HVG 1999. július 10.

MELEGPARÁDÉ BERLINBEN

Sokan mások

Berlinben ennyi ember már nemcsak nemi vonzódásai okán fontos, hanem fogyasztóként és szavazópolgárként is.

BERLIN -- Június 26-án - a szervezők szerint - nem kevesebb mint háromszázötvenezren csatlakoztak a leszbikusok, homoszexuálisok és transzvesztiták menetéhez a homoszexuálisok nemzetközi napja, a Christopher Street Day alkalmából (az idén volt 30 éve, hogy a New York-i Christopher Streeten a Stonewall nevű bár homoszexuális látogatói váratlanul szembeszálltak egy razziával). A karaván órák hosszat vonult a nyugat-berlini Kurfürstendammról a kelet-berlini Bebelplatzra - ezzel is jelezvén, hogy a német egyesülésnek mi mindenre ki kell terjednie. Ami első látásra feltűnt: a rengeteg transzvesztita és a sok szexőrültjelmez. Ezek látványosak, ezért ezek köszöntek vissza az esti híradókban is. Ami másodikra feltűnt, és amit a tévé nem mutatott: a menet többségét alkotó sok átlagpolgár, akiken az a feltűnő, hogy nem tűnik fel rajtuk semmi. Szemüveges, stuccolt bajuszú, banktisztviselő-külsejű urak, divatosan öltözött hölgyek fogják egymás kezét, némelyek egymás fenekét. Apukakülsejű fiatal férfi, a nyakában gyerekkel, a kezében sörösdobozzal. Úgy látszik - a szó szoros értelmében látszik, már a menet összetételén is -, hogy a leszbikusok és a homoszexuálisok is oly módon és talán olyan arányban oszlanak meg, mint a többiek: van, aki mindig csak a szexre gondol, van, aki másra is. Berlinben ennyi ember már nemcsak nemi vonzódásai okán fontos, hanem fogyasztóként és szavazópolgárként is. A felvonuláson látható teherautók közül jó néhányat nagy - például sör- és óvszergyártó - cégek szponzoráltak. A politikusok is igyekeztek kitenni magukért - közel a tartományi választás. A szociáldemokrata (SPD) polgármesterjelölt, Walter Momper két férfit karolt át. Ő csak kampánycélból tette ezt, bár az SPD-ben a régóta működő ifjúszocialisták (Jusos) mellett immár vannak homoszexuális szocialisták (Schwusos) is. A keletnémet kommunista utódpárt, a PDS egyik képviselőjelöltje, Michaela Lindner nyíltan leszbikus, és pártja ennek tudatában indítja a választáson. A leszbikusok és homoszexuálisok ügye azonban nem csak a baloldalé. A menetben ott vonult a Németországban sem éppen baloldali vagy liberális vonzalmairól ismert rendőrség egyesülete és a keresztény egyházak képviseletében a homoszexuálisok ökumenikus munkaközössége. Nem röstellnek egyébként a nyilvánosság elé állni a leszbikus tanítónők sem. A menetnek persze voltak követelései is: a résztvevők azt szeretnék, hogy az állam ismerje el a hasonneműek házasságát (a jelszó: „Ugyanannyi sérelemért ugyanannyi jogot”), és adjon menedékjogot azoknak, akiket külföldön homoszexuális voltuk miatt üldöznek. Mindennél fontosabb azonban, hogy megmutassák, nyugodtan a nyilvánosság elé léphetnek. A többórás felvonulás incidensek nélkül, minimális rendőri készültség mellett zajlott. A demonstráció után a földalattin az utasok inkább mosolyogva, mint idegenkedve fogadták a női ruhában felszálló fiúkat. Mint ahogyan a Christopher Street napján kézen fogva zavartalanul sétáló párt is: egy fehér és egy fekete nőt. Jelmezükön a felirat: „Nem vagyunk mások. Különlegesek vagyunk.”