Diktátortanfolyam

Ha hatalmon akar maradni, akkor helyes politikai döntéseket kell hoznia. Például: vesztegesse meg a legfontosabb véleményformálókat, és hírneve gyarapodni fog. Hogy ez a tanács kinek szól? Nehogy bárki is neveken kezdjen gondolkozni, sietek elárulni, hogy ilyen politikus a valóságban nincs, ez csak játék. Nemrég jelent meg a német piacon az új számítógépes játék, a Tropico. Tropico képzeletbeli sziget. Hogy hol terül el, azt legfeljebb találgathatjuk, abból, hogy a lakosság spanyolul beszél, és esetleg még abból, hogy a forgalmazó cég nyereményjátékának fődíja egy kubai utazás. Ebből máris láthatjuk, hogy a játéknak semmi köze sincs Európához. Ezt az is bizonyítja, hogy az útmutató szerint az elnök, a Presidente nemcsak általános intézkedésekkel javíthatja a polgárok jólétét, hanem célzottan, egyénekre szabottan is. Például vesztegetési pénzek juttatásával. Hiába, a politika piszkos üzlet - mármint Tropicana-n, a képzeletbeli szigeten.

A játék úgy kezdődik, hogy a számítógép előtt ülve személyiséget választunk magunknak. A lehetőségek számosak: a nép embere, amerikai egyetemi diplomás, gazdag szülők gyermeke, pop-énekes. Ugyancsak ízlésünk szerint választhatjuk meg, hogyan kerülünk az elnöki székbe: választási csalás? forradalom? a CIA vagy netán a KGB ülteti oda megbízható hívét? A játék kimenetelét befolyásolják a Presidente személyiségjegyei is. Ami a lakosság egy részénél népszerű lehet, az máshol rossz pont. Akinek például rendszeres viszonya van több nővel is, az ne számítson az egyház és a vallásos polgárok rokonszenvére. Nem mindegy az sem, mi a játszma célja. Alapvető persze, hogy az elnök egyáltalán hatalmon maradjon, és amint hallották, ez sok mindentől függ. A játékos ezen túlmenően dönthet úgy is, hogy a képernyőn szépen fölépíti a vonzó szigetország infrastruktúráját - de lehet a játék célja az is, hiszen a fantázia nem ismer határokat, hogy a diktátor egy bizonyos összeggel feltöltse svájci bankszámláját.

Tropicoban hatévente választásokat is tartanak. A választások megnyerésének vannak tisztességes eszközei. A tisztességes eszközök közé sorolja a játék útmutatója az adócsökkentést közvetlenül a választások előtt. Hogy akkor mi az, ami nem tisztességes? Például a választási csalás. A játékban ez úgy van, hogy sikerülhet is, de ha a szigetlakók rájönnek, akkor a közvéleménykutatási eredmény, vagyis a politikai barométer az elnök népszerűségének csökkenését jelzi, sőt még az is megeshet, hogy az ellenzék népfelkelést szervez. És akkor a képernyőn megjelenik a törékeny dióhéj, amely a tengeren hánykódva az egyetlen kiút a pompás elnöki palotából. Ilyenkor jön jól, ha a játék egy alkalmas szakaszában feltöltöttük azt a bizonyos svájci bankszámlát. De ha valaki körültekintően játszik, nem fajul idáig a dolog. A képernyőn Tropico több száz polgárára egyenként rá lehet klikkelni, és a játékos mindegyik szigetlakónál részletesen megnézheti, milyen problémái vannak - vagy éppen milyen problémákat okozhat az elnöknek. Ebből is látszik, hogy ez csak játék: aligha volt vagy van olyan elnök vagy belügyminiszter a valóságos világban, aki ilyen gyorsan és alaposan ellenőrizhetné, mire gondolnak a polgárok. És ha a gondokat már ismerjük, mindenre van megoldás is. Ha például nem gyarapszik elég szépen a népesség, akkor a képernyőn több lehetőség közül választhat az elnök. Növelheti például a jólétet - vagy betilthatja a fogamzásgátló tablettát. Ami pedig a halálozást illeti, az emberek vagy természetes módon hunynak el, vagy pedig forradalmak következtében.

És végül a játék tanulságai közé tartozik az is, hogy a rutinos politikusnak tudnia kell, melyik gombot érdemes megnyomni. Ha a Ctrl gombot lenyomva tartjuk és beírjuk, hogy "pesos", máris 20.000 pesóval gyarapszik a vagyonunk. A Ctrl + "contento" kombináció pedig gombnyomásra megemeli a lakosság elégedettségi indexét.

2001. június