Szűzlányok és pornósztárok

Egy idősebb úr beszél éppen, és egyúttal mutogat. Igaz, csak az ujját használja, azon mutatja meg annak a praktikus segédeszköznek a használatát, amellyel ismét zavartalanul élhet házaséletet. A mutogatós bácsi mellett ott ül az immár ismét kielégített feleség is. Van még a stúdióban urológus, aki a tudományos alátámasztást szolgáltatja, és szép számú közönség, amely az izgalmasabb részeknél lelkesen tapsol. Hétköznap koradélután egy német kereskedelmi televízióban.

Ebben a műsoridőben, amikor feltehetőleg leginkább a nyugdíjasok, háziasszonyok, gyerekek ülnek a képernyő előtt, a kereskedelmi tévéket évek óta elárasztják az efféle talk-show-k. Mondok néhány címet: "Nőies, egyedülálló, fiatal -- gazdag férjet keres". A téma, úgy látszik, a levegőben van, mert egy másik adón néhány nappal korábban erről láthattak műsort az érdeklődők: "Férfias, egyedülálló és gazdag -- álmai asszonyát keresi". Bevallom, nem néztem végig a műsorokat, úgyhogy arról nem tudok beszámolni, hogy az egyik adón a gazdag férjet kereső megtalálta-e a másik adón a magányos gazdag fiatalembert. A további közérdekű témák közé tartozik manapság: "Segítség, meleg a partnerem. Hogyhogy nem vettem észre?". Aztán: "Ne hülyéskedj, az új barátnőd túl öreg hozzád!" Volt ilyen is: "Olyan szexi vagyok, hogy minden férfit megkapok". És nyilván ez a műsor is sokakat bilincselt pénteken délután három és négy között a képernyő elé: "Szűzlányok kérdeznek -- pornósztárok válaszolnak".

Erős lehet a gyanúnk, hogy a magántévék a nézettségi mutatókat igyekeznek feltornászni ilyen témákkal. Nem könnyű mindig újat nyújtani, az igazán közérdekű és érdekes témák lassan elfogynak, előbb-utóbb óhatatlanul a különös, szélsőséges esetek kerülnek elő. Az sem kevésbé érdekes, hogy mindig akadnak olyanok, akik hajlandóak vendégként beülni a stúdióba, és kiteregetni magánéletük részleteit. Pedig a szereplésért nem kapnak sok pénzt, inkább csak egy kis költségtérítést. A magántévéket felügyelő testületek azt szokták kifogásolni, hogy a műsorkészítők visszaélnek a riportalanyok gyanútlanságával, és a szerepléssel megsértik az emberi méltóságukat. A tévék viszont arra hivatkoznak, hogy olyan témákat dolgoznak fel, amelyek közérdekűek, csak más nem beszél róluk a nyilvánosság előtt. Ez volt az érv az utóbbi hetek kis botrányánál is. Egy kétségbeesett 28 éves rokkantnyugdíjas, akinek 70.000 márka adóssága van, a kamerák előtt arra készült, hogy 27 éves feleségét egymillió márkáért eladja egy éjszakára. Az előzetes műsorismertetés általános felháborodást váltott ki. Az aggodalmaskodók az ügyészséget is mozgósították, de az ügyészség azt mondta: az önmagában nem büntetendő, hogy a kereskedelmi televíziózás újabb mélypontra süllyed. A tévé átmenetileg visszakozott. Az illetékesek hangsúlyozták, hogy az egymilliós üzletről csak elvben beszélgetnek. A stúdióba beültettek egy pszichológust és egy büntetőjogászt, Végül a műsor nem élőben ment, hanem két nappal később, felvételről. Közben a tévé jogi osztálya alaposan megvizsgálta, nincs-e szó kerítésről, kitartásról vagy efféle bűncselekményekről. A műsor címe így szólt: "Pénzért mindent megtennék", és a műsorvezető arra hivatkozott, hogy Németországban sokan eladósodtak, és sokakat foglalkoztat, hogy a szó szoros értelmében mindenáron pénzhez kell jutniuk. A feleséget végül nem adták el, a botrány nem volt csoda, még három se napig tartott.

A következő botrány már nem sokáig várat magára. Egy német magántévé megvette egy holland műsor licencét. Március elsejétől tíz embert száz napra bezárnak egy lakásba és a kamerák éjjel-nappal veszik, ki mit csinál és kivel. A legérdekesebb részeket minden este bemutatják az egyik országos magántévében. A műsor Hollandiában már bevált címe megmarad: Big Brother. Tudják, Orwell klasszikus regényében, az 1984-ben, az önkényuralmi rendszerben a Nagy Testvér mindenkit megfigyel. A magántévéket felügyelő, tartományilag illetékes hivatal előre jelezte, hogy amint teheti, beavatkozik, mert úgy látja, hogy a műsor sérti az emberi méltóságot. Akadt német politikus, aki szintén már előre tiltakozott, mondván, hogy nem kellene külföldről minden szemetet behozni. A magántévék szövetségének elnöke így válaszolt: a televíziózás szabadságába a szemét is beletartozik. A holland ötlet nemcsak Németországban talált piacra: olyan tévék is megvették a licencet, mint az amerikai CBS és az angol Channel Four. Németországban önként jelentkezőkben nem volt hiány: országszerte húszezren jelentkeztek, hogy hagyják megsérteni az emberi méltóságukat. Most 32-en vannak versenyben. Nyilván azért is vállalnák a sok kellemetlenséget, mert annak, aki a legtovább bírja, 250.000 márka üti a markát, márpedig ez nem kis pénz, forintra átszámítva 32 és fél milliónak felel meg.

2000. február