Mennyit ér egy háziasszony?

Jó kérdés - amíg Önök, kedves hallgatók, a vasárnapi ebéd mellett családonként megtalálják a helyes választ, addig én elmondom, hogyan döntött a mindeddig eldönthetetlen kérdésben a német legfelsőbb bíróság.

Az elvi jelentőségű döntés értékéből sajnos levon valamennyit, hogy nem házassági, hanem válási ügyekre vonatkozik. Kedves háziasszonyok, anyák és feleségek, az Önök pénzben kifejezhető értéke bizony nem akkor válik érdekessé, amikor még tart a boldog házasság, hanem a válás után. Akkor, amikor meg kell állapítani, mennyi tartásdíj jár a magára maradt nőnek. Eddig a tartásdíj alapja a férj jövedelme volt, és ha a feleség a válás után dolgozni kezdett, az ő fizetésével csökkentették a tartásdíjat, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha a volt feleség feleannyit keresett, mint a volt férj, akkor már le is mondhatott a tartásdíjról. Vagyis, a nőknek nem volt érdemes a válás után dolgozniuk, és ez nem volt igazságos.

Végül tehát a legfelsőbb bíróságnak kellett állást foglalnia: mennyit ér egy háziasszony munkája. A bírák a közgazdaságtanból ismert elmaradó haszon elméletét vették alapul. A háziasszony munkája annyit ér, amennyit az a munka érne, amelyet akkor végezne, ha nem háziasszony lenne. De: hogyan állapíthatjuk meg, hogy a háziasszony mennyit keresne, ha nem egyszerűen csak főzne, mosna, vasalna, pelenkázna, gyereket felügyelne, bevásárolna, hanem - ahogy mondani szokták - ha dolgozna. Annyit keresne, mint egy bolti eladó vagy annyit, amennyit egy orvos? Ha valaki jogi diplomával lett háziasszony, többet ér a munkája? Elvégre, ha egy jogász taxisofőrnek megy, nem kap több fizetést pusztán azért, mert akár ügyvéd is lehetne. Ezen sokáig el lehet gondolkozni. A bírák végül azt a megoldást választották: a háziasszonynak annyi az elmaradt haszna, annyi a házasság idején elképzelt fizetése, amennyit a válás után ténylegesen keres. És ezentúl Németországban a tartásdíjat kellőképpen bonyolult számításokkal ehhez kell igazítani.

Lehet, hogy ez nem a legjobb megoldás, de másfajta számítási módszerek sem igazságosak. Nem igazságos az eddigi módszer sem, amely a férj jövedelmét vette alapul. Ebből az következik, hogy ha a férjet előléptetik és megnő a fizetése, akkor az otthoni mosogatás és felmosás képzeletbeli ellenértéke is egyből megnő, pedig a háziasszony ugyanazt csinálja, mint addig.

Németországban a háziasszonyoknak van szakszervezetük is. Az érdekvédők azt javasolják évek óta, hogy a háziasszonyok és háziférfiak kapjanak fizetést az államtól, mégpedig a németországi átlagfizetést kapják meg. Ez is jól hangzik - de milyen alapon állíthatja a szakszervezet, hogy tagjainak munkája pont annyit ér, amennyi az átlagfizetés? A háziasszonyi munka átlagos munka lenne? Ezt csak akkor állíthatnánk, ha ennek a munkának a termelékenységét összehasonlítanánk a munkaerőpiac más szereplőinek teljesítményével. Ezt a számítást valóban el lehet végezni. Manapság a legtöbb háztartási munka piaci alapon is megvásárolható. Főzés helyett lehet pizzát rendelni, az inget kivasalják a tisztítóban, a mosogatást elvégzi a bejárónő, a házi feladatot ellenőrzik a korrepetálást vállaló diákok. Első gondolatunk az lenne, hogy ilyen alapon igencsak drága lenne egy háziasszony, de a közgazdász második gondolata, hogy a helyzet ennél bonyolultabb. Ha Németország háziasszonyai tömegesen kezdenének el pénzt kapni a munkájukért, akkor a házimunka piacán túlkínálat jelentkezne és az árak, a házimunkával megszerezhető jövedelmek alaposan lezuhannának. Amiből aztán az következne, hogy nem lenne érdemes a házimunkával bajlódni, a nők máshol dolgoznának, emiatt aztán ellenkező irányba lengene az inga, és lassan kiegyenlítődnének a jövedelmek. Ez persze csak elmélet. Nem túl valószínű, hogy háziasszonyok tömegei szeretnének olyan vállalkozók lenni, akiknek a saját férjük és gyerekük a megrendelőjük, és mondjuk számlatömbbel a kezükben ingáznak a tejbegríz és a vasaló között. Elvégre az anyakönyvvezető előtt nem egészen erről volt szó.

A háziasszonyi munka értékét tehát számolgassák csak az ügyvédek és a bírók a válás után. Önök pedig, kedves férjek és családapák, ma is azzal állhatnak fel a vasárnapi ebéd mellől, hogy ez is megfizethetetlen volt.

2001. szeptember