A katolikusoknak terhes

A német egyesülés után a terhességmegszakításra is gondolni kellett. Nem ment egyszerűen, miután a két német államban addig kétféle szabályozás létezett -- az NDK-ban liberálisabban, az NSZK-ban szigorúbban szabályozták az abortuszt. Mellesleg annyiban mindkét államban majdnem hasonló eredménnyel, hogy a születések számát tekintve a németek keleten és nyugaton egyaránt a sereghajtók között voltak a nemzetközi statisztikákban. Három évig, 1993-ig tartott, amíg a Bundestag elfogadta az új törvényt -- azon kevés törvények egyikét, amelyekben az NDK hagyomány több teret kapott. A törvény már csak azért is nehéz szülés lehetett, mert figyelemreméltó ellentmondásra épül.

A törvény azt mondja ki, hogy a terhességmegszakítás jogellenes, de büntetlen marad, ha kötelező tanácsadás előzi meg

-- foglalja össze a lényeget Maria Habel szociális munkás, a katolikus Caritas szervezet egyik terhességi tanácsadója. Azért kerestem föl műsorkészítési tanácsadás céljából, mert a terhességmegszakítás ezekben a hetekben a németországi római katolikus egyház miatt került ismét előtérbe. Tudnivaló, hogy a törvény által előírt tanácsadást az állam finanszírozza, de a szervezés, a működtetés nemcsak állami szervezetek dolga, hanem civil szervezeteké és a két nagy egyházé is. A katolikusok helyzete nem könnyű, mert a törvényben szereplő ellentmondást tetézi a másik ellentmondás: vajon a tanácsadás nem segítség-e a terhességmegszakításhoz, amelyet a Vatikán köztudottan nem engedélyez. Maria Habel, a Caritas munkatársa a maga részéről a dolognak nem ezt az oldalát nézi.

Én nem úgy látom, hogy ez segítség a terhességmegszakításhoz. A vélemények még a püspöki konferencián belül is megoszlanak.

Az egyházon belüli vita pár éves csönd után a nyáron lángolt fel ismét, és végül újabb ellentmondással tetézték az eddigieket. A vita akörül a bizonyos papír körül zajlott, amelyet a tanácsadás után állítanak ki, és amely ily módon igazolja, hogy a nő, ha úgy dönt, megszakíttathatja a terhességét. Nos, nyáron a katolikus egyház úgy döntött, hogy a papírt továbbra is kiállítják, de ellátják egy olyan záradékkal, hogy nem használható föl terhességmegszakításra. Mire az állam meg azt mondta -- amit persze az egyház is előre sejtett -- hogy a törvény nem szól arról, milyen szövegű igazolás kell, tehát a papír felhasználható terhességmegszakításra. A törékeny kompromisszum nem volt hosszú életű. Amikor közelgett a püspöki konferencia elnökének, Lehmann mainzi püspöknek az újraválasztása, akkor ellenlábasai a Vatikánhoz fordultak, Lehmannt is oda citálták, és már-már úgy látszott, Lehmann -- aki magáénak vallja a szóban forgó kompromisszumot a terhességmegszakítási papírral -- nem is jelölteti magát újra. Hogy végül mi történt a színfalak mögött, nem tudhatjuk, de Lehmannt most a hét elején feltűnően nagy többséggel újraválasztották. A papíros megoldásnak viszont vége. Az elnökválasztásra újabb, még szigorúbb pápai levél érkezett a helyszínre, Fuldába, és a katolikus egyház kénytelen abbahagyni a terhességi tanácsadást. Ami odafönt történt, az idelent sokakkal együtt a katolikus terhességi tanácsadónak sem tetszik.

Szerettem volna, ha az egyház hivatalosan is kitart emellett, és azt mondja, hogy a meg nem született élet védelmét nagyon fontos feladatnak tartjuk, és már csak ezért is folytatjuk ezt a munkát, még akkor is, ha tudjuk, hogy vannak nők, akik a tanácsadás után nem vállalják a gyereket.

Ezzel a véleményével Maria Habel nem áll egyedül. Maga Lehmann püspök is igen diplomatikusan, de ilyesmire célzott, nyomban újraválasztása után.

Nehezemre esik elképzelni, hogy le kell mondanunk erről, hiszen az utóbbi években folyamatosan 6-7 százalékkal nőtt a tanácsot kérő nők száma

-- mondta, majd hozzátette azt a mondatot, ami sokaknak feltűnt:

Semmi esetre sem arról van szó, hogy itt teljesen visszavonulnánk.

A célzás mögött egyrészt az rejlik, hogy többnapos vita után a püspöki konferencia végül úgy döntött, hogy átmenetileg marad a katolikus tanácsadás. Másrészt arról lehet szó, hogy a püspökök maguk dönthetik el, hogy a saját területükön jóváhagyják-e a tanácsadást. A püspökök többsége előbb-utóbb követni fogja a pápai útmutatást, de vannak püspökök, akik -- amennyire ez a katolikus egyházon belül egyáltalán lehetséges -- bírálják a pápai szigort, és igyekeznek kibújni az utasítás alól. Az utóbbi napokban a vitát olyan kommentárok kísérték, amelyek egyház-szakadás árnyékát vetítették előre, más kommentárok pedig felidézték, hogy a németországi katolikus egyház történetében előfordult már, hogy nem követték mindenben a pápa kívánságait.

De végül is mi lesz azokkal a nőkkel, akik a nem kívánt vagy legalábbis nem tervezett terhességükkel katolikus tanácsra vágynak? Itt, az inkább evangélikus Berlinben ez nem érint tömegeket, de például Bajorországban a terhességi tanácsadó hálózat tekintélyes része most katolikus. A megoldás egy alapítvány, amely a Donum Vitae, az Élet Ajándéka nevet viseli -- és amelynek terve láthatólag már egy ideje ott lapult valamelyik fiókban. A terv mögött a világi katolikus szervezet, a Katolikusok Központi Bizottsága áll, és ami figyelemreméltó, hogy befolyásos politikusok, köztük katolikusok, pártállásra való tekintet nélkül inkább ezt a tervet támogatják, mint a pápai szigort. Wofgang Thierse, a parlament szociáldemokrata elnöke, a Katolikusok Központi Bizottságának egyik tagja:

Ez olyan kötelesség, amely a felebaráti szeretet parancsolatából következik. Lehet, hogy néhány püspök tiszteletreméltó megfontolásokból úgy gondolja, hogy magukra hagyhatja a nőket, de én nem így gondolom.

Hasonló véleményen van a korábbi parlamenti elnök, a kereszténydemokrata Rita Süssmuth:

Az egyháznak joga van egyértelmű nemet mondani az állami törvényhozásra, de egy plurális társadalomban az egyháznak is együtt kell működnie, be kell vinnie saját értékeit. És hozzáteszem: nehezebbé váló világunkban továbbra is vállalnia kell a felelősséget.

Ami az állam és az egyház viszonyát illeti, voltak, aki a vitában felidézték, hogy ez a viszony Németországban egyébként is speciális, hiszen az állam szedi be az egyházi adót. E szerint a logika szerint az összefüggés úgy szól, hogy ha az állam megteszi ezt a szívességet a katolikus egyháznak, akkor az egyház viszont ne vonuljon ki a terhességi tanácsadás államilag szervezett rendszeréből. Legalábbis erre utal a kereszténypártok parlamenti frakcióvezető-helyettesének nyilatkozata:

Azt hiszem, ez jelentősen megterheli az állam és az egyház viszonyát Németországban. Nagyon csalódott vagyok, és attól tartok, hogy ez más területekre is hatással lesz. Lehet, hogy azoknak a malmára hajtja a vizet, akik más megfontolásokból ugyan, de meg szeretnék szüntetni az egyházi adót.

-- mondja Hermann Kues, a CDU-CSU frakció helyettes vezetője.

A viták közben a tanácsadás azért folyik. Az eredménye változó, de akik a tanácsadás hívei, azok nem a terhességmegszakításokra, hanem a megtartott terhességekre koncentrálnak. Ami egyébként ugyancsak nem könnyű, mert a törvény ráadásul egy sajátos jogi kifejezéssel azt írja elő, hogy a tanácsadásnak az "eredmény szempontjából nyitottnak" kell lennie, magyarán a nőt csak segíteni szabad, de befolyásolni nem. De azért, amikor a Caritas kórházában Maria Habel szociális munkással beszélgettem, ő inkább a sikereket hangsúlyozta:

Vannak nők, akik hetek vagy hónapok múlva visszajönnek, és azt mondják: itt voltam válságtanácsadáson, és végül a gyerek mellett döntöttem, és most megint tanácsot kérek. De sok nőről nem tudjuk, hogyan döntött.

1999. szeptember