Politprop

Itt bizony alaposan fejbe vertek valakit egy kalapáccsal. Méghozzá pénzért. Aki kupán vágja a kormánykoalíció valamelyik miniszterét, annak akár ezer euró is ütheti a markát. De nem árt vigyázni. Aki konzervatív politikust vág fejbe, annak büntetésből levonnak a nyereményéből 10 vagy akár 100 eurót. Hogy ez milyen játék? Természetesen számítógépes. A német kereszténydemokraták ifjúsági szervezete tette föl a világhálóra, bárki letöltheti, aki kíváncsi az ifjú konzervatívok politikai üzeneteire. A játék persze senkinek sem szúrt volna szemet, ha a német nagypolitikában nem folyna éppen plakát- és propagandaháború. Ha megdobnak sárral, üss vissza kalapáccsal - gondolhatta például Jürgen Trittin környezetvédelmi miniszter.

A bajor ifjúszocialisták plakátja Stoiber ellen

Amikor az ellenzék a parlamentben kérdőre vonta olyan politikai ügyekért, amelyek már igazán nem tartoznak vasárnapi vidám műsorunkba, akkor Trittin sértődötten csak annyit mondott: Önök beszélnek, akiknek az ifjúsági szervezete engem kalapáccsal vagdos fejbe? Szegény Trittin, még a nevét is átírták egy kicsit, arra, hogy "rúgj bele", és az ő fejbe veréséért jár a legtöbb pont, több mint akár azért, ha valaki Schröder kancellárt találja kupán. Persze, a konzervatívok sem tétlenkedtek, és addig böngészték az internetet, amíg ők is rábukkantak a felháborító politikai propagandára, a szociáldemokraták bajorországi ifjúsági szervezeténél. Az ifi-szocik bőrfejűekkel és nácikkal montírozták közös képeslapra a konzervatívok megannyi vezetőjét, pusztán azért, mert ezeknek a politikusoknak egyszer-egyszer kicsúszott a száján olyasmi, ami kellőképpen balról nézve már veszélyesen szélsőséges.

Szóval, ahogy a német humor gyakran meglehetősen érdes, mondhatnánk ordenáré, a politikai plakátháborúkba is becsúsznak állati dolgok. Azért mondom, hogy állati, mert emlékezetes plakátja volt a legutóbbi, a 98-as parlamenti választási kampánynak, hogy Helmut Kohl, a német politika egyik legvastagabb bőrű főszereplője tóban fürdőző elefántként tűnt fel a saját pártjának plakátján. Az akkor még ellenzéki szocik persze leütötték a magas labdát, és nyomban közölték a választókkal, hogy Kohl nem kifelé jön a vízből, hanem már félig elmerült. Aztán teleragasztották a városokat egy még nagyobb állat még nagyobb plakátjaival, arra emlékeztetvén a közvéleményt, hogy egyszer a dinoszauruszok ideje is lejárt. Kohl azóta megbukott, és utódának, Angela Merkel pártelnöknek is megvannak a maga gondjai. A pártnak nincs elég pénze a jövő évi választási kampányhoz. Így aztán hirdetést adtak föl, kezdő, ezért olcsó, ám ötletes reklámcéget keresve. A hirdetés magát a pártelnököt, az okos és népszerű, ám nem igazán szép Angela Merkelt ábrázolja, mégpedig egy szokatlanul előnytelen fotón. A hirdetés talányos szövegének az egyik értelmezése: "hozzon ki többet ebből a fazonból!". Aki megengedhet magának ennyi öniróniát, azzal nem lehet nagy baj - sugallta az elnök asszonyról az ötletgazda pártfőtitkár. Egy másik plakáttal aztán a főtitkár az utóbbi idők legnagyobb botrányát váltotta ki, de hagyjuk a nagypolitikát.

A feltűnéskeltésre amúgy is a helyi és meglehetősen ismeretlen politikusoknak van a legnagyobb szükségük. Előfordult, hogy a szabaddemokraták egyik tartományi szervezete az egyik plakátra más szörnyetegek mellett egy nácit rakott, egy másik plakátra meg egy szőke nőt, aki a fürdőkádban szárítja a haját. A szépreményű politikus új oktatáspolitikával kampányolt, és a plakátok azt akarták sugallni, hogy a) aki bedől a náciknak, illetve b) aki hajszárítóval megy a fürdőkádba, az olyan tudatlan, hogy ékes bizonyítéka a rossz oktatáspolitikának. Ezek a plakátok - mint oly sok más német politikai plakát - nem élték túl a sajtóbemutatót, az utcára már nem kerültek ki.

Legutóbb egy zöld jelölt hívta föl magára az erkölcs-csőszök figyelmét Baden-Württembergben, ahol a jövő hónapban lesz tartományi választás. A polgárok olyan képeslapot kaptak tőle, amelyen egy női fenék látható bugyiban és selyemharisnyában, valamint a szövegben egy olyan szó olvasható, amelyet a mi rádiónkban nem mondhatok ki. A szöveg nagyjából arról szól, hogy a zöldek nemi élete a legjobb, ugyanis egy felmérés szerint a zöldek és a háziasszonyok élnek a leggyakrabban házaséletet. Majd egy nehezen követhető logikai bukfenccel a zöld jelölt hozzáteszi: az én feleségem nem háztartásbeli. A tiltakozások hallatán a politikus elismerte, hogy a humor ízlés dolga, de - hangsúlyozta - ő végül is a saját és a felesége bőrét viszi a vásárra. A konzervatívok mindenesetre a maguk módján humorosan fogták föl a képeslap üzenetét a zöldek kiváló nemi életéről. Csak annyit mondtak, hogy aki ilyet leír, az másban is hazudik. Ezek után tényleg a zöld jelölt kockázata, hogy ha a választók otthon böngészni kezdik a képeslapot a női fenékkel és a rányomtatott üzenettel, akkor ahhoz jön meg a kedvük, hogy a zöldekre szavazzanak - vagy valami egészen máshoz.

2001. február