Közvélemény

Németországban évente többször is van választás, és ez idestova több mint fél évszázada így zajlik - nem csoda tehát, hogy a közvéleménykutatások és a választási előrejelzések szinte hibátlanul működnek. Mind a 16 tartományban más-más időpontban választanak parlamentet vagy képviselőházat, és mivel a tartományok szerepe elég nagy, ez lényegében azt jelenti, hogy négy év leforgása alatt 17 fontos parlamenti választást kísérhetünk figyelemmel. Tudósítóként úgy emlékszem az utóbbi évek választásaira, hogy az urnák zárását követő percben nyilvánosságra hozott adatok, vagyis a sokat emlegetett exit poll-ok eredményei megközelítőleg olyan pontosak voltak, mint pár órával később a tényleges választási eredmények. Emlékeim szerint előfordult olyan eset is, hogy az első részeredmények eltértek az előrejelzéstől, de ahogy összeszámlálták a szavazatokat, az eredmény újra visszaállt oda, ahol este hatkor volt.

Ezt a benyomást megerősíti az egyik országosan ismert intézet, a Forschungsgruppe Wahlen, magyarul Választási Kutatócsoport egyik igazgatója, Matthias Jung is.

Jung: A parlamenti választásoknál, ha az egy héttel korábbi felméréseket vesszük példának, akkor abból indulhatunk ki, hogy az eltérés pártonként átlagosan egy százalék. Ezek tapasztalati értékek, amelyek hol jobbak, hol rosszabbak. Pontosan tulajdonképpen sohasem számoltunk utána, mert ezen a téren nem adódtak komoly problémák.

Mindez az országos választásokra vonatkozik. A tartományokban időnként előfordulnak nagyobb eltérések is, mert ilyenkor nagyobb a szerepük a helyi viszonyoknak, és nagyobb súlyt kapnak az úgynevezett tiltakozó, büntető szavazatok, már csak azért is, mert a szavazók érzik, hogy a tartományi választás súlya kisebb. Ezzel együtt egy 3-5 százalékos eltérés a korábbi előrejelzések és a végeredmény között már nagy kilengésnek számít. A választás napján végzett exit poll-ok azonban olyan pontosak - akár az országos, akár a tartományi választásokon -, hogy az eltérés egy százalék alatt marad. Az általában elég nagy megbízhatóságnak persze megvan a maga háttere, és bár interjúalanyunk hangsúlyozza, hogy a magyar eseményekről csak röviden olvasott az újságban, ezért nem kívánja kommentálni a nálunk történteket - gondolatmenete elvezet minket egy figyelemre méltó, és nem is túl bonyolult összefüggéshez.

Jung: Ennek a magas megbízhatóságnak a feltétele természetesen az, hogy a választói magatartásban van egy bizonyos állandóság. Ha abból kellene kiindulni, hogy a választók mindegyik választásnál újra gondolják, hogy kire szavaznak, és ez esetleg 14 naponként változik, akkor olyan instabil viszonyok alakulnának ki, amelyek nem tennének lehetővé ilyen alacsony hibaszázalékot. A nyugatnémet tartományokban lazulnak ugyan a pártkötődések, de még mindig elég magas azoknak az aránya, akik állandó pártválasztók, és ha változik is a hangulat, az sem rövid távon történik, mint más politikai rendszerekben, amelyekben még nincsenek hagyományos pártkötődések. Ez talán megmagyarázza a különbség egy részét.

Ami a televíziós választási estéket illeti, hosszú ideje az a szokás, hogy a két nagy közszolgálati tévé két nagy intézettel működik együtt. A ZDF partnere a Forschungsgruppe Wahlen, amelynek egyik igazgatójával beszélgetünk, az ARD pedig az "infratest dimap"-pal dolgozik. Egyúttal ez a két intézet az, amely havonta, rendszeresen közzéteszi a maga politikai felméréseit, a politikai barométereket. Ez az alapja annak az adatbázisnak, amelynek felhasználásával jól tudják modellezni a választók hangulatának változását, olyannyira, hogy a választások estéjén azt is ki szokták mutatni, melyik párt melyik tábor rovására szerzett és melyik ellenfél javára vesztett szavazatokat.

Matthias Jung hangsúlyozza, hogy egyik intézetnek sem érdeke pártközeli előrejelzéseket közzétenni, mert ez utólag lelepleződik. Ennek ellenére ő is tudja, hogy vannak közvéleménykutatók, amelyek közelebb állnak valamelyik párthoz. A legismertebb példa az Allensbachban működő intézet, amelynek közelsége a kereszténydemokratákhoz nyílt titok, olyannyira, hogy az intézet vezetője annak idején Kohl kancellár közeli tanácsadója volt.

Matthias Jung még egy érdekességre, ha úgy tetszik, módszertani csapdára felhívja a figyelmünket: nem lehet ellenőrizni azt a közkeletű feltételezést, amely szerint a közvéleménykutatások befolyásolhatják a választásokat, hiszen ezt egyedül maguk a közvéleménykutatások tudnák jelezni, azok viszont nem tudják felmérni, mi történt volna, ha az előző felmérést nem hozták volna nyilvánosságra. Az egyetlen védekezés, ha több, független közvéleménykutató intézet működik.

Matthias Jung, ha a magyar helyzetről nem nyilatkozik is, ismeri a volt NDK helyzetét, és ez talán kicsit közelebb visz minket ahhoz, miért mások az eredmények Nyugaton és Keleten.

Jung: Ha elmaradt az évtizedeken át tartó társulás a meglévő pártokhoz, ha kevesebb a pártkötődés, akkor rövid idő alatt is lehetségesek ingadozások. Ez persze nem magyarázat arra, hogyan hozhat teljesen hamis eredményt egy olyan felmérés, amelyet egy-két nappal a választás előtt zártak le.

Igaz, melléfogások bejáratott demokráciákban, a közvéleménykutatás magas szakmai szintjén is előfordulnak. Példaként Matthias Jung a legutóbbi brit választást idézi fel, amikor is a közvéleménykutatók elég nagyot tévedtek, mégpedig az egész szakma együtt. Ott azonban az is közrejátszhatott, hogy a többségi rendszerben - vagyis ahol az egyéni mandátumok döntenek - nehezebben lehet jósolni, mint az arányos rendszerben, ahol a listára leadott szavazatoknak van fontos szerepük.

2002. április