Európai magyar mezőgazdaság

Brüsszel és Berlin között éppen ezekben a napokban folyik a vita: küldenek-e Brüsszelből "kék levelet" Berlinbe, vagyis figyelmeztetik-e a német kormányt, hogy a költségvetés hiánya vészesen közeledik a három százalékos felső határhoz. Eichel német pénzügyminiszternek tehát még erősebben kell takarékoskodnia, pedig eddig is kiérdemelte a spórolási biztos nevet. Amikor tehát a leendő agrártámogatásokról kérdezem a mezőgazdaságért is felelős német minisztert, Renate Künastot, ő egyből a takarékosságra hivatkozik:

Künast: Miután Németország nagy kalap pénzt fizet az uniós költségvetésbe, Németországnak természetesen érdeke, hogy valamennyire fedőt tegyen erre a fazékra.

Renate Künast

Hogy még érthetőbb legyen, Renate Künast emlékeztet arra, hogy Németország már csak azért is érdekelt az agrártámogatások csökkentésében, mert az Unió mostani mezőgazdasági költségvetéséből egynegyedet Németország fizet, vagyis minden euró megtakarításból negyed eurót Németország nyer. És ennek a pénznek máshol is lenne helye, például az oktatásban. És a német érveket sorolva a miniszterasszony felidéz még valamit: az 1999-es berlini Uniós csúcson jóváhagyott terjedelmes dokumentumot, amely az Agenda 2000 nevet viseli. Ez nemcsak felső határt szab a közvetlen agrártámogatásoknak, hanem azt is megszabja, hogy ezt a pénzt mire szabad felhasználni - és ha valaki elfelejtette volna, hát jó tudni, hogy a németek ebből nem sok jót olvasnak ki a tagjelölt országoknak.

Künast: Hamar meg lehet állapítani, hogy ott egyetlen szó sincs arról, hogy közvetlen támogatásokat fizessenek az új tagállamoknak. Ezt nem minősítem, csak ez egyszerűen így van. Ha most egyszerűen mindenki azonos elbánásban részesülne, és a rendszert nem változtatnák meg, akkor olyan gyorsan emelkednének a költségek, hogy se Németország nem tudná megfizetni, se más nettó befizető tagállamok.

Márpedig, ha az Európai Unióban mindenki ennyire figyel a pénzére - az is, aki befizeti, és az is, akinek szétosztják - annak egyértelmű politikai következményei vannak:

Künast: Egyenjogúság, azonnal? Ehhez sose lesz meg a többség. El se tudom képzelni, hogyan is lehetne, mert az eddigi brüsszeli pénzügyi támogatásokhoz képest egyes országoknak hatalmas veszteségük lenne.

De az Unión belüliek nemcsak nem tudják - nem is akarják az új tagállamoknak kifizetni ezt a pénzt, legalábbis nem közvetlen mezőgazdasági támogatások formájában.

Künast: A magyar helyzetet nem ismerem, de Lengyelországról tudom, hogy ha a parasztok azonnal megkapnák a közvetlen támogatásokat, akkor egy kistermelő tízszer annyit keresne, mint egy ipari munkás. Ha a mostani lengyel falusi struktúrák közvetlen támogatásokat kapnának, akkor mesterségesen tartanánk fenn valamit, ahelyett, hogy változásra kényszerítenénk.

Ez tehát zsákutca lenne - véli a német mezőgazdasági miniszter, viszont - amellett, hogy a korábbi belépők is csak átmeneti idő után kaptak egyenlő elbánást - azzal is vigasztal minket, hogy más pénzeket viszont kaphatunk, és azzal jobban járunk.

Künast: Támogatást kapnak majd a vidék fejlesztéséhez. A pénzeket nem arra lehet majd fölhasználni, hogy a termelés mennyiségét támogassák az egyes parasztoknál, hanem állami programokra, arra, hogy új struktúrákat alakítsanak ki a világpiaci és Európai Uniós esélyeknek megfelelően. Éppen ez az, amit az új tagállamoknak ki kell használniuk. Akkor talán még előbbre is jutnak, mint néhány más ország, amelyben a régi összefonódások és elavult struktúrák miatt nehezebb valami újat fejleszteni. Az Unió régi mezőgazdasági támogatási rendszere egyébként sem felel meg a Világkereskedelmi Konferencia követelményeinek, ezért azt is meg kell változtatni.

A kisebbik koalíciós párthoz tartozó, vagyis Zöld miniszterhez képest szabadabban nyilatkozhat a Zöldek külügyi szóvivője, Helmut Lippelt. Ahogy a tegnapelőtti Világórában már hallhatták, a mezőgazdasági támogatások ügyében ő teljes mellszélességgel Magyarországot támogatja. Ha az ő véleményét hallgatjuk, arra kell gondolnunk, hogy a magyar diplomáciának valóban lehet játéktere a további alkudozásokban.

Lippelt: Szerintem a bizottság hatalmas hibát követett el. Orbán kritikájával teljesen egyetértek - mondja a Zöld külügyi szóvivő, aki nemrég, Orbán Viktor berlini látogatásakor vett részt egy szűk körű találkozón a magyar miniszterelnökkel. - Örömmel hallottam, hogy a Visegrádi csoport erőteljesen védekezni igyekszik. Teljesen jogosnak találtam Orbán további érvelését is, amely szerint csak a 2006-ig terjedő időszakról beszéljünk, mert az után már mi is ott vagyunk a pénzügyi tárgyalásokon. Egyáltalán nem lehet belátni, miért akar a bizottság 2013-ig szóló állásfoglalásokat elfogadni. Ezt nem is teheti meg. De világos, mi áll emögött. Nem annyira a mi német nemzeti érdekeinket érinti, hanem másokét. Felháborító az a szívósság, amellyel a spanyolok, akiknek a gazdasága ráadásul fellendülőben van, az ostoba külön támogatásaikat védik. Ezeken már rég túlhaladt a történelem, de a spanyol miniszterelnök és társai újra és újra önző módon nyomják át a saját érdekeiket. Azt hiszem, hogy a bizottságra nagyon erős hatást gyakorolnak egyes tagállamok önző érdekei, de ezek nem a német érdekek.

2002. február