Rádiós esküvő

Mit csinálnál szívesebben vasárnap: lemosnád a kocsit vagy sétálni mennél a feleségeddel?

Jól tudjuk, hogy a válasz sorsdöntő lehet: házasságok jövője múlhat rajta. Nos, két berlini magányos szív, Martina Steindorf és Gerhard Spitz esetében a kérdésre adott válasz az esküvő előtt idejében kiderült. Legalább ennyi. Mert egyébként a fiatalok a boldogító igen kimondása utáni percben látták egymást először. Addig garantáltan nem. Az esküvőt szervező berlini magánrádió a világ legmerészebb igenjeként harangozta be a frigyet. Az akció egy hónapig tartott: ennyi idő telt el a rádió felhívásától a Las Vegas-i esküvőig. Az egész persze nem más, mint reklámfogás a példátlanul heves berlini rádiópiaci versenyben. Pont akkor, amikor a szokásos éves hallgatottság-mérés zajlott.

A helyszín, Berlin, nyilván nem véletlen. A német fővárosban átlagon felüli az egyedülállók aránya. A három és félmilliós városban félmillió a single -- ahogy újnémetül a magányosan élőket hívják. Szakértő zsűri elemezte a jelentkezők személyiségét. A bírálóbizottságban volt pszichológus, ügyvéd, közjegyző, helyet kapott a német házasságközvetítők szövetségének elnöke, és -- biztos, ami biztos -- egy csillagjós is. Elemezték a jelentkezők hangját, sőt, amikor kikérdezték őket a szokásaikról, még hazugságvizsgáló gépet is alkalmaztak.

A rádió mindent megtett, nehogy a jelentkezők túl korán összetalálkozzanak, például Berlinben külön szállodában volt a válogató a fiúknak és máshol a lányoknak. Az esküvő előtt a két kiválasztott parókában, álarcban és álnéven töltötte az idejét az amerikai szállodában, nehogy ők meglássák egymást vagy a fotoriporterek őket. Csábító lehetett, hogy a rádió vállalta az amerikai esküvő és nászút költségét, de azért így is kell egy kis bátorság ahhoz, hogy egy ismeretlennel kössön valaki házasságot. Nem csoda, hogy nagy volt az izgalom. Félre ne értsék: akinek elállt a szava a menyasszony láttán, az nem a vőlegény, hanem a vérbeli rádióriporter. A berlini adó persze élőben közvetítette a nagy eseményt Las Vegasból. A szertartás amerikaiul zajlott. A boldogító igen nem azért volt ilyen halk, mert a menyasszony elbizonytalanodott, hanem azért, mert az álarc kissé tompította a hangokat. Az álarc csak azután került le, miután kimondták az igent.

A nászéjszakát a rádió már nem közvetítette. De nem azért, amire Önök most esetleg gondolnának. Hanem egyszerűen azért, mert a nászéjszakára már nem került sor. A legalaposabb tudományos előkészületek ellenére az derült ki, hogy Martina és Gerhard nem illenek egymáshoz. De a berlini magánrádiónak újabb, nagy feltűnést keltő műsora már nem lehet: a válópert nem közvetítheti, mert a házasság létre sem jött. Odáig nem jutottak el, hogy a látványos Las Vegas-i esküvőt Berlinben hivatalos szertartás kövesse. A nászút átalakult társasutazássá, a két fiatal szépen végigutazta, amit a rádió befizetett nekik, aztán Berlinben leszálltak a vonatról, elbúcsúztak, és megállapodtak, hogy barátok maradnak és egy év múlva romantikus vacsorával emlékeznek meg Las Vegas-i kalandjukról.

2000. február