Párt-óvszer

A léggömb olyan, mint a léggömbök lenni szoktak. Ha erről - nem sokkal a parlamenti választás előtt - a választópolgárnak nem jutna eszébe, hogy mit lát, akkor segít a lufira nyomtatott tájékoztató szöveg: ami föl van fújva, de nincs benne semmi, csak levegő, az nem más, mint a konzervatívok választási programja. Ezt a lufit persze a szociáldemokraták osztogatják. A konzervatívok a maguk részéről szappanbuborék-fújóval igazítják el a polgárokat. A feliratból meg lehet tudni, hogy ilyenek a szociáldemokraták választási ígéretei: a színes szappanbuborékok hamar szétpukkadnak. A szabad demokraták, akiknek sok arcuk közül az egyik a gazdasági liberalizmusé, jojót osztogatnak. Mi sem illusztrálja jobban a liberálisok gazdasági programját: le-föl, le-föl, vagyis kevesebb adót és több munkahelyet. Ezen kívül vadonatúj 18 eurósokat is terjesztenek. Azért 18, mert ennyi százalékot tűztek ki maguk elé - igaz, a mostani felmérések szerint inkább csak egyszámjegyű eredményre számíthatnak.

A német pártok a legjobb reklámügynökségeket bízzák meg, és a kampányban jelentős szerepük van azoknak az ajándéktárgyaknak, amelyek vagy viccesek vagy praktikusak. A baloldal ráadásul még csak nem is prűd. A kommunista utódpártként nyilvántartott szocialisták óvszereket is osztogatnak, nagyjából azzal a jelszóval, hogy ők senkit sem hagynak lógva. Itt kell megemlítenünk a Zöldek egyik választási plakátját is, amelynek a szövege így szól: "Farkakat a hatalomba". A kép nyomban elárulja, mire gondolnak a baloldali liberálisok: a főnöki bőrfotelből kilógó hosszú lófarok illusztrálja, hogy a Zöldek továbbra is komolyan veszik a nők szerepvállalását a politikában. A plakát feminista körökben annak ellenére népszerűvé vált, hogy a Zöldek végül jobbnak látták nem kitenni az utcára.

A pártos ajándéktárgyak csak a választóknak vannak ingyen - persze, ha eltekintünk attól, hogy a pártok úgyis jelentős részben az adófizetők pénzéből élnek. A helyi szervezeteknek bizony pénzért kell megvenniük a pártközponttól az ajándékokat. Vagy a helyi szervezetek maguk találnak ki valamit. A hageni szociáldemokraták például preparált gyufaskatulyákat rendeltek. Minden dobozban a sok vörös fejű szál mellett van két kiégett fekete is - a két nagy néppárt színeinek megfelelően. A gyufacímke megerősíti az üzenetet: már megint csak a vörösek jók. A másik vörös párt - a vörösebbik a kettő közül - vörös zoknikat is árul. Ez öntudatos cselekedet: a vörös zokni korábban a harcos antikommunisták szitokszava volt, ám időközben hozzátartozik a szocialisták, a PDS önreklámjához. Van ezenkívül karóra "Itt az idő! PDS" felirattal, valamint a vörösök választási vörösbort is osztogatnak, hozzá balmenetes dugóhúzót.

Nehezen értelmezhető az árkülönbség a kancellár és a kancellárjelölt között. Mindkettőjük megrendelhető életnagyságú papírmasé figura formájában. Aki akar, fényképezkedhet előttük, mint japán turista a panoptikumban. Az ellenzéki jelölt, Edmund Stoiber 44 euróért rendelhető meg, a szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder 125 euróba kerül. Lehet, hogy a szociáldemokraták azt akarják sugallni, hogy Schröder azért kerül többe, mert tovább tart? De lehet, hogy a konzervatívok erre azt felelnék: azért lesz rá nagyobb szükség, mert a választás után Stoibert úgyis gyakrabban lehet majd látni.

Ha valaki ezek után nem látna tisztán a kampányban, több párthoz is fordulhat: a pártjelszavas golyóstollak és kávésbögrék mellett többen kínálnak szemüvegtisztító kendőt is.

2002. szeptember