Nemzeti filmgyártás

Németországban minden egyes mozilátogató támogatja a német filmgyártást. Minden mozijegy árának 2,3 százaléka az országos Filmtámogatási Hivatal költségvetését gyarapítja, és ugyanoda leadják a maguk százalékait a videokölcsönzők és a tévéállomások is. Mivel a kultúra Németországban alapjában tartományi hatáskör, a tartományoknak is megvannak a maguk filmtámogatási alapjai. Ha az összegre kíváncsiak: a szövetségi és tartományi filmtámogatás tavaly 368 millió márka volt, ennek a legnagyobb része, 214 millió márka egész estét betöltő mozifilmekre ment. És hogy mik a szempontok? Az országos Filmtámogatási Hivatal elnöke, Rolf Bähr szerint: a film várható bevétele és a film minősége egyaránt fontos. Politikai szempontok viszont nem számítanak. Olyannyira, hogy egyes producerek már azért tesznek szemrehányást a Filmtámogatási Hivatalnak, hogy nem támogat politikai témákat, nem támogatja például újabb háborús vagy holocaust-filmek gyártását. Hogy miért? Mert a német filmtámogatás célja, hogy a piacon az amerikai filmek mellett ott legyenek a hazai és európai filmek is. Márpedig, ha a piaci részesedést akarják növelni, akkor olyan filmeket kell támogatni, amelyekre be is mennek a nézők. Ez a politikai cél, nem pedig a filmeknek van politikai tartalmuk - magyarázza Rolf Bähr.

Az ideológiai és az üzleti szempontok közötti további különbségre Rolf Bähr egy gyerekfilm példáját hozza fel. A film címe nagyjából így fordítható magyarra: "A kis seggfej". A rajzfilm egy közkedvelt képregény alapján készült. Egy katolikus nőegylet tiltakozott, amiért a film állami támogatásban részesült, pedig ilyen címe volt, és ráadásul a szereplők olyan csúnyán beszélnek, ahogy a gyerekek az életben is szoktak. Viszont ennek a német gyerekfilmnek ötmillió nézője volt, vagyis érdemes volt segíteni a létrehozását.

A Filmtámogatási Hivatal és a tartományi alapítványok mellett az állami filmtámogatás külön csatornája az, hogy a szövetségi kulturális miniszter is támogat arra érdemesített projekteket és az ő költségvetéséből tartanak fenn filmes díjakat.

Jó tudni, hogy Németországban üzleti alapon is működnek filmgyártási alapok, és ezek legalább tízszer annyi pénzt forgatnak, mint amennyit az állam fordít filmtámogatásra. Ezek befektetési alapok, amelyeknek hasznot kell hozniuk, és nem különböznek lényegesen más alapoktól, amelyek mondjuk ingatlanokba ruházzák be a befektetők pénzét. És mivel itt csak a profit számít, elsősorban hollywoodi filmeket finanszíroznak. Vagyis, ha úgy tetszik, itt a pénz útiránya pont fordított, mint az állami filmtámogatásnál. Ott a hollywoodi filmek németországi mozibevételeiből gyártanak német filmeket, a befektetési alapok pedig a német beruházók pénzéből gyártanak amerikai filmeket. Egyes adatok szerint Hollywoodot húsz százalékban német pénzből finanszírozzák. A német pénzügyminisztérium ezen újabban úgy próbál változtatni, hogy a befektetési alapok adókedvezményt kapnak, ha német filmekre költik a pénzüket. Az Amerika-központúság alól az első említésre érdemes kivétel volt a pár hónapja bemutatott, és időközben Magyarországon is játszott monstre Sztálingrád-film, amelyet nemzetközi stábbal Kelet-Németországban forgattak. Ez az európai gyártású - de nem titkoltan hollywoodi mércét alkalmazó - film Németországban nagy bukás volt - hadd jegyezzem meg, hogy a filmet ismerve ezt jól meg tudom érteni -, ám máshol, például Angliában és Japánban nagy kasszasiker, és a beruházás végül megtérült. Ami egyúttal azt is jól mutatja, mennyire eltérő más-más országok filmpiaca. Az utóbbi évek egyik legnagyobb német filmsikere, a "Lola rennt" - magyar címe valami olyasmi, hogy "A lé és a Lola" - itt kettő és háromnegyed millió nézőt vonzott, a szomszédos Franciaországban mindössze százezret, de ugyanígy megesett, hogy egy nagy francia filmsiker Németországban megbukott.

Ilyen körülmények között a Filmtámogatási Hivatal igyekszik olyan filmeket támogatni, amelyekre a nézők bemennek a moziba. A mai Németországban a nagy nemzeti vagy történelmi témák Rolf Bähr szerint nem tartoznak ebbe a körbe, és amikor azt kérdezem, hogy például egy nagy Wagner-opera megfilmesítését támogatnák-e, akkor is elég bizonytalan a válasz. Talán, ha nagyon híres rendező rendezné, és ha valamilyen új felfogást tükrözne, akkor elképzelhető lenne a német állami támogatás. A klasszikusok megfilmesítését egyébként is esetenként kell elbírálni. Az utóbbi években - ha nem is Németországban, de - bebizonyosodott például, hogy egy jól sikerült Shakespeare-filmmel is be lehet vinni a nézőket a moziba- mondja példaképpen a német Filmtámogatási Hivatal elnöke.

2001. június