgi lap. Sőt az sem kizárt – riogatta olvasóit a londoni The Telegraph –, hogy egyes brit polgárokról az amerikaiak több adattal szolgálhatnak, mint amennyit brit kormányszervek maguk gyűjthetnek róluk.