Bank-slamp

Megjött a pénz Donald kacsától: 955 márka annak fejében, hogy megkapta a repülőjegyet vissza Amerikába. Ha Önök azt hiszik, hogy komoly német bank nem teljesítene ilyen komolytalan átutalást, akkor alaposan tévednek. A német bankok sokkal, de sokkal slendriánabbak, mint ahogy azt a közmondásos német alaposságot ismerve elvárhatnánk a világ egyik vezető gazdasági hatalmának pénzintézeteitől. Egy gazdasági tévéműsor - ez itt a reklám helye: a WISO című magazin a közszolgálati ZDF-ben - igen tanulságos tesztet hajtott végre. Létező - és névtelenséget kérve önként vállalkozó - német polgárok létező bankszámlájáról utaltak át nem létező személyek nevében pénzt, méghozzá annak a látszatát sem keltve, mintha bárki is aláírta volna az átutalást. A nyilvánvaló csalás húsz eset közül 14-ben csont nélkül átment. A legnagyobb és legismertebb német bankok többsége elfogadta azokat az átutalási megbízásokat, amelyeken az aláírás helyén három kör vagy egy hullámvonal, vagy éppen három kereszt díszelgett. A legtöbb bankfiókban azt sem ellenőrizték, hogy valóban a feladó-e a számla valódi tulajdonosa. Mert - mint már mondtam - a számlák valódiak voltak, és a bankoknak tudniuk kellett, ki a számlatulajdonos. Mégsem zavarta meg őket, hogy az igazi tulajdonos helyett például a már említett amerikai úr, egy bizonyos Duck volt feltüntetve, keresztneve Donald. A többi név ráadásul még ismerősebb lehetett a banktisztviselőknek. Illetve, lehetett volna, ha észrevették volna, hogy ügyfeleik között hirtelen felbukkant Claudia Schiffer, aki 955 márkát utalt át tíz karton négercsók fejében. Vagy Michael Schumacher, aki 1.830 márkát küldött a gumik felújításáért. Nem is beszélve Mika Häkkinenről, aki a McLaren-Mercedes rénszarvas-tesztjének díját utalta át. Az igaz persze, hogy Schmidt nevű ügyfél minden német bankfiókban van. De ha Harald a keresztneve és az átutalás jogcíme: fájdalomdíj nézőimnek, akkor senki sem gondolhat másra, mint a német tévé egyik legnépszerűbb humoristájára. De a banktisztviselők nem gondoltak se erre, se másra, hanem átutalták a pénzt, amelyet nem kitalált, hanem valódi ügyfeleik számlájáról szívtak le a tévéműsor tréfáskedvű tesztelői. Ha nem szólnak előre a számlatulajdonosoknak, és nem leplezik le magukat utólag, akkor ez bizony csalás, és rendőrileg üldözendő. Mégis, a műsorban megszólaltatott fogyasztóvédelmi szakértő elmondta, hogy a bankok tényleg nem szokták ellenőrizni, hogy a valódi számlatulajdonos bízta-e meg őket. A műsorban joggal hívták föl tehát a nézők figyelmét: bárkinek a bankszámláját megkönnyíthetik hamis átutalásokkal.

Nincs okom kételkedni a német bankokat érintő leleplezés megalapozottságában. Velem nem egyszerűen az történt meg, hogy a legnagyobb német bank, amelynek ügyfele vagyok, tévesen terhelte meg a számlámat. A reklamáció után a történet úgy folytatódott, hogy a pénzt visszautalták ugyan, de - most tessék figyelni, én ilyet magamtól ki se tudnék találni - márka helyett euróban írták jóvá. Vagyis a bank feleannyi pénzt adott vissza, mint amennyit elvett, és csak újabb reklamáció után voltam megint a pénzemnél. Innen Berlinből utólag már régen rehabilitáltam a csöndes kis budai bankfiókot, még akkor is, ha ott időnként sokat kellett sorbaállni.

2001. április