NDK-viccek

Az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az NDK közösen emelik ki a Titanic roncsait. Az amerikaiakat a páncélszekrény izgatja, az arannyal és a gyémántokkal. A szovjetek szeretnék végre megszerezni a korszerű műszaki megoldásokat. Az NDK-t pedig a zenekar érdekli, amely végig vidám dalokat játszott, amíg el nem süllyedt a hajó.

Az ilyen és ehhez hasonló NDK-viccek tíz évvel a szocialista német állam bukása után mondhatni élnek és virágoznak. Legalábbis az interneten. Amikor gyanútlanul NDK-szakirodalmat kezdtem keresni a világhálón, több helyen is NDK-viccgyűjteményekre bukkantam. Akár hiszik, akár nem, még Izlandon is akad valaki, aki NDK-vicceket gyűjt. A viccek jó része persze afféle jól ismert vándorvicc, amely végigjárta a béketábort, de voltak speciális keletnémet tréfák is, például az inkább..., mint típusúak, például ez: Inkább AIDS-t, mint hogy semmit se kapjunk Nyugatról. Vagy: Inkább hétszer Hófehérkével, mint egyszer a hét törpével. És ha már a közkedvelt övön aluli humornál tartunk, kitalálják-e, miért nem terjedt ki az NDK tervgazdaság a családtervezésre is? Azért, mert az ehhez való termelőeszközök magánkézben voltak.

Most, hogy elektronikus úton átismételtem az NDK-vicceket, találtam újat is. Ezt ajánlom a figyelmükbe:

A tanítónéni azt kérdezi: gyerekek, milyen képpel festenétek le az NDK-t? Az első válasz: az NDK olyan, mint egy fa. Erős gyökereivel a szocialista közösségbe kapaszkodik, magasra nő és egyre erősödik. A második diák ezt mondja: Én úgy képzelem el az NDK-t, mint egy óriási traktort erős ekével. A traktor fáradhatatlanul halad előre, és ahol felszántotta a földet, minden virágba borul. Erre jelentkezik az NDK-viccek Mórickája, Fritzchen, és azt mondja: az NDK egy büszke hajó, amely dacol minden viharral és minden hullámmal, és az emberek ott állnak a fedélzeten... Ez nagyon szép kép, mondja a tanítónéni. Tessék várni, még nem fejeztem be: az emberek ott állnak a fedélzeten és hánynak, és hánynak és hánynak.

Nem hiányzik a gyűjteményből a mindenható államvédelem sem: Horst Lipcsében lakik, de van egy bátyja Nyugat-Németországban. Horst táviratot küld nyugatra: "Kedves Harald, a kézigránátok és a géppuskák rendben megérkeztek". Három hét múlva megy a másik távirat: "Kedves Harald, most már küldheted a virágmagokat, a Stasi fölásta a kertet."

A Stasi és a világszínvonalhoz közelítő NDK számítógépgyár, a Robotron együtt szerepelnek abban a találós kérdésben, amely így szól: miből lehet észrevenni, hogy a Stasi Robotron-lehallgatókészüléket helyezett el a lakásban? Válasz: Új szekrény van a szobában és a ház elé odakerült egy trafóház.

A szereplő személyekből ítélhetően történelmi jellegűnek minősíthető a kérdés: mi lett volna, ha Kennedy helyett Walter Ulbrichtot lövik le? A válasz: ezt nem lehet pontosan tudni, csak annyi bizonyos, hogy Onassis nem vette volna el az özvegyet.

Ugyancsak történelmietlen kérdés: mi történt volna, ha a Szaharában vezetik be a szocializmust? Válasz: eleinte semmi, de aztán lassan hiánycikk lett volna a homok.

Változnak az idők, a Szaharában most egy keletnémet és egy nyugatnémet találkozik. De ezek már nem több évtizedes viccek, hanem újak: a német egyesítés óta szépen terjednek az igen gonosz Ossi-Wessi viccek. Tudják, az Ossi a keletnémet, a Wessi a nyugati. Az Ossi először közvetlenül a berlini fal leomlása után jelent meg a viccekben, akkor még mint ostoba, a nyugati márkáért nyugati bóvlit vásárló figura. Mint például abban a viccben, amelyben a vadonatúj digitális karórájával villogott, de amikor megkérdezték, hány óra, csak azt mondta: 22 osztva 29-cel, de hogy az mennyi, azt már magadnak kell kiszámolnod.

Mostanában már az Ossi mindig a Wessivel együtt szerepel: az Ossi a szegény bennszülött, a Wessi a fölényes gyarmatosító. Példa: mi lesz a Wessi és az Ossi keresztezéséből? Válasz: egy arrogáns munkanélküli.

Vagy: az Ossi és a Wessi beszélgetnek a tengerparti strandon. A Wessi azt mondja: nézze csak, ott megy az úszómester, aki délelőtt megmentette az életemet. Tudom -- mondja az Ossi -- azóta már bocsánatot kért tőlem.

Ja igen, még nem mondtam el, mi történik a Szaharában. Az Ossi ül a sivatagban. Odaér a Wessi, ő is le akar ülni, megkéri hát az Ossit: húzódjon már arrébb egy kicsit.

1999. november