Garázdák a pályán

A Perugia elleni meccs alkalmából a VfB Stuttgart szurkolótáborának néhány tagja feltűnést keltő ígéretet tett Bolzano-ban: "Földalattit építünk, egészen Auschwitzig" - skandálták. És ha már úgyis Dél-Tirolban voltak, kilátásba helyezték, hogy Dél-Tirol megint német lesz, mert ők a maguk részéről megint bemasíroztak. Az ügyben a német ügyészség már vizsgálódik, de igazából nagy meglepetést nem keltett az eset. És azért, jegyezzük meg, hogy a Perugia azért nem otthon, hanem Bolzano-ban játszott, mert előzőleg az olasz csapat is kiharcolt magénak egy eltiltást a hazai pályáról, de ez másik történet.

A német szurkolók, vagy - bár ez nehezen választható szét - a szurkolókhoz csapódó huligánok legkésőbb a 98-as franciaországi foci VB napjaiban fölkeltették a külvilág érdeklődését is, amikor több német garázda félholtra vert egy csendőrt. A német fiatalok minden ok nélkül még a földön fekvő és vérző csendőrt is tovább verték. Az áldozat, Daniel Nivel maradandó sérüléseket szenvedett, de valamelyest felépült, és 99 novemberében ott volt Essenben, az ítélethirdetésen. A 24 és 31 év közötti fiatalemberek börtönbüntetése 3 és fél és tíz év között volt. A legsúlyosabb büntetést gyilkossági kísérlet miatt szabta ki a bíróság, a másik három vádlott bűnét súlyos testi sértésnek minősítették.

Egy évvel később, a Belgiumban és Hollandiában tartott Európa-bajnokság előtt a német, a belga és a holland belügyminiszter közös biztonsági intézkedésekről állapodott meg. Ezek közé tartozott, hogy a helyszínen német rendőrök is közreműködtek a német szurkolók megfigyelésében, a német határőrség pedig az első belga vagy holland állomásig kísérte a német szurkolók vonatait, és ott mintegy átadta őket a helybéli kollégáknak. Akkor vezették be, hogy a meccsekre névre szóló jegyeket adtak ki. Az óvintézkedéseket az indokolta, hogy a német rendőrség nyolcezer olyan garázdát tartott nyilván, aki az EB-re készülhetett. A bajkeverőket német rendőrök még idejében személyesen is fölkeresték, és nyomós érvekkel igyekeztek eltanácsolni őket a szomszédolástól.

A háttérről tudni illik, hogy Düsseldorfban külön rendőrségi hivatal létezik a sporttal kapcsolatos bűnözés országos nyilvántartására, és mivel a tartományi rendőrségek nyomozói ismerik ezeket az embereket, az Európa Bajnokság idején célzottan figyelték a nyugat felé vezető utakat. Ezt a módszert azóta is alkalmazzák. A veszélyesnek ismert garázdákat az erre szakosodott rendőrök a kényesebb meccsek előtt fölkeresik, elbeszélgetnek velük, de az elővigyázatossági intézkedések odáig is terjedhetnek, hogy a gyanús elemeknek átmenetileg naponta jelentkezniük kell a rendőrségen, nehogy elutazzanak, aztán összeverekedjenek, mondjuk, a hasonszőrű angolokkal. A német jogszabályok lehetővé teszik, hogy átmenetileg bevonják a futballhuligánok útlevelét. Lehet, hogy ez az Unión belül nem gátolja meg a mozgásukat, de ha mégis bajt kevernek, akkor utólag egyszerűbb megbüntetni őket. A rendőrség indokolt esetben már a vonatokon is felbukkan és akár belföldön, akár külföld felé tartva kíséri a kockázatot jelentő szurkolókat.

A futballhuligánokkal nemcsak a rendőrség foglalkozik, hanem a jobb érzésű szurkolók is több egyesületet hoztak létre. Egyikük most járja végig Németországot egy vándorkiállítással ("A tetthely a stadion"), amely nem nélkülöz némi antifasiszta színezetet sem. A kiállításból az a kép bontakozik ki, hogy a lelátókon gyülekező garázdák újfasisztákból, bőrfejűekből, valamint harmadik csoportként a sima, ideológiamentes erőszak híveiből tevődnek össze. Ha hihetünk az Aktív Szurkolók Szövetsége adatainak, akkor az általuk pellengérre állított szélsőséges szurkolói csoportok között akadnak olyanok, is, amelyek a Végső Győzelem vagy a Zyklon-B névre hallgatnak. Amikor tavaly ősszel Berlinben megnyílt a békés szurkolók kiállítása a szélsőségesek ellen, a megnyitón ott volt a parlament elnöke is. Később azonban a védnökök közül többen visszaléptek: egy ismert focista és egy erőszak-kutató, aki egyben a Német Labdarúgó Szövetség tanácsadója is. A háttérben a baloldali szurkoló-aktivisták nézeteltérése áll a Labdarúgó Szövetség elnökével, Gerhard Mayer-Vorfelderrel. Mint írják, az elnök nacionalista nézetei időnként felszíthatják a veszélyes légkört a lelátókon. A Spiegel egy tavalyi számából például idézik a labdarúgó-szövetségi elnök morgolódását arról, hogy valami nem stimmel, ha egy bajnoki meccsen a kezdő csapatokban mindössze két germán fut ki a pályára. Korábban amiatt aggódott: mi lesz a Bundesligából, ha a szőkék az Alpoktól délre szerződnek, itt pedig a lengyelek játszanak helyettük.

Maga a Labdarúgó Szövetség az utóbbi években látványos akciókkal igyekszik megfékezni a szélsőséges szurkolókat. A 92/93-as idényben adták ki a jelszót: "Békésen egymás mellett - a barátom külföldi". A szezon utolsó mérkőzésén a játékosok ezt a jelszót viselték a mezükön. Tavalyelőtt pedig 400.000 piros lapot osztottak szét a stadionokban "Erőszaknak nincs helye" felirattal. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez pusztán reklám-akció volt, vagy tényleg jobb belátásra térítette a szélsőségeseket, akik dzsungel-hangokat utánoznak és banánt dobálnak a pályára, amikor felbukkannak az Afrikából szerződtetett sporttársak.

A Német Labdarúgó Szövetség 98-ban, amikor megpályázták a 2006-os világbajnokságot, tízpontos programot fogadott el a rasszizmus ellen. A baloldali szurkolók azt panaszolják, hogy mivel ez csak ajánlás és nem kötelező, a klubok mostanáig nem fogadták el maradéktalanul. Viszont újból bizonyította Németország elismert szerepét a futballhuliganizmusban, hogy idén nyáron, a foci VB-re német rendőr-küldöttség érkezett Japánba és Dél-Koreába, hogy helyszíni útmutatásokat adjon a futballhuliganizmus ügyében meglehetősen járatlan ázsiaiaknak. Szerencsére erre nem volt nagy szükség, már csak azért sem, mert az európai rendőrök elővigyázatossága mellett az útiköltség is visszariasztotta a legtöbb európai futball-garázdát.

2002. szeptember