A tanú

Először is bemutatkozik a főszereplő:

Kohl tanú vagyok.

De nehogy bárki is arra gyanakodjon, hogy a tanúvallomás előre elkészített forgatókönyvnek felel meg.

Kohl: Természetesen nem határoztam el semmiféle stratégiát vagy forgatókönyvet. Ez csak egyes szociáldemokraták fejében létezik -- mondja a tanú. -- Nekik nincs forgatókönyvük, ez az ő bajuk. Előálltak, hogy bebizonyítsák Helmut Kohl kormányának megvásárolhatóságát, és semmi sincs a tarsolyukban.

Magyarán: nem a tanúvallomás volt készen előre, hanem az ítélet.

Kohl: Úgy megy itt minden, ahogy a parlamenti vizsgálóbizottságokban szokott. A többség már tudja, mi lesz az eredmény.

A tanú

A jelenetek nem egy politikai szatírából, netán az Uborka német megfelelőjéből valók. A legjobb politikai karikatúrákat az élet festi, és a széles ecsetvonásoknak az utóbbi napokban egy parlamenti vizsgálóbizottság előcsarnokában, sőt tegnapelőtt már a parlament, a Bundestag plenáris ülésén lehettek tanúi a német választópolgárok. A vizsgálóbizottságot azután alakították, hogy tavaly ősszel sorra derültek ki Helmut Kohl és a CDU pártpénzügyi botrányai. A Világóra hallgatói talán még emlékeznek a részletekre, Kiep pártkincstárnok egymillió márkás aktatáskájától a Kohl által titokzatos adományozóktól szabálytalanul elfogadott kétmillión át az olyan gyanúkig, hogy az NDK-ból örökölt Leuna vegyiművek privatizációjakor vagy bizonyos nagy fegyverüzleteknél kenőpénzek cseréltek gazdát. A CDU vezetősége időközben kicserélődött, de a párt még mindig nem heverte ki a csapást. Az új pártelnök, Angela Merkel mondta a héten:

Merkel: Azzal, hogy nem nevezte meg az adományozókat, Helmut Kohl olyan támadási felületet nyitott a párton, amely továbbra is megvan. Ez hónapok óta ismeretes. Remélem, Helmut Kohl megért minket, hogy mi, az új pártvezetőség saját kezünkbe szeretnénk venni a jövőnket.

Az viszont, hogy mi van még mindig Kohl kezében, nemcsak Merkelnek, az ellenzéki vezetőnek, hanem a vizsgálóbizottság kormánypárti tagjainak is gyanús.

Hofmann: Amit ma láttunk, az azt mutatja, hogy Helmut Kohl még ma is kezében akarja tartani a vizsgálóbizottság szálait -- mondta Frank Hofmann, a bizottság szociáldemokrata csoportjának vezetője.

Az ügyeletes botrány ugyanis arról szól, hogy Kohl a vizsgálóbizottság minden ülése előtt magához rendelte az irodájába a bizottság kereszténydemokrata tagjait. Hogy miről volt szó, azt persze nem tudni, de a kormánypártok az időpontok alapján arra gyanakszanak, hogy Kohl az ülések előtt eligazította párt-társait, no meg lehet, hogy azok meg őt készítették föl a tanúvallomásra. Kohl, a szívós, makacs politikus, a nagy taktikus ráadásul látványosan csinálta. A parlamenti irodájába hívta a többieket, és az időpontok úgy be voltak írva titkárnőjének a naptárába, hogy csak az nem vette észre, aki nem akarta. A dolog Kohl múltheti tanúvallomásának napján került nyilvánosságra. Azt, hogy Kohl ilyen látványosan kavarja a málnaszőrt, Angela Merkel CDU-elnök sem hagyhatta szó nélkül.

Merkel: Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy Helmut Kohlnak, mint aktív politikusnak lejárt az ideje.

És nehogy bárki félreértse, megismételte:

Merkel: Ha arról beszélek, hogy aktív politikusként lejárt az ideje, akkor arról beszélek, hogy már nem pártelnök és szövetségi kancellár.

Hát igen. Ez sem mindennap fordul elő, hogy egy pártelnök ilyeneket üzen az elődjének. És Kohl szerepének ez a megítélése sajátos módon visszhangra talál a szociáldemokratáknál is. A vádak célpontja: Andreas Schmidt, a vizsgálóbizottság kereszténydemokrata csoportjának vezetője, aki -- mint mondtuk -- az ülések előtt rendszeresen beszélt Kohllal. A következő szavak tegnapelőtt hangzottak el a Reichstag patinás falai között, a parlament plenáris ülésén. Aki beszél: Frank Hofmann, a vizsgálóbizottság szociáldemokrata csoportjának vezetője

Hofmann: Schmidt úr úgy gondolkozik és cselekszik, mint egy Kohlista. Ő az egyik marionettfigura, amely a Kohl kezében tartott szálakon lóg, és egyike azoknak, akik segítik a Kohl-rendszer fenntartását. Károsítja a parlament és a vizsgálóbizottság tekintélyét, személye ezért tarthatatlan, az együttműködés lehetetlen.

Vagyis: Andreas Schmidtnek távoznia kell a vizsgálóbizottságból -- mondják a szociáldemokraták és a Zöldek. A Zöldeket a bizottságban Christian Ströbele, egy ősz hajú, ingben és pólóban fellépő régi baloldali ügyvéd képviseli, aki viszont alaposan a bögyében van a kopaszodó, szemüveges, nyakkendős Kovács úrnak, Andreas Schmidtnek.

Schmidt: Elég figyelemreméltó, hogy Ströbele úr minden ülés után a kamerák elé lép, és azt mondja, hogy megerősödött a kormány megvesztegethetőségének gyanúja, még akkor is, ha ez nem felel meg az igazságnak, ráadásul Ströbele úr még csak nem is tesz fel kérdéseket erről a témáról. Ez inkább inkvizíció, mint jogállami eljárás, ezt világosan kifejezésre szeretném juttatni, ami pedig azt a témát illeti, amit itt felfújtak, hogy beszéltem Helmut Kohllal, én szabadon megválasztott képviselő vagyok, és senki sem tilthatja meg, hogy akkor beszéljek a frakcióhoz tartozó képviselőtársammal, amikor helyesnek tartom.

Itt az ideje tehát, hogy a fő-inkvizítortól, Ströbelétől is idézzünk néhány keresetlen szót.

Ströbele: Teljesen nyilvánvaló, hogy bűncselekményi tényállásokkal kerültünk szembe, fennáll az okiratok eltüntetésének, az okirathamisításnak, az adatmegsemmmisítésnek az alapos gyanúja. Államügyész Úr, Ön következik!

Ströbele szavaihoz azért hozzá kell tennünk, hogy az ügyészség közben valóban dolgozik, ha nem is olyan látványosan, mint a parlamenti bizottság. Kohl ellen hónapok óta vizsgálat folyik a szabálytalan pártadományok miatt, és mióta a múlt héten kiderült, hogy a kormányváltás idején sok irat eltűnt a kancellári hivatalból, ezzel is foglalkozik az ügyészség. De Ströbelét az ellenzék nem szereti. Friedrich Merz, a CDU/CSU parlamenti frakciójának vezetője:

Merz: Nem fogjuk megengedni, hogy a szociáldemokrata párt, vagy bárki más, pláne Ströbele úr döntse el, kit küld a CDU/CSU frakció a vizsgálóbizottságba. Andreas Schmidt a mi csoportunk vezetője a vizsgálóbizottságban és az is marad.

Ez valószínűleg így is lesz, a helyzet már csak olyan, hogy a kormánypártoknak nemigen van elfogadható módjuk az ellenzékiek megválogatására. Úgyhogy csak mondogathatják, és ezt persze meg is teszik, mivel a vizsgálóbizottságot gyakran hasonlítják bírósághoz vagy esküdtszékhez, hogy nem lehet valaki egyszerre Kohl bírája és ügyvédje. Valójában Schmidt nemcsak bíró és ügyvéd, hanem csütörtök óta tanú is, a bizottság kormánypárti többsége beidézte, és kikérdezte, miről beszélt Kohllal. De hát a bírósági hasonlat egyébként is sántít, még akkor is, ha az eljárási szabályok általában úgy szólnak, hogy a bizottságban a büntetőeljárás szabályai használatosak. De pontos szabály nincs. A német parlament évtizedek óta halogatja, hogy szabályozza a vizsgálóbizottságok működését, úgyhogy a képviselőknek meglehetősen nagy mozgásterük van. És erről beszél a kibic, a bajor Max Stadler, a szabaddemokraták képviselője a vizsgálóbizottságban. A szabaddemokrata pártot, az F.D.P.-t most, ellenzékben már annyi lojalitás sem köti a kereszténydemokratákhoz, mint amikor kormányon voltak, de persze a jobboldali liberálisok a baloldali koalícióhoz sem állnak nagyon közel. A kibic pedig a múlt héten, a botrány kirobbanásakor így nyilatkozott.

Stadler: A mai délután izgalmai után a frakcióknak arra kell törekedniük, hogy megint a józanság uralkodjon el, és megegyezés jöjjön létre, hogy a vizsgálóbizottsági tagok hogyan viselkedjenek a tanúkkal. Különben olyan vita indulhatna, hogy az eddigi típusú vizsgálóbizottságoknak van-e jövőjük. - mondta Max Stadler, előrántva egyúttal a probléma gyökerét. - Sajátos kettős feladatunk van. Bíróként objektíven és semlegesen kell vizsgálódnunk, ugyanakkor parlamenti képviselők és politikusok vagyunk.

A figyelmeztetésnek egyelőre nem volt sok foganatja. A tegnapelőtti parlamenti vitában a bajor szabaddemokrata már e szavakkal figyelmeztette képviselőtársait:

Stadler: Hallgatózzanak körbe odakinn, mit gondolnak az emberek erről a vizsgálóbizottságról. Sokáig úgy látták, hogy hozzá nem értő és sikertelen, most meg azt látják, hogy a tagjai elfogultak.

2000. július 9.