Himnusz-újrafelhasználás

A diktatúrának már évek óta vége, és még mindig nincs új himnusz. Akkor vegyük elő a régit. Vlagyimir Putyin elég régóta ismerheti ezt a megoldást, hiszen éveken át élt Németországban. Igaz, amikor Putyin a KGB munkatársaként Drezdában állomásozott, nemigen hallhatta a Német Szövetségi Köztársaság himnuszát, de a történetet valószínűleg ismerte. Ki tudja, talán innen származik a mostani döntés. Ha egyszer a németeknél bevált...

Ma már csak az idősebbekben kelthet rossz emlékeket a "Deutschlandlied", amely a náci időkben is német himnusz volt. A háború utáni években azonban ez a himnusz olyan kínos volt, hogy évekig nem játszották. 52-ben, az olimpia idején már kezdett kellemetlenné válni, hogy az NSZK-nak nincs himnusza. Volt olyan javaslat is, hogy írjanak újat, de végül Bonnban úgy döntöttek, mint most Moszkvában. Marad a régi dallam, de új szöveggel. Vannak persze különbségek is. Az egyik, hogy maga a dallam minden gyanún felül álló szerzőtől való: Joseph Haydn-tól. A szerzemény már a császárság idejében is himnuszként szolgált. Kezdő szavai után egyszerűen csak Gotterhalte néven emlegették. A dallam jóval később került össze a Deutschlandlied szövegével. Ennek a költője az egész Németországban világhírű poéta, Hoffmann von Fallersleben, aki a 19. században tényleg hazafias, mondhatni nemzeti dalnak szánta szépen szárnyaló sorait. Arról nem ő tehet, hogy Hitlerék ideje óta a "Deutschland, Deutschland über alles" nem cseng igazán jól. Olyannyira nem, hogy Németországban be is van tiltva, hogy bárki ezzel a rosszemlékű szöveggel énekelje a himnuszt. Már csak azért is, mert az első strófa szövegében olyan folyók vannak megénekelve, amelyek nem aktuálisak, mert egy Kalinyingrádtól Dél-Tirolig húzódó Németország határait jelölik. A most érvényes szöveget azonban nem kellett másik költőre bízni, 52-ben egyszerűen - illetve, dehogy egyszerűen, hanem hosszú viták után, de végül is - elővették a Deutschlandlied alig használt harmadik strófáját, és mind a mai napig ez érvényes, az egyesített Németországban is. Ez a strófa ezekkel a politikailag korrekt szavakkal kezdődik: "Egység, jog és szabadság".

A történethez tartozik még, hogy az ötvenes évek elején persze az NDK-ban is kellett himnuszt találni, és ott is foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a régi dallamra írnak új szöveget. A vers meg is született, és ki lehet próbálni: az NDK-himnusz, Johannes R. Becher költeménye egy-két zökkenőtől eltekintve kitűnően passzol a régi dallamra. Az illetékes elvtársak azonban az utolsó pillanatban meggondolták magukat, és végül új dallamot írattak. Ami pár évtized elteltével igen körültekintő eljárásnak bizonyult, mert addigra eltűnt a szöveg és csak a puszta dallam maradt az NDK-himnuszból. A himnusz versét az iskolákban nem is tanították. A szövegben ugyanis szerepelt pár szó, ami a szocializmus külön útját járó Honeckeréknek már kellemetlen lett: "Deutschland einig Vaterland" - "Németország egységes hazánk". Mire a berlini fal leomlása után a keletnémetek - immár politikai követelésként - ajkaikra vették e nemes szavakat, már igen kevesen tudták, hogy a jelszó a saját himnuszukból való.

2000. december