Szex-lex

A gyerekek többsége feltehetően már alszik, mire ezek a hirdetések éjfél táján felbukkannak a német tévékben. A lényeget, gondolom, nyelvtudás nélkül is sejteni lehet: a láthatólag dús idomú hölgy annyira, de annyira magányos, ugyanakkor annyira kedve van, hogy a megadott telefonszámon várja a jelentkezőket. Akit zavar az ilyesmi, az gyorsan továbbkapcsolhat, de többször is meg kell nyomnia a gombot. A berlini kábeltévéhálózatban több csatornán is sugározzák az efféle kedvcsinálókat a drága, emelt díjú telefonhívásokhoz. Pedig a tévéket afféle hivatalok felügyelik, mint amilyen Magyarországon az ORTT. Amikor a berlini médiahivatalnál érdeklődtem, megtudtam, hogy a szabályozás mindegyik tartományban azonos. Alapos vizsgálat után megállapították, hogy ez nem pornográfia, de ifjúságvédelmi okokból csak 23 óra után vetíthető. Egyébként a szex-reklámra az általános szabályok vonatkoznak, vagyis óránként legfeljebb 12 perc lehet. A berlin-brandenburgi médiahivatal szóvivője e szavakkal foglalta össze a lényeget: "Ízlésbeli kérdésekről nem nekünk kell döntenünk, nekünk csak azt kell eldöntenünk, hogy ez pornográfia-e. Márpedig nem az."

Ami az újságokat illeti, a bulvárlapok minden további nélkül közölnek olyan hirdetéseket, amelyek szextelefonhoz, masszázs-szalonokhoz, diszkrét kísérőhöz csinálnak kedvet. Két bulvárlapnál is érdeklődtem, és mindkét helyen azt mondták, hogy nincs tilalom. Azt mindegyik kiadó maga dönti el, mit közöl és mit nem. A kiadóknak megvannak a házi szabályaik, ezek nem feltétlenül nyilvánosak. Olyasmikről van szó például, hogy bizonyos szavak nem szerepelhetnek a hirdetésben. Azt, hogy hol a határ, esetenként döntik el, de néhány általános szabály azért fölismerhető, azt például elvárják, hogy a prostituáltak álnéven, mondjuk modellként szerepeljenek, arra viszont nem szabad célozni, hogy az illető nagyon fiatal, vagyis még gyerek. Arra mindenesetre ügyelnek, hogy a megrendelő előre fizessen, de ez egyébként sem ritkaság. Ha egy kiadó ad magára valamit, akkor kiköti, hogy a telefonszex-hirdetésekben szerepeljen a hívás percenkénti díja, és az, hogy melyik cég áll a háttérben.

Szóval, minden jel arra mutat, hogy Németországban nem tiltja a törvény a szex-hirdetéseket. De most jön a meglepetés. Ilyen törvény igenis létezik, mégpedig - ahogy a Reklámtanácsnál megtudtam - a szabálysértési törvény 120-ik paragrafusa szerint pénzbüntetéssel sújtható az, aki ilyesmit közzétesz. De akkor miért mondták a bulvárlapoknál, hogy őket semmi sem korlátozza. A Reklámtanács szóvivője, Volker Nickel mondja el a rejtély megoldását: "Az illetékes szabálysértési hatóságok nem alkalmazzák ezt a jogi helyzetet, a jogsértéseket nem üldözik, hanem tudomásul veszik."

A hatóságok pedig azért nem tartják érdemesnek, hogy ezzel foglalkozzanak, mert úgy látják, hogy az ilyesminek a társadalmi elfogadottsága már elérte azt a szintet, hogy ne kelljen büntetni. Mint a Reklámtanács szóvivőjétől megtudtam, ez nem különösebben új keletű gyakorlat, hanem az utóbbi két - két és fél évtizedben alakult ki. És ha túltesszük magunkat azon a megdöbbenésen, hogy a tüchtig németeknél létezik egy jogszabály, amelyet mindenki ismerhet, de senki sem tart be, akkor lépjünk tovább. A háttérhez érdemes megemlítenem, hogy a német kormány erősen foglalkozik egy olyan törvény előkészítésével, amely a prostitúciót erkölcstelen tevékenységből rendes szolgáltatássá minősítené át. Ezzel egybecseng, hogy decemberben országos visszhangot keltett egy berlini bírósági ítélet, amely azt mondta ki, hogy a prostitúció ma már az általános közfelfogás szerint nem erkölcstelen. Nem sokkal később, február elején egy drezdai bíróság kifejezetten a szextelefonról mondta ki, hogy nem erkölcstelen. Az ítélet egyébként is érdekes, úgyhogy még folytatom ezt a kis kitérőt. A per tárgya az volt, hogy egy 35 éves férfi rendszeresen emelt díjas szextelefonokat hívott, majd arra hivatkozva tagadta meg a 8.000 márkás számla kifizetését, hogy az ilyen beszélgetések a közerkölcsbe ütköznek, ezért a telefontársaságnak nincs joga pénzt kérni értük. Erre volt a bíróság válasza, hogy a telefonszex nem erkölcstelen.

De hogy visszatérjünk a hirdetésekre, a reklámtanács 2-3 éve egy pornográfia-gyanús ügyben még ügyészségi véleményt is kért, és az ügyészségnek ez volt a véleménye: "Ha ilyen ügyben bírósághoz fordulnánk, egyáltalán nem lenne esélyünk." És ebből az is következik, hogy a reklámtanács nem is üldözi az ilyen hirdetéseket, amíg a bulvárlapokban és hasonló kiadványokban jelennek meg. Arra pedig még nem volt példa, hogy szexuális szolgáltatásokat köztéri plakátokon vagy más, ifjúságvédelmi szempontból aggályos módon reklámozzanak. Ugyanez érvényes a tévékre is. A médiahivatal gyakorlatában még nem fordult elő, hogy bíróság foglalkozott volna a szex-reklámokkal. Úgyhogy a néző vagy azt teheti, hogy kikapcsolja a tévét, vagy azt, hogy telefonál, de nem a rendőrségre vagy a bíróságra, hanem legfeljebb a megadott telefonszámra.

2001. március