Egyensúly vagy egyenzubbony?

A híreket nem a központból szerkesztik

A Panaszbizottság nem írhat elő direktívákat a szerkesztőnek. Ez a megnyugtató megállapítás magától az Országos Rádió és Televízió Testület Panaszbizottságától (a továbbiakban egyszerűen pb) származik, mégpedig abból az állásfoglalásból, amellyel elutasították az egyik rendszeres panaszos, a Juhos László vezette Reális Zöldek Klub panaszát. Az indokolás olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek megörvendeztethetik minden, a sajtószabadságért és a szerkesztői függetlenségért aggódó újságíró szívét.

A médiatörvény "híranyag közlésével kapcsolatosan sem jogosítja fel a Panaszbizottságot arra, hogy bármelyik műsorszolgáltatónak direktívákat írjon elő a műsorszerkesztőnek a tekintetben, hogy mit tekint közlésre érdemes, érdeklődésre számot tartó híranyagnak" - állapítotte meg a maga hivatalos nyelvezetén a pb. Sőt: a médiatörvényben foglaltakat "azzal nem sérti meg a műsorszolgáltató, hogy a közölt hírnek nem közli a cáfolatát is."

A Reális Zöldek Klub egy másik panaszával foglalkozva a pb egy másik eljáró tanácsa (a pb tagjai több, véletlenszerűen kisorsolt háromtagú tanácsot alkotnak) viszont egészen másképp döntött. Megállapította, hogy a Magyar Rádió Krónikájának be kellett volna számolnia arról a tudományos tanácskozásról, amelyet a Víz Világnapja alkalmából rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián. Ha nem direktívának nevezte is, de írásba adta: "Felhívja a Panaszbizottság a Magyar Rádió 'Krónika' szerkesztőségét, hogy a jövőben a különféle világnapokon az ugyanazon témakörben szervezett rendezvényekről tájékoztassa a közvéleményt."

A Magyar Rádió jogorvoslatot kért, arra hivatkozva, hogy ha a Krónikában nem is, de egy tudományos és egy környezetvédelmi műsorban igenis foglalkozott a Víz Világnapjával. Az ORTT meg is változtatta a pb állásfoglalását, de nem azért, mert elfogadta a Rádió érvelését, hanem azért, mert formai hibát talált az eljárásban. Így egyelőre nem tudhatjuk meg, vajon a víz jó helyen volt-e a Gordiuszban és az Oxigénben, vagy mégis a Krónikát kellett volna elárasztania.

A hír generális definíciója

Nem elszigetelt eset, hogy a pb azzal foglalkozik, hírértékű volt-e egy esemény, foglalkozniuk kellett-e vele a hírműsoroknak. A Rádió fellebbezése nyomán a bíróság előbb-utóbb tárgyalni fogja, vajon hibát követtek-e el a szerkesztők, amikor nem adtak hírt az MDF vezetőinek és az Európai Unió nagyköveteinek februári találkozójáról. A pb szerint nem, az ORTT (vagyis a panaszügyekben mintegy másodfokon eljáró testület) szerint viszont igen. Hogy miért, arról Révész T. Mihály ORTT-elnök így nyilatkozott a Magyar Narancsnak: "A hírnek van egy generális definíciója, ami mindegyik közszolgálati műsorszolgáltatóra érvényes. Ha ezt a találkozót egy másik hírszerkesztő hírnek tartotta, akkor ugye valamelyikük inkompetens". (Révész arra célzott, hogy ugyanerről az eseményről a Magyar Televízió és a Duna TV hírt adott, és ez szerepet játszott a panaszbizottsági eljárásban is.) Az újságírókban ennek nyomán óhatatlanul felvetődő kérdésre azonban Révész néhány nappal később a Világgazdaságban nemmel válaszolt: "A testület nem egységesített és nem unalmas közszolgálati csatornákat szeretne látni Magyarországon." A bíróság végső válaszát (amelyről nem tudhatjuk, hányadik instanciában és hány év múlva kapjuk meg) mind az ORTT, mind a Rádió már előre precedens értékűnek tekinti.

Remélhetőleg nem számít a bíróság befolyásolásának, ha megemlítjük, hogy említett nyilatkozatai után néhány nappal, május 29-i dátummal Révész T. Mihály elnök aláírt egy ORTT-határozatot, amely kimondja: "A Testület álláspontja szerint a műsorszolgáltató szerkesztői szabadságának körébe tartozik, hogy a rendelkezésére álló híranyagok közül melyiket választja."

Ennek a határozatnak pedig az volt az előzménye, hogy a Reális Zöldek Klub kifogásolta: egy, a Klub számára valamiért kedvesebb MTI-jelentés helyett a Kossuth rádió ásványrárói helyszíni információkat használt fel. Ezt a pb megértéssel fogadta, hiszen "az adott napon az ásványrárói emberek feltétlenül a hírműsorok tartalmi relevanciakörébe tartoztak, mivel a hágai nemzetközi bíróság bírái ezen a napon az ő településükön, illetve településük környékén folytattak helyszíni szemlét." Amint láttuk, ezt aztán a Reális Zöldek fellebbezése ellenére az ORRT is így értékelte.

A katarzis elmaradt

Amikor egy parlamenten kívüli párt azt kifogásolta, hogy tüntetéséről a TV-Híradó csak a kisebb nézettségű késői kiadásában számolt be, sőt, általános mellőztetése miatt a párt elvi határozatot is kért, a pb ugyancsak a szerkesztők mellé állt: a médiatörvény "nem tartalmaz olyan előírást, amely kötelezően meghatározná a műsorszolgáltatási elveket. (...) a műsorszolgáltató a törvény keretei között önállóan határozza meg a szolgáltatás tartalmát és ezért felelősséggel tartozik".

A szerkesztők azonban nem lehetnek teljesen biztosak abban, hogy a pb mindig melléjük áll, ha saját belátásuk szerint szerkesztenek. A pb elmarasztalta a TV-Híradót, amiért nem küldött saját tudósítót a helyszínre, amikor Voronyezsnél felállították a második világháborús hősi emlékművet az ott elesett magyar katonák emlékére, és azért is, mert a Híradó szegényes képanyaggal és tévedésektől sem mentes szöveggel tetézte hibáját. "A panaszosok igazsága abban is megállapítható, hogy a televízió megfosztotta őket a helyszínnel való azonosulás katarzisától."

Agresszív műsorvezető, agresszív néző

Nem kevésbé fontos az a kérdés, hogy minden egyes műsornak vagy a műsorfolyam egészének kell-e kiegyensúlyozottnak lennie. A pb és a Magyar Rádió jogi vitája e sorok írásakor még eldöntetlen. Az álláspontok ütköztetésére a pb egy másik gyakori ügyfele, Pós Péter, az Érdekvédők Polgári Közösségének (egy száz alatti taglétszámú és a panaszügyeken kívül máshonnan alig ismert szervezetnek) ügyvezető titkára szolgáltatott alkalmat. Azt kifogásolta, hogy egy külpolitikai műsorban, a hallgatói telefonos kérdéseket is lehetővé tevő Interurbánban a NATO-csatlakozásról szólva a Külügyminisztérium álláspontját népszerűsítették. A pb ezzel egyetértett. Figyelmet érdemel az indokolás, a műsor elemzése a pb eljáró tanácsa által. A műsor vendége a Külügyminisztérium szóvivője volt. A pb szerint "a műsorszerkesztés fonáksága folytán ezek a [hallgatói] 'vélemények' a szakértőként szereplő szóvivő véleményének minél pozitívabb, szakszerűbb és erőteljesebb megfogalmazását tették lehetővé és hallhatóvá." Sőt: "...az 'ellenvélemények' NATO ügyben a Panaszbizottság eljáró tanácsának megállapítása szerint csupán arra szolgáltak, hogy a műsor szakértője a NATO tagság népszerűsítésének hivatalos állásontját minél pregnánsabban képviselhesse".

A pb a médiatörvény 4. § (1) bekezdésére hivatkozott. Ez így szól: "A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie". És bár ebben a bekezdésben (amelyet teljes egészében idéztem) nem szerepel, a pb - mintegy a törvényt értelmezve - megállapította: ennek "nemcsak a műsorszolgáltatás egészére, hanem természetszerűleg egy adott műsorra vonatkozóan is maradéktalanul meg kell valósulnia". A Magyar Rádió ezzel szemben arra hivatkozva kért jogorvoslatot (aminek elbírálása e sorok írásáig még nem történt meg), hogy a sokoldalú, tárgyilagos és kiegyensúlyozott téjékoztatás követelménye csak a műsorfolyam egészére vonatkoztatva vizsgálható. Ennek alátámasztására a Rádió egy bekezdéssel tovább olvasta a médiatörvényt. A 4. § (2) bekezdésében az áll: "a műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában". Hasonlóképpen értelmezhető a 23 § (3) bekezdése is, amely a műsorszámok és nézetek sokszínűségéről szól.

Hogyan egyensúlyozzunk?

Bármilyen hosszú és részletes is a médiatörvény, mégsem olvasható tehát ki belőle egyértelműen, hogy egy műsornak önmagában, vagy a műsorfolyamnak összességében kell-e kiegyensúlyozottnak lennie. A gyakorló újságíró szemével nézve igen sok bonyodalommal járna, ha minden egyes műsorszámnak minden véleményt kiegyensúlyozottan tartalmaznia kellene. Különösen nehéz lenne ez a hírműsorokban, hiszen - még ha mindig fel tudnánk is mérni, hogy egy-egy ügyben hányféle álláspont létezik - nem szólal meg minden nap minden álláspont képviselője. Ha be kellene tartanunk a kvótákat, mesterségesen kellene híreket gyártanunk - vagy éppen arra kellene szoktatnunk a közélet szereplőit, hogy minden nap, netán minden napszakban minden álláspont képviselője töltse ki a rá eső kvótát. Ilyen hírműsorok mellett a nézők és a hallgatók alighanem a Magyar Közlönyhöz nyúlnának felüdülésül.

Kétségkívül más a helyzet, ha nem hírműsorról, hanem többszereplős vitáról van szó. Ekkor is műsora válogatja, mindenkit meg kell-e hívni vagy sem. Felfogás kérdése, hogy a szerkesztő nagy kerekasztalt állít-e a stúdióba - vagy egy nagy téma kis szeletét vitatja meg néhány résztvevővel. Az ORTT ez utóbbi iránt is megértést tanúsít. Miután a Gondolat-jel egy új írószövetség megalakulásával foglalkozott, egy hallgató kifogásolta, hogy a régi írószövetséget egy, az újat két író képviselte a vitában. A pb emiatt el is marasztalta a műsort, de az ORTT másképp vélekedett: "önmagában a vitában egyik vagy másik oldal képviseletében résztvevők száma alapján nem vizsgálható a kiegyensúlyozottság törvényi követelményének teljesülése". Sőt, azt sem lehet számon kérni a szerkesztőtől, hogy személy szerint melyik oldalról kit hívott vagy nem hívott meg a stúdióba.

Ha azonban már eldöntötte a szerkesztő, hogy kik szólalnak meg a műsorban, vigyáznia kell, hogy ki, mit és hogyan mond. Ugyanebben az állásfoglalásban az ORTT - bár nem marasztalta el a Rádiót - megjegyezte, hogy "A vitában minősítések hangzottak el a vitázók részéről, amelyeket a műsorvezetőnek észlelnie és megfelelő módon kezelnie kellett volna. (...) Aktív magatartásával kellett volna korrigálnia a vitázók által mondottakat."

Beszéljük meg!

A műsorvezetői magatartásról az ORTT egyik legnagyobb visszhangot kiváltó határozata az volt, amikor (több okból is vitatott körülmények között) az FKgP kérésére elmarasztalta a "Beszéljük meg!" című, hallgatói telefonokra épülő élő műsort, mert a műsorvezető, Bolgár György nem utasította vissza egy hallgató megjegyzéseit néhány jobboldali politikus ellen. Ebben az ügyben nemrég született meg az elsőfokú ítélet (az első bírósági ítélet az ORTT és egy műsorszolgáltató vitájában), és a bíróság a Rádiónak adott igazat.

Az alapvető kérdés az, hogy hol húzódnak a szólásszabadság határai. Az ORTT álláspontja röviden az volt, hogy a műsorvezető megsértette a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, amikor nem mondott ellent elég határozottan, és ezzel mintegy megerősítette a kétségkívül egyoldalú hallgatói véleményt. A bíróság azonban lényegében a Rádió álláspontját fogadta el, vagyis azt, hogy a Rádiónak az alkotmányosság keretei között meg kell teremtnie a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét, és a műsorvezető éppen ezt az alkotmányos elvet sértette volna meg, ha - egyszerűen szólva - belefojtja a szót a hallgatóba vagy akár befolyásolni próbálja őt.

Ez a felfogás egybecseng egy sokat emlegetett és újságírók számára fontos alkotmánybírósági határozattal, a 37/1992. számúval, amely egyebek közt azt fejti ki, hogy a sajtóban meg kell jelennie a társadalomban meglévő vélemények teljességének. A Rádió joggal hivatkozhatott ezenkívül a 36/1994. számú alkotmánybírósági határozatra, amely lényegében arról szól, hogy a közszereplőknek több bírálatot kell eltűrniük, mint a magánembereknek, és egyúttal megerősíti, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát csak valamilyen jogos céllal arányos mértékben szabad korlátozni.

Tudni kell persze, hogy hol a határ. Kétségkívül az újságíró felelőssége, hogy a valóban alkotmányellenes vagy más módon törvénybe ütköző, esetleg pusztán a jóízlést sértő kijelentéseket ne hagyja válasz nélkül, esetleg ne is engedjen kifejteni szélsőséges véleményeket. Az említett alkotmánybírósági határozatok azonban meglehetősen tágan vonják meg a véleménynyilvánítás szabadságának határait. Más vitaműsoroktól eltérően ráadásul a "Beszéljük meg!" célja nem az, hogy valaki vitába szálljon ellenlábasának véleményével, hanem ellenkezőleg: az, hogy olyanok is kifejthessék véleményüket, akik más műsorokban többnyire nem jutnak szóhoz.

Hétköznapi csalódások

A sokoldalúság a pb gyakorlatában nem parttalan. Egyik állandó szereplőnk, a Reális Zöldek Klub, panaszt tett, mert a néző nem tudhatta meg róla, hogy csatlakozott a NATO-csatlakozás ellenzőihez. "A műsorszolgáltató egy adott műsoron belül nem sorolhatja fel a NATO-hoz való csatlakozás elutasítása vagy igenlése kérdésében született álláspontok összességét. (...) Ugyanis a szerkesztő szuverén joga, hogy azokat az eseményeket és véleményeket jelenítse meg, amelyeket fontosnak ítél." - utasította el a panaszt a pb.

Figyelemre méltó, hogy a sokat emlegetett sokoldalú, kiegyensúlyozott tájékoztatás érvényesülésében a pb is eltérő mérce alkalmazását látja helyesnek a hírműsorok és a többi műsor esetében. A Független Népképviseleti Szövetség elnöke, Velkei Árpád a Gondolat-jel egyik adása után azt kifogásolta, hogy egy interjúban egy könyv szerzője nem megfelelő történelmi tájékoztatást nyújtott. "A Panaszbizottság állásfoglalása szerint: kulturális műsorban való könyvismertetés nem azonos egy hírműsorban való tényismertetéssel, míg az utóbbira vonatkoznak a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményei, addig az előbbire a szabad véleményalkotás joga vonatkozik." Ez szépen összecseng azzal a jelmondattal, amelyet egy országos napilap tett ismertté: "a hír szent, a vélemény szabad."

Ha pedig a szabad véleménynyilvánítással egyik-másik műsor elvetné a sulykot - a pb helyett a hallgató ítélete sújtson le rá. Egy éjszakai rádióműsorban a Hétköznapi csalódások zenekar egyik száma volt a vita kiindulópontja. A zenekar nem véletlenül választott olyan nevet, amelynek közepén a két szó oly sokatmondóan összecseng: számainak szövege is provokatív. Kell az erről folytatott szövegelemzés a hallgatónak? A pb szerint "valószínű, hogy a kerekasztal-beszélgetés témájául nem feltétlenül a Hétköznapi csalódások nevű punk-zenekar produkciója volt a legmegfelelőbb vitaindító". De ez már nem a pb dolga: "Minden műsor maga szabja meg értékét az által, hogy milyen színvonalú, milyen tartalmú témát választ, tesz a műsor tárgyává, és arról milyen minőségű, mennyiben a hallgatók számára élvezettel fogyasztható, jóízlésű vagy nem - műsor készül" - hangzik a liberális verdikt.

Politikai pályán

A pb nem foglalkozhat más panaszokkal, mint amilyeneket benyújtanak. Az pedig elenyésző kivétel, hogy a panaszok nem politikai jellegűek (ilyenek például azok, amelyek a reklámokkal foglalkoznak). Legutóbb tavasszal vizsgáltam a pb tevékenységét. Azóta tapasztalhatóak olyan változások, amelyek fölött nem lehet elsiklani.

Ami a panaszosokat illeti, maguk a pártok észrevehetően visszahúzódtak. Helyettük olyan polgárok jelentkeznek, akik (nem is sejthetjük, hogy milyen hatásra, de jól kitapinthatóan) az ellenzéki pártok irányvonalát képviselik. Némelyikük engem, a volt berlini tudósítót az egykori Neues Deutschland munkáslevelezőire emlékeztet. Abban nincs változás, hogy a politikai jellegű panaszok túlnyomó többsége jobbról érkezik, bár az igaz, hogy egy kisebb hányad a hagyományos jobb-bal vagy kormánypárti-ellenzéki erővonalak mentén besorolhatatlan. A mostani kormánypártok és híveik továbbra is hallgatnak.

Ami pedig magát a panaszbizottságot illeti, örvendetesen szaporodnak azok az állásfoglalások, amelyek tiszteletben tartják a szerkesztői függetlenséget - még olyan esetekben is, amikor érezhető, hogy magával a panasszal az eljáró tanács tagjai igazából egyetértenének. A fenti példákból persze az is látható, hog ez a folyamat egyelőre ellentmondásos. A pb még nem lépett rá arra az útra, amely a politikai szempontok figyelembevétele helyett a polgárok érdekeinek védelméhez vezet, de mintha közelebb állna ahhoz, hogy letérjen az eddigi útról, amelyre a politika erősen ráveti az árnyékát.

megjelent a Média Hungária 97/1. számában