Biztos biztatás

Magyarországnak negyven éven át Moszkvából mondták meg, mi történjen, ezután meg Brüsszelből fogják megmondani. Amikor ez Európai Bizottság bővítési biztosát, Günter Verheugent a magyarországi euroszkeptikusok véleményével szembesítem, egyáltalán nem lepődik meg.

Állandóan fölteszik nekem ezt a kérdést. Ebből a szempontból az Unió kifejezés egy kicsit szerencsétlen, főleg a balti államokban, ahol a fiatalok azt mondják, örök idők óta a Szovjetuniótól szenvedtünk, most meg jön az Európai Unió. Erre van egy kevésbé komoly válaszom: ilyenkor visszakérdezek, meg tudják-e mondani, mikor kérte Észtország a felvételét a Szovjetunióba.

Fotó: Udo Giesen

Ami pedig a dolog érdemi részét illeti, a bővítési biztosnak erre is van egy kész válasza.

A következő Bizottságban a legkisebb tagállamnak, a 400.000 lakosú Máltának ugyanúgy egy biztosa lesz, mint a 82 milliós Németországnak, és a Bizottságban mindkettőjüknek pontosan ugyanolyan szavazati joguk és befolyási lehetőségük lesz. A következő Bizottságban 19 biztos lesz olyan országokból, amelyeknek együttvéve 110 millió lakójuk van, és 6 biztos képviseli azokat az országokat, amelyeknek összesen 340 millió lakójuk van. Azért hozom elő ezeket a számokat, hogy kimutassam: torzulás van az Európai Unió intézményeiben, a kis és közepes országok javára és a nagyok rovására. Vagyis alaptalan az az érzés, hogy a nagyok uralkodnak a kis és közepes országokon.

A választ ki kell egészítenünk azzal a lábjegyzettel, hogy Günter Verheugen megelőlegezte azt a döntést, amely valószínű ugyan, de még nem született meg, vagyis azt, hogy a bővítés után mindegyik tagállam egy biztost fog küldeni, és így a Brüsszeli Bizottságnak 25 tagja lesz. És persze a bizottság összetétele önmagában még keveset mond az Unión belüli tényleges erőviszonyokról. De miután a Szovjetunió és az Európai Unió közötti különbséget részben tisztáztuk, szóba hozhatjuk a magyarországi viták egy további témáját, a kisebbségek helyzetét. Aligha lehet kétségünk, hogy Günter Verheugen nem az újságokból értesült az e tárgyban írott levele körüli viharokról. Nyilván ezért óvatos, és első szava az, hogy a Magyarország és szomszédai közötti kisebbségi vitával a brüsszeli Bizottság nem foglalkozik.

Pillanatnyilag a Bizottság szempontjából nincs szükség arra, hogy bármit is tegyünk vagy mondjunk. Most nem foglalkozunk ezzel, hanem - tudomásom szerint - intenzív diplomáciai érintkezés folyik Magyarország és szomszédai, különösen Szlovákia és Magyarország, illetve Románia és Magyarország között. Ennek az eredményeképpen meg fogjuk látni, hogy Magyarország végül ténylegesen milyen törvényt hoz. De pillanatnyilag nem foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel.

A bővítési biztos óvatosan nyilatkozik akkor is, amikor - magyarországi politikai vélekedésekre hivatkozva - azt mondom, hogy a kisebbségek helyzete az Európai Unióban jogilag és intézményesen nincs teljesen rendben, és most, az új tagok belépése és a nagy kisebbségek miatt nem kellene-e az EU-nak valamit változtatnia?

Az Európai Unióban először is érvényes a diszkrimináció tilalmának elve, másrészt a kisebbségek egyenjogúságának elve. Nem tudom elképzelni, hogy az új tagok csatlakozása miatt mit kellene változtatni ezeken az elveken. Ezt eddig nem is kívánta senki. Az európai kisebbségvédelem normáit az európai emberi jogi egyezmény határozza meg, ez ily módon a közös európai jog része, és az Európai Unióban semmi sem fogadható el, ami ellentmond az Európa-Tanács emberi jogi normáinak.

Most, nagyjából másfél hónappal a népszavazás előtt, a csatlakozás előkészületeit kísérő magyarországi belpolitikai vita láttán indokolt a kérdés, hogy a bővítési biztos más tagjelölteknél is tapasztalt-e hasonlót?

Nem mindenhol egyforma a helyzet. Van egy ország, mégpedig Málta, ahol évek óta ez az elsőszámú vitatéma, más országokban széles nemzeti egyetértés van ebben a kérdésben. De az magától értetődik, hogy mindenhol megvitatják, hiszen csupa demokráciáról van szó, és a demokráciák már csak úgy működnek, hogy különböző vélemények csatáznak a közvélemény többségének megnyeréséért. Ezt teljesen normálisnak tartom. Az nem lenne normális, ha senki sem akadna, aki azt mondaná, hogy a mi országunk talán mégsem jár egészen jól. Szerintem ebből csak az következik, hogy alapos felvilágosításra van szükség a tagság előnyeiről, pontosabban mondva a jogokról és a kötelességekről, hogy mindenki tájékozva legyen és kialakíthassa a saját véleményét. Magyarország a népszavazás mellett döntött, és ez a lehető legdemokratikusabb forma, amellyel az ilyesmiről dönteni lehet.

Mit szól a bővítési biztos azokhoz a véleményekhez, hogy Magyarország, a korábbi éltanulók egyike, most, a finisben nem készült fel eléggé a csatlakozáshoz?

Ez teljesen téves beállítás. Tagjelöltként Magyarországgal nem volt semmi probléma, nem okozott nekünk különösebb nehézségeket, és most sem látok különösebb bonyodalmakat. Természetesen van még sok kötelezettség, amelyet teljesíteni kell, de hát a tárgyalásokon abban állapodtunk meg, hogy a kötelezettségeket csak a belépés időpontjára kell teljesíteni és nem már most. Ami Magyarországot illeti, a legcsekélyebb kétségem sincs, hogy jövő május elsejéig különösebb nehézségek nélkül teljesíteni fogja a tárgyalásokon vállalt összes kötelezettségét.

Ami az utóbbi hetek nagy feltűnést keltő eseményét, a Nyolcak levelét illeti, Günter Verheugen bővítési biztosnak az a véleménye - egyébként a német kormánypolitikusokhoz hasonlóan -, hogy ebből nem kell olyan nagy ügyet csinálni. Nem tart-e veszélytől a következő hónapokban, akár amiatt, hogy valamelyik tagjelölt országban váratlan eredményt hoz a népszavazás, akár amiatt, amire Chirac francia elnök célzott, hogy a Nyolcak levelét aláíróknak nehézségeik támadhatnak az uniós tagfelvételnél?

Balesetek mindig történhetnek. A tagállamok részéről nem számítok nehézségekre a ratifikálásnál. Franciaország is egészen egyértelműen kinyilvánította, hogy tartja magát a koppenhágai megállapodáshoz, és Athénban természetesen alá fogja írni a csatlakozási szerződést. Azt hiszem, nem változtak meg Franciaország hosszú távú stratégiai érdekei, amelyek a bővítés mellett szólnak. Szóval, itt nem látok nagy kockázatot. A leendő tagállamokban Koppenhága óta még inkább a csatlakozás irányába billent a hangulat, tulajdonképpen mindenhol nagyon stabil többsége van a csatlakozásnak, de a nem várt nehézségek felbukkanása ellen nincs biztosítás. Akkor leszek igazán nyugodt, ha mindenhol lezárultak a népszavazások, és ez szeptember második felében fog bekövetkezni.

Mindent összevetve a brüsszeli Bizottság bővítési biztosa, Günter Verheugen igen derűlátó értékeléssel biztat minket, de különösen a régi uniós államok lakosságát. Szavaiban elrejt egy kis célzást is a német egyesítés és az Európai Unió bővítése közötti különbségre, nevezetesen arra, hogy a nyugatnémeteknek csak a volt NDK-ra volt bőven pénzük, ránk ezúttal már nem jut annyi.

Drámai változást tapasztalok ezekben az országokban. Az utóbbi száz év egyik legnagyobb sikertörténete, hogy évtizedeken át elnyomott országokból néhány év alatt eleven demokráciák lettek, amelyeknek saját véleményük van és ezt ki is nyilvánítják, hogy az emberek együtt dolgoznak az országuk gazdasági fellendítésén. Mindezt a saját erejükből, anélkül, hogy lenne egy gazdag ország, amely vállalja a költségeket. A változások óriásiak.

2003. március