A Halál Angyala

A Halál Angyalát Michaela Rödernek hívták. A 80-as évek közepén két év alatt hat idős beteget segített át injekciókkal a másvilágra. Michaela Röder a wuppertali Szent Antal kórházban volt ápolónő. A hat beteg haláláért 11 évi börtönt kapott, most új név alatt külföldön él. Hasonló titokzatos halálesetek történtek Güterslohban, az idegklinikán, ahol egy férfi ápolóra tíz beteg halálát bizonyították rá, bár lehet, hogy az alatt az egy év alatt, amíg élet és halál urának gondolta magát, többször is a végzetes fecskendőhöz nyúlt. Az ítélet 93-ban született meg, a büntetés 15 évi börtön volt. Ez a 90 decemberében leleplezett güterslohi eset akkoriban már csak azért is nagy feltűnést keltett, mert még elevenen élt az eddigi talán legnagyobb ilyen bűnügy emléke: Bécsben, a lainzi kórházban 89 tavaszán lepleződött le az az ápolónő, Waltraud Wagner, aki társaival együtt hét éven át nyugtató vagy inzulin injekciókkal segítette a másvilágra az idős betegeket. A bíróság 40 gyilkosságot és két gyilkossági kísérletet bizonyított rájuk: a két fővádlott életfogytiglant, két társuk 15 és 20 évi börtönt kapott. A nagy feltűnést keltő esetek mellett az utóbbi évtizedekben Németországban akadtak további bírósági ügyek is, amelyekben egy-egy beteg haláláért vontak felelősségre kórházi dolgozókat.

Az ilyen eseteknek Németországban bőséges szakirodalma van. A szerzők szerint a közvetlen okok nagyjából így foglalhatók össze: az ápolók nem bírják elviselni a betegek szenvedéseit, meg akarják szabadítani őket kínjaiktól, de szerepet játszik az is, hogy saját magukat igyekeznek megkímélni a reménytelen és kellemetlen esetek ápolásától. A közvetett okokat, az igazi - persze személy szerint meg nem határozható - felelőst napjaink kórházi állapotaiban kell keresni. A német szerzők szerint az ilyen esetek az utóbbi fél évszázad szülöttei. Németországban manapság az emberek 70-80 százaléka kórházban hal meg, miközben a kórházak nincsenek felkészülve arra, hogy az embereket méltó körülmények között gondozzák, majd ha arra kerül a sor, emberi méltóságukat tiszteletben tartva kísérjék őket a halálba. Ezekre a jogos kérdésekre adtak rossz választ a "halál angyalai".

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a különbséget a szóban forgó esetek és a napjainkban Németországban is vitatott eutanázia között. A nagy különbség az, hogy az eutanázia-vita akörül forog, vajon az emberek saját maguk dönthetnek-e arról, hogy mikor és milyen körülmények között óhajtanak meghalni. A "halál angyalai" típusú gyilkossági esetekben viszont olyanok vették kezükbe mások sorsát, akiknek erre sem joguk, sem felhatalmazásuk nem volt.

Németországban - a náci idők rossz emlékei miatt - az eutanázia kifejezést nem használják, hanem úgy írják körül, hogy "segítség a halálhoz". 98 nyarán egy tartományi bíróság olyan ítéletet hozott, amely megkönnyíti a passzív eutanáziát. Hessen tartomány legfelsőbb bíróságának döntése az olyan betegekre vonatkozott, akik gyógyíthatatlan kómában fekszenek, és nincs is kilátás arra, hogy visszanyerjék öntudatukat. A bíróság döntése óta nem lehet emberölés miatt felelősségre vonni azokat az orvosokat, akik ilyen esetekben abbahagyják a beteg életének mesterséges fenntartását. Az eutanázia-vita a 98-as ítélet óta sem szűnt meg, de Németországban egyelőre nem mentek el odáig, mint a szomszédos Hollandiában, ahol nemrég kiterjesztették a halálba segítés jogi kereteit.

2001. február