Tyúkvadászat

A vészjósló bevezetés után gyilkos öldöklés kezdődik. A vadászat javában folyik a német munkahelyeken, olyannyira, hogy a sok helyen a munkaadók ellenintézkedéseket vezetnek be. Sőt, az állatvédők is tiltakoztak.

Az áldozat, amelyet milliószámra lőnek le, és mégis mindig új életre kel, egy madár. Megnéztem a szótárban, magyarul nyírfajdnak hívják. Tudományos neve Lyrurus tetrix. Németül a kevésbé elegáns Moorhuhn, vagyis mocsári tyúk névre hallgat. Nagy kerek gombszemei vannak, és lankás mezőn röpköd, békés madárcsicsergés közepette, amíg el nem kezdődik a vadászat.

Manapság, a szupergyors és szuperbonyolult számítógépes játékok korában a nyírfajd-vadászat üdítő kivétel. Az egész játék kis helyen elfér, az internetről ingyen letölthető, és egy menet csak másfél percig tart. Vagyis kiválóan alkalmas arra, hogy munka közben egy picit játsszon a fáradt alkalmazott. Hogy ez a pici mennyi, az egyéni elbírálás kérdése, mindenesetre állítólag volt már példa arra, hogy el is bocsátották azt a dolgozót, aki a munkája helyett nyírfajdokra lövöldözött. A munkaadóknak nem elsősorban az fáj, hogy sokba kerül az internet, az ugyanis Németországban nem kerül túl sokba, főleg azoknak a cégeknek nem, amelyek úgyis folyamatosan ott lógnak a világhálón. A ráfizetés az, hogy az emberek a drága munkaidejüket játékkal töltik.

Manapság már megvannak a módszerek az ellenőrzésre: a számítógépes ügyekben járatlanabbak nem is sejtik, mennyi nyomot hagynak maguk után. Pláne, hogy nemcsak a nyírfajd kitalálói akarnak keresni, hanem az ellenszer gyártói is. Nagyobb cégek már mind vettek olyan programokat, amelyekkel központilag és észrevétlenül ellenőrizni lehet, mit csinálnak a munkatársak a számítógépükkel. Erre viszont a szakszervezetek és az adatvédelmi biztosok is színre lépnek: elvégre a dolgozóknak kell hogy legyen magánéletük, még a munkahelyen is. A munkaadók viszont arra hivatkoznak, hogy aki a számítógépet és az internetet fizeti, az megmondhatja, mit akar a pénzéért.

A nyírfajd gazdáinak azonban ezek a viták csak jól jönnek, aminthogy azok a híresztelések is, hogy a nyírfajd vírusos lehet. Az a fő, hogy beszéljenek a madárról és minél több számítógépen ott legyen a kis játék. Az egész ugyanis reklám. Egy ismert italmárka reklámja. A whisky ott van a játék elején, a játék végén, és a nyírfajdok játék közben is elrepülnek a cég emblémája előtt. Nem véletlen, hogy a nyírfajdot terjesztő cég tudományos magyarázatokkal igyekszik serkenteni a munkahelyi madárlövészetet. A cég jelentős érdemeket tulajdonít magának abban, hogy a figyelem a vírusvédelemre és a munkahelyi számítógépes hálózatok védelmére irányult. A cégvezető emellett arról okította ki a többi főnököt, hogy a munkaidőt sok más módon is el lehet pazarolni: aktatologatással, körömreszeléssel vagy egyszerűen általános kedvetlenséggel. Ha viszont a munkaszünetekben játszanak egy kicsit a dolgozók, az motiválja őket, és utána újult erővel vetik magukat a munkába. Állítólag tényleg vannak főnökök, akik így gondolják, mert a nyírfajdos cég -- egyszer azért elárulom a nevét, ez itt a reklám helye: Phenomediának hívják és Bochumban működik -- saját bevallása szerint kifejezetten kapott megrendeléseket cégektől a lövöldözős játék olyan korlátozott változatára, amelyet munkaszünetben játszhatnának a dolgozók, de naponta legfeljebb tíz menetet. Aztán vége a játéknak, kezdődik a munka.

És nem lennénk Németországban, ha nem tiltakoztak volna az állatvédők is. Azt mondták, hogy a játék csökkenti a gátlásokat, és aki a képernyőn célba veszi a madarakat, az a való életben is kegyetlenebb lesz az állatokhoz. A madár kitalálói arra hivatkoznak, hogy a rajzolt madár nem hasonlít az igazi állatokra, és egyébként is mindig újjáéled. Ami igaz is. Hiába dobják föl a talpukat tucatszámra a madarak, minden játék végén egy jókora nyírfajd pottyan a képernyő aljára, mankóval, begipszelt lábbal, hogy a következő játékra gyógyultan röpködhessen.

Ha van következő játék. Mert egy másik cég már árulja a Moorhuhnblocker, a Nyírfajdblokkoló nevű szoftvert. A főnök maga is könnyen telepítheti a programot és aztán lelassul a játék, nem lehet lőszert utánatölteni, és az alkalmazottaknak elmegy a kedve az egésztől. Hogy ehhez miért kell külön szoftver? Úgy látszik, Németországban a főnökök annyira még nem értenek a számítógéphez, hogy egyszerűen ráklikkeljenek a Nyírfajd mappára és megnyomják a törlés gombot.

2000. március