Szegény az eklézsia

A nyugat-berlini belvárosban heteken át Claudia Schiffer mosolygott a járókelőkre a Vilmos Császár Emléktemplom tornyáról. A tornyot tavaly helyre kellett állítani, és a pénz egy része abból folyt be, hogy az építkezési állványt bérbe adták egy reklámcégnek. Így aztán, amíg belül a lepel mögött dolgoztak a munkások, kívül egy nagy kozmetikai cég reklámja volt látható. Ha szegény az eklézsia, úgy segít magán, ahogy tud. Később a kelet-berlini belváros Mária-templomának építkezésén is felbukkant egy ásványvíz-reklám, de ez nem volt olyan hosszú életű. Ugyancsak kivételnek számít, hogy a berlini dómban belépti díjat szednek a látogatóktól. Az istentisztelet idején persze nem kell jegyet venni, de olyankor nem is engedik be a turistákat. A berlini dóm, főleg, mióta helyreállították a Hohenzollern-ház kriptáját, nevezetes turista-látványosságnak számít, még ha nem olyan híres is, mint mondjuk a budai Mátyás-templom. A pénz-szerzés imént említett példái mind az evangélikus egyházra vonatkoztak. Általában azonban a működő templomok látogatása ingyenes. A németországi katolikus egyház pénzügyi osztályán érdeklődésemre nem tudtak olyan templomot mondani, amelyben belépti díjat szednének, bár elvben nem tartják lehetetlennek, hogy kivételesen egyik-másik helyen ilyesmire szánják el magukat. Más kérdés, de ez mindenhol más megítélés alá esik, hogy gyakran jegyet kell venni a templomi hangversenyekre, és nincs ingyen a múzeumnak átalakított templom látogatása sem. Hogy végül is miből tartják fenn a németországi templomokat, arra egyszerű a válasz: leginkább az egyházi adóból gazdálkodnak. A két nagy egyház, az evangélikus és a katolikus egyház számára, és néhány más egyháznak is az állam szedi be az adót, minden olyan polgártól, aki hivatalosan közölte, hogy hová tartozik. És mivel a bevallás pénzbe kerül, adót kell fizetni utána, ez az egyik oka annak, hogy Németországban mindkét nagy keresztény egyház egyre kisebb. Folyamatosan napirenden van tehát az is, hogy templomokat zárnak be.

2001. március