Marleen, Marlene, Lale

Nyilván sokan vágynak arra, hogy bekerüljenek a nemzet történelmét felidéző múzeumba. Ez nem mindenkinek sikerül, de Bonnban, a Német Történelem Háza nevet viselő múzeumban most külön kiállítással emlékeznek meg a német történelem egyik világhírű nőalakjáról: Lili Marleenről. A kiállítás mintegy illusztrálja az ismert tételt: a zene nem ismer határokat. Lili Marleen országhatárokon és rendszerváltásokon át töretlenül népszerű volt. Lehet, hogy élő embernek ez nehezebben sikerült volna, de Lili Marleen - idősebbek emlékeznek rá - nem más, mint egy alapjában igen egyszerű sláger főszereplője.

A történelmi múzeumba azért került be, mert jelentős szerepet játszott a második világháború történetében. Mégpedig - félreértések elkerülése végett ezt nyomban előre kell bocsátanunk - nem egyértelműen a nácik oldalán. A kiállítás látogatói a történelmi múzeumhoz méltó alapossággal ismerkedhetnek meg Lili Marleen életrajzával.

Lale Andersen

Ő eredetileg nem egy nő volt, hanem kettő: még az első világháborúban Hans Leip költőnek és katonának két szerelme volt, az egyiket Lilinek hívták, a másikat Marleennek. A szerelmes katona, mielőtt a frontra indult, egy versben egy alakként állított emléket a lányoknak. A vers aligha került volna be az irodalomtörténetbe, ha Norbert Schulze nem szerez hozzá zenét 1938-ban. Ezután már csak egy történelmi véletlen kellett, nevezetesen az, hogy amikor a náci hadsereg 1941-ben elfoglalta Jugoszláviát, a katonai adóvá átalakított belgrádi rádióban a németek eleinte olyan hanglemezeket voltak kénytelenek lejátszani, amelyek éppen kéznél voltak. Köztük a Lili Marleent, az akkoriban népszerű énekesnő, Lale Andersen előadásában. Az egyszerű dal olyan nagy hatást gyakorolt a katonákra, hogy az akkoriban központilag irányított rádióban le is vették a műsorról. Sőt, odahaza, Németországban Lale Andersent 42-ben átmenetileg el is tiltották a fellépésektől. A náci propaganda irányítóihoz közelebb álltak a kitartást hirdető igazi propaganda-dalok. A szívek ellágyulását okozó Lili Marleent inkább csak eltűrték. Például, miután a katonák tiltakoztak, a belgrádi adó műsorába visszakerült a dal, sőt, attól kezdve minden este ezzel zárták a műsort. Lale Andersen pedig egy év elteltével megint felléphetett, de a Lili Marleent nem énekelhette.

A történelmi múzeum mit sem ér történelmi visszaemlékezések nélkül. Idézik tehát egy szemtanú emlékiratait. 41 májusában a német Afrika-hadtest és a brit nyolcadik hadsereg egymással szemben áll a lövészárkokban valahol Tobruknál, Észak-Afrikában. Este tízkor megszólal Lale Andersen a légierő zenekarának kíséretében, és az angolok átkiabálnak a németeknek: "Bajtársak, hangosabban". Esténként tehát tűzszünet volt, írja a német veterán, amihez a történelmi múzeum kiállítás rendezői az elvárható alapossággal hozzáteszik: A Lili Marlen-mítosz összekeveredik azzal a legendával, amely szerint Észak-Afrikában Rommel és Montgomery milyen lovagias háborút vívott.

Az amerikai változat kottája, a címlapon Marlene Dietrich

Nem sokkal azután, hogy a katonák túlzott ellágyulása miatt átmenetileg a németek tiltották be Lili Marleent, a szövetségeseknek is gondjaik támadtak. De az ő tilalmaik sem használtak, Lili Marleen az angolszász lövészárkokban is népszerű volt. Ha a tilalom nem használ, akkor más megoldást kell keresni. 1944-ben tehát a britek és az amerikaiak is kiadták a Lili Marleen angol nyelvű változatait. Az azóta elfeledett angol énekesnő, Anne Shelton is jelentékeny konkurencia a német Lale Andersennel szemben, de a maradandó világsiker egy amerikai németé: Marlene Dietriché. Dietrich már 43 óta turnézik a frontokon, és óriási sikerrel lelkesíti az amerikai katonákat a nácik elleni harcban.

A Lili Marleen sikere nemcsak határokon, sőt frontvonalakon, hanem rendszereken is átível. Lale Andersennek a háború után sem kellett megválnia a mikrofontól. Mindjárt 45-ben, a brit megszállási övezetben, a hamburgi rádiónál alkalmazzák, és rengeteg koncertajánlatot kap. Főleg brit veteránok szeretnék hallani a recsegős rádióadások után élőben is az igazi, az eredeti a német Lili Marleent. A zeneszerző, Norbert Schulze sem panaszkodhat. A náci időkben még olyan dalokhoz szerzett zenét, mint a "Bombák Angliára", az "Előre Kelet felé" vagy az "Afrikában törnek előre a tankok". De Lili Marleen őt is megmentette. A náci propaganda-zenék miatt hivatalosan fellépési tilalom alá esett, de az amerikai tiszti klubokban titokban mégis szívesen hallgatták.

Lili Marleen utóéletének a mostani kiállítás a bonni történelmi múzeumban csak egy epizódja, de valószínűleg nem a vége. A videó-kölcsönzőkben még mostanában is megtalálható a nyugatnémet film nagy rendezőjének, Fassbindernek a Lili-Marleen-filmje. A műfaj: melodráma. A siker nem túl nagy, de ahhoz elég, hogy a címszereplő Hanna Schygulla később igyekezzen elhatárolódni a szereptől, mert nem szeretné, ha Lale Andersenhez hasonlóan rajta ragadna, hogy ő Lili Marleen. A dal természetesen nem maradt ki a műsorból most sem, amikor Berlin Marlene Dietrich születésének századik évfordulóját ünnepelte, hiszen - részben talán a névazonosság miatt is - ma már mégis csak Marlene Dietrich a leghíresebb Lili Marleen. Megint előkerültek a fotók, amelyeken a német világsztár hol amerikai egyenruhában, hol testhez simuló világhíres ruháinak egyikében lelkesíti az amerikai katonákat az európai fronton.

2002. január