Orbán listája

Az "Orbán listája" néven emlegetett összefoglaló újabb alkalmat nyújtott ahhoz, hogy magyar ellenzéki publicisták és politikusok bíráló véleménye megjelenjen egyik-másik német lapban. Igaz, a visszhang egyelőre nem mondható túl erősnek. A lista közzététele óta eltelt napokban két újság, a hamburgi Die Zeit és a berlini tageszeitung foglalkozott az üggyel. A Zeit láthatólag igyekezett tárgyszerű cikket írni, de a sorok között egy kis csöndes büszkeség is kiolvasható. "Magyarországon heves belpolitikai vita robbant ki, amelynek középpontjában a Zeit áll" - írja sajátmagáról a lap. A pusztán D. Z. monogrammal jegyzett szerző nem riad vissza attól, hogy néhány szóban megismételje kollégája, Christian Schmidt-Häuer szeptember közepi cikkének egyik fő megállapítását, nevezetesen azt, hogy Orbán Viktor a parlamentben igénybe veszi a szélsőjobboldali MIÉP segítségét. A Zeit "hivatalos figyelmeztetésként" említi a listát, és azt sem hallgatja el olvasói előtt, hogy a listán felsorolt 12 "engedetlen" külföldi újság és rádióállomás szóban forgó tudósításai, illetve a magyar ellenzékiek kijelentései az erősödő antiszemitizmusra és a cigányokkal való bánásmódra vonatkoztak. A Zeit ezúttal Bauer Tamást és Aczél Endrét idézi név szerint, de - nehogy az illetőknek kellemetlenségük támadjon - hozzá kell tennem, hogy magyar forrásból: a képviselő szavait a parlamenti vitából, a publicista mondatait a Népszabadságból vették át. Bauer Tamástól azt idézi a hamburgi lap, hogy feketelistának nevezte az összefoglalót, Aczél Endrétől pedig egyebek mellett azt, hogy a német kormány Magyarországról alkotott képét nem a Zeit munkatársai, hanem a kancellári hivatal nagy szakértői stábjának tagjai határozzák meg. Ezt nyilván a hamburgi szerkesztőségben is így látják, mert az idézet bevezetéseként a Népszabadságot vezető napilapnak, Aczél Endrét pedig tekintélyes publicistának minősítik. A Zeit néhány szót idéz ezenkívül a 168 órából, azt, hogy a lapot a lista a pártállami időkre, a letűnt rendszer bizonyos embereire emlékezteti. A Magyar Hírlapból pedig egyebek mellett ezt emeli ki a hamburgi lap: "A lista csalétek lenne a MIÉP-nek? Vagy a politikai botrányokról akarják elterelni a figyelmet?"

A Zeit alapjában visszafogott cikkéhez képest egy másik érintett, Gregor Mayer egyáltalán nem tesz lakatot a szájára. Cikke a berlini tageszeitungban, ismert nevén a taz-ban jelent meg. Ez a lap a 68-as baloldali felfogáshoz áll a legközelebb. Az írás a "Régi módszerek, új listák" címet viseli. Mayer ezt írja Orbán Viktorról: "sajátmagát és jobboldali koalícióját gyakorlatilag minden lélegzetvételével 'polgárinak' nevezi. Viszonya a médiához azonban legjobb esetben demokrácia előtti." Az Orbán-lista előzményeit Gregor Mayer így foglalja össze a német olvasónak: "Az országgal behatóbban foglalkozó külföldi újságírók figyelmét nem kerülte el, hogy a fiatal demokraták antiliberális fordulatot hajtottak végre és kokettálnak Csurka István antiszemita író szélsőjobboldali MIÉP-jével. Orbánnak nyilván fáj, hogy a Magyarországot bíráló kórushoz rendszeresen csatlakoznak olyan - bizonyos értelemben polgári - sajtótermékek is, mint a Le Monde, a Die Zeit vagy a holland Handelsblad. Miután még Orbán úr sem támadhat frontálisan ilyen kaliberű lapokat, más eljárást választ. Azok a 'saját fészkükbe piszkítók', azok a magyar ellenzéki politikusok és értelmiségiek felelősek, akik a külföldi médiának adott nyilatkozataikkal bemocskolják Magyarországot." - írja Budapestről keltezett tudósításában Gregor Mayer a berlini taz média-rovatában. A cikk végén még egy érintett megszólal: Haraszti Miklós, akire hivatkozva Mayer azzal fejezi be cikkét, hogy az ilyen bánásmód a másként gondolkodókkal szemben a kommunista rezsim idején volt szokásban.

2000. december 9.