A véres valóság

Ha a vámpíroknak lenne nagymamájuk, biztosan azt mondaná nekik, hogy egyenek sok C-vitamint. Erre kell következtetnem annak alapján, amit a híres német egyetemi város, Göttingen két tudósa a nagyközönség elé tárt. A dolog úgy kezdődik, hogy egy orvosprofesszor - egészen pontosan altató orvos - és egy irodalomtörténész végre hozzálátott, hogy a vámpír-legendák végére járjon. Az orvos megállapította, hogy a kórisme alapján leginkább a veszettség, a régi századokban harapások útján vészesen terjedő járvány hatásáról lehetett szó. A tünetek egyeznek. Furcsa arckifejezés, éjszakai álmatlanság, fáradtsággal párosuló erős nyugtalanság. A betegnek gyakran görcsöt kap a gégefője bizonyos erős ingerek, például szagok vagy fény hatására. Ezért teszi harcképtelenné a vámpírt a fokhagyma vagy a tükör, ezért menekül a fény elől. Az altató orvos kutató-társa, az irodalomtörténész persze hozzáteszi az ismert történelmi hátteret, a kegyetlen középkori erdélyi hadúr tömeges vérengzéseit. A sok későbbi regény háttereként pedig azt említi, hogy az olvasókat egyúttal a meggondolatlan szex vészterhes következményeire is inteni akarták a szerzők. Nem hallgathatjuk el azonban a göttingeni orvosnak azt a megállapítását, amely a tudományban alighanem korszakalkotó újdonságnak számít: ha a vámpírok valóban léteznének, akkor rengeteg savanyú káposztát és citromot kellene enniük. A vér ugyanis nagyon egyoldalú táplálkozás. A C-vitaminhiány miatt előbb-utóbb skorbutot kapnának és kihullana a foguk. Márpedig fogak nélkül egyszerűen éhenhal szegény vámpír.

2001. április