Holocaust-ipar?

Újabb holocaust-vita Németországban, és megint amerikai importból. Az eset nem példátlan: már maga a holocaust szó is egy amerikai tévéfilm nyomán került a 70-es évek végén a német közélet nyelvébe. Amerikai import volt Spielberg filmje, a "Schindler listája" is, pár éve pedig az kavarta fel a kedélyeket, hogy egy amerikai történész, Daniel Goldhagen "Hitler készséges segítői" címmel arról tett közzé könyvet, hogy a német átlagemberek közöl milyen sokan támogatták a rendszert.

A véletlen úgy hozta, hogy a héten egyszerre jelent meg két, egymással vitatkozó amerikai zsidó történész könyve. A nagyobb feltűnést Norman Finkelstein keltette. Bírálatának célpontja az, amit ő "holocaust-iparnak" nevez, és amin azt érti, hogy amerikai zsidó vezetők önző módon a maguk javára használják ki a holocaustot. Könyvének bevezetőjében Finkelstein hangsúlyozza, hogy ő megkülönbözteti egymástól egyfelől a náci rémtetteket, vagyis a tényleges történelmi tényeket attól, amit másfelől az általa bírált zsidó vezetők csináltak belőle.

Finkelstein: Egy maroknyi amerikai zsidó hatékonyan kisajátította a náci holocaustot, hogy zsarolja Európát. Ezek a holocaust-szélhámosok lettek az európai antiszemitizmus fő bujtogatói és a holocaust-tagadók fő szálláscsinálói.

Ez persze már erős. Azt, hogy zsidók táplálják az antiszemitizmust, Németországban és máshol leginkább a szélsőjobbról hallani.

Finkelstein: Nyugtalanít, hogy könyvemet jobboldali körökben lelkesen fogadhatják - mondta Norman Finkelstein újságírók előtt Berlinben -. Szeretném, ha nem így lenne, - folytatta - de az erkölcsi fellépésnek olyan a természete, hogy nemcsak a kívánt hatást éri el, hanem a szándékoktól eltérő, nem kívánatos hatása is van.

Finkelsteint láthatólag kellemetlenül is érintette, hogy egyik berlini közönségtalálkozóján néhány ember összeverekedett. A szerző ellenségeit és híveit a rendőrségnek kellett szétválasztania. Most, a német fordítás megjenésekor többen a hírhedt "Cion bölcseinek jegyzőkönyvéhez" hasonlítják Finkelstein pamfletjét. A kommentátorok arra gyanakszanak, hogy vagy azért ragadta el a hév Finkelsteint, mert a koncentrációs tábort megjárt édesanyja kevés kárpótlást kapott, vagy pedig azért keresi a feltűnést, mert az amerikai tudományos életben nem jutott elég magasra. Rengeteg bírálat tárgya továbbá, hogy a szerző nem támasztja alá adatait.

A német sajtó inkább a másik könyvet, Peter Novick elemzését tartja megfontolásra érdemesnek. A címe: "A holocaust után", és azt firtatja, miért van az, hogy az Egyesült Államokban a holocaust közvetlenül a történtek után nem volt téma, az utóbbi időben viszont sokkal élénkebben foglalkoznak vele. Akár úgy is, hogy Amerikában sorra nyílnak a holocaust-múzeumok, ami Peter Novick szerint olyan, mintha Németországban az észak-amerikai indiánok üldöztetésének állítanának emléket. Novick válasza a saját kérdésére röviden az, hogy Amerikában a zsidók egyre kevésbé vallásosak, egyre inkább házasodnak össze nem-zsidókkal, és ezért folyamodnak amerikai zsidó vezetők ahhoz, hogy a holocaustot a világi zsidók valamiféle pót-vallásává formálják, ezzel tartva fenn az identitásukat.

A két könyv által kiváltott újabb holocaust-vita Németországban még csak az elején tart, indulásként a két szerző több német városban vitaestet tartott. A németországi érzékenységekre jellemző, hogy az egyik közszolgálati tévé váratlanul levett a műsorról, majd a hét végére nem kevésbé váratlanul mégis műsorra tűzött egy Finkelstein-dokumentumfilmet. Figyelemreméltó, hogy az egymással vitázó két amerikai szerző abban egyetért, hogy az amerikaiakhoz képest a németek sokkal előbbre tartanak múltjuk sötét foltjainak feltárásában. És, mintha csak ezt akarnák bizonyítani, a német publicisták bele is vágtak az újabb vitába, pedig az amerikai szerzők hangsúlyozottan az amerikai helyzetről írtak könyvet. A vita olyan szépen halad, hogy Németországban Finkelstein kiadója a jövő hónapra ígéri az újabb könyvet, ezúttal magáról a Finkelstein-vitáról, egy másik kiadó pedig ezekben a hetekben jelenteti meg Finkelstein ellenlábasainak tanulmánykötetét: "Létezik-e a holocaust-ipar?".

2001. február