| HVG, 2008. június 14. |
| TÉTOVA HELYESÍRÁSI REFORM |
| Belekötőjel |
| Fontolva haladással és a nyilvánosság kínos kerülésével készül a helyesírási szabályok igencsak időszerű módosítására az illetékes akadémiai testület. |
| A
farkasordítót kiszorítaná a napsütötte, a 3 Ft 50 f helyébe 50 Ft
kerülne, a Lombik Üvegipari Kisszövetkezet pedig a Hőmérő és Üvegipari
Műszergyártó Kft.-nek adná át a helyét. A dolgok mai állása szerint a
példatár ilyen, akár indokoltnak is tűnő kozmetikázása teszi ki a
változások zömét az akadémiai helyesírási szabályzat tervezett új
kiadásában. Ennek szellemében például a feledésbe merülő tüchtig helyén
a whisky lehetne az egyik példa a latin betűs idegen szavak
írásmódjára, a Zenedélelőttöt pedig fölváltja a Kívánságkosár. Mindezek megvitatására hívta össze a szakmabelieket Nyomárkay István professzor, az Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának (MNYB) elnöke, mivel – mint áprilisi levelében joggal állapította meg – a komolyabb változtatásokat sejtető új kiadás előkészítése „össznemzeti ügy, sok millió magyar ügye”. A tervezet fenti, inkább portörlésnek, mint átalakításnak tűnő példái láttán azonban felvetődik, hogy esetleg a projekt kiforratlansága motiválta Keszler Borbálát, az MNYB társelnökét, amikor a tanácskozás előtt a HVG érdeklődését e-mailben azzal hárította el: „A helyesírás ügye akkor záródik le, ha az Akadémia kijelenti, hogy kívánja, hogy legyen A magyar helyesírás szabályainak 12. kiadása vagy sem. (...) A kívánságunk az, hogy csak akkor foglalkozzon a sajtó ezzel a kérdéssel, ha valamiféle döntés született.” Az MNYB által a múlt héten rendezett szakmai vitában ugyanakkor azt is ki lehetett hallani a 2003 novemberében elhatározott minireform indokai közül, hogy újabban több könyv is értelmezte, továbbgondolta az akadémiai szabályzatot (név szerint említették az Osiris Helyesírást), márpedig a helyesírási regulák ügyében elsősorban mégiscsak a nyelvi bizottság illetékes. De Keszler Borbála nem rejtette véka alá ellenérzéseit az egyébként szintén akadémiai Nyelvtudományi Intézet helyesírás-módosítási véleményével szemben sem. A szomszédvárak közötti, korántsem szokatlan szakmai vita aligha lesz nyelvtörténeti jelentőségű. Már csak azért sem, mert az MNYB által megrendelt tucatnyi résztanulmány összesítése után is csak nagyon kevés érdemi változtatásról számolt be múlt szerdán Nyomárkay. Ezek egyike, hogy az i végű helységnevekből képzett melléknevek két i-re is végződhetnének, ily módon: budakeszii. A nem kötelező, hanem alternatív megoldás azt szolgálná, hogy vissza lehessen következtetni: már az eredeti helységnév is i-re végződik. Egy másik módosítás lenne a -féle, -szerű és több hasonló végződés átértékelése: a mostani ésszerű helyett a jövőben ésszerűt kellene írni. Az igazán kemény diók feltörésére – a nagybetűs írás összevisszasága vagy az egybe- és különírás nehezen követhető nüánszai, különösen a kötőjelek alkalmazása –, úgy látszik, mégsem szánta rá magát a tudós testület. Az MNYB által hozzászólásra felkért nyelvtudorok legalábbis kitartóan sorolták a megreformálásra szoruló logikátlanságokat, amelyeket gyakorló oktatókként – egyikük olvasószerkesztőként – nemigen tudnak elmagyarázni tanítványaiknak, kollégáiknak (lásd táblázatunkat). A való élet leginkább akkor szökött be a pesti bölcsészkar tanácstermébe, amikor Havas Ferenc, az ELTE finnugor tanszékének vezetője felidézte: a fórumra készülvén kiment a Nagykörútra, ahol tucatjával talált tévesen különírt feliratokat: „óra javítás”, „szerviz pont”, „napszemüveg vásár”. Pedig akik ezeket írták, nyilván legalább a nyolc általánost elvégezték – dohogott a professzor, és nyomban javasolta, hogy a két főnévből – ahol az első ragozatlan és jelzője a másodiknak – összevont szavak esetében mondja ki egyetlen egyszerű új szabály: egybe kell írni őket. A kivételek felsorolása rövidebb lenne, mint az erre vonatkozó mostani sok regula – jósolta. Antalné Szabó Ágnes, az ELTE mai magyar nyelvi tanszékének docense amellett érvelt, hogy az iskolásoknak ne kelljen túl sok szabályt bebiflázniuk: legyen számukra egy egyszerűbb szabályzat, és legyen egy mindenre kiterjedő másik a profiknak, például szerkesztőségeknek és tudományos műhelyeknek. A kötőjel szabadságáért szállt síkra Dobsonyi Sándor, pontosabban azért, hogy az összetett szavak írásakor ne csupán az diktáljon, hogy a legalább három elemből és több mint hat szótagból álló összetételek tagolandóak, hanem – alternatív megoldásként – pusztán a jobb olvashatóság kedvéért is ki lehessen tenni a kötőjelet. Most egybeírandó a 11 szótagú közlekedésmeteorológia – példálózott Dobsonyi –, míg a rövidebb kölcsön-visszafizetés közepén az olvasó szeme megpihenhet. Antalné az ellenkezőjét is fölvetette: ne legyen feltétlenül perdöntő a szótagszámlálás sem, és akkor nem számítana kivételnek például a háromtagúsága és hossza ellenére hagyományosan egybeírt Pénzügyminisztérium. Egyelőre bizonytalan, hogy e javaslatokból mi válik valóra, de máris a tervezet javára írható, hogy a mainál valamivel több teret engedne az alternatív megoldásoknak. A köznép beszéde iránt is elnézőbb, mint a most érvényes szabályzat: a kőrut, köppeny, szöllő és néhány társuk „nyilvánvaló helytelenség” helyett immár bizonytalan vagy változó ejtésűnek – ugyanakkor változatlan helyesírásúnak – minősíttetne. Sőt Heltainé Nagy Erzsébet, a Nyelvtudományi Intézet főmunkatársa afelé hajlott, hogy akadémiailag is elismerhető új alak lehetne a nyelvújítás kori bura helyett a búra. Netán hosszú ó kerülhetne (a bohóc, a gombóc és sok hasonló szó mintájára) az árbocba is – bár azt nem tanácsolná, hogy a kiejtéshez idomulva ovodát írjunk, vagy hogy a tűzijáték ű-je is megrövidüljön. Indoklásából érezhető volt az aggodalom: ekkora merészségek nyomán repedés keletkezhetne a tőhangzóváltás szabályainak kényes grammatikai építményén. Igaz, egyelőre nem is léteznek olyan átfogó felmérések, amelyekből meg lehetne állapítani, hogyan ejti a szavakat a magyarul beszélők többsége. A szűk körű vitából kiérződött: bármennyire szeretne is az MNYB egy új kiadással látványos mérföldkövet lerakni, attól tart, a túl nagy változtatások káoszhoz vezetnének, ráadásul a tankönyvek újranyomtatása sokba kerülne. Akadt, aki az óvatosság indokaként a német helyesírás reformját kísérő „összevisszaságra” hivatkozott. A vita ősszel, továbbra is az MNYB kebelén belül, folytatódik. |