HVG 2000. június 17.

Német tévésiker

Népi kukkolás

A hétköznapi emberek életét civil szereplőkkel a nyilvánosság elé táró új típusú kukkolós szórakoztató műsorok hódítanak világszerte a tévénézők körében. Németországban száz napon át szegezte a készülékek elé az embereket a holland ötlet alapján született, orwelli ihletésű, Big Brother című sorozat, amelyet rövidesen több nyugat-európai országban és az Egyesült Államokban is műsorra tűznek.

„A nyugati civilizáció hanyatlása? Goethétől és Adornótól Veronáig, Zlatkóig és Stefan Raabig” - ezt a címet viselte nemrég a Deutschlandradio egyik vitaműsora. A magyar olvasó feltehetőleg a névsornak csak az első felét ismeri, ám élhetünk a gyanúperrel, hogy sok németnek viszont az utóbbi három név mond többet. Már áprilisban azt mutatta egy közvélemény-kutatás, hogy Németország lakóinak háromnegyede ismeri például Zlatko Trpkovskit, a 24 éves, macedón származású autószerelőt. Zlatko („az Agy”) a legnagyobb felfedezettje az RTL 2 kereskedelmi televízió holland licenc alapján gyártott műsorának, a Big Brothernek (HVG, 2000. március 18.). Zlatko nem ismeri Shakespeare-t, nem tudja, mi a különbség a homogén és a homoszexuális között, és azt hiszi, sértés, ha őt heteroszexuálisnak minősítik, mégis a fél ország rajong érte. Az izomagyú „Sladdi” egyebek között attól vált híressé, hogy nem szégyellte megmutatni, ahogy egy csipesszel nagy műgonddal ritkította a szőrét hatalmas mellkasán. Nehéz megérteni, hogyan lehetett egy ilyen lapos ötletből s ennyire átlagos emberekkel ekkora tévésikert kihozni. A recept egyszerű: öt férfit és öt nőt bezártak egy lakókonténerbe (tévé, rádió és újságok nélkül), kéthetenként egyet a tévénézők kiszavaztak, és aki a századik napon benn maradt, az nyerte meg a 250 ezer márkás fődíjat. A konténer meglehetősen szűk volt: egy nagy nappali konyhával, két hálószoba, egy fürdőszoba és WC, meg egy kis kert, tyúkóllal. Az egészet telerakták kamerákkal, a lakók életének minden percét több látószögből vették (a hálószobában a sötétben infravörös kamera működött). A tévében minden este egyórás kivonatot vetítenek, mellesleg sok ismétléssel, heti összefoglalóval, a lehető legtöbb bőrt lehúzva a kísérleti nyulakról. A két riporter, aki a heti összefoglalókat vezette, és a be- vagy kikerülő konténerlakókkal készített interjúkat, általános vélemény szerint a német televíziózás eddigi mélypontját képviseli. Az első napok lelkesedése után a külvilágtól elzárt emberek élete természetesen igen egyhangúvá vált, ezen a hetenként kiosztott ügyességi és agytornafeladatok (országok fővárosainak bemagolása, húsvéti tojásfestés) sem sokat enyhítettek. Mégis, a nézők végig kitartottak, az RTL 2 számítása bejött, az eddig kicsinek számító tévé soha ekkora nézettséget nem ért el: egy felmérés szerint például áprilisban a reklámszempontból fontos 14-29 éves korosztály minden nyolcadik tagja ezt a műsort választotta a tévék kínálatából. Az interneten szintén csúcsot döntött a Big Brother, amelynek web-oldalára három hónap alatt 180 milliószor klikkeltek az izgatott nézők. Természetesen látványosan megugrottak az adó reklámbevételei is, a Big Brother száz nap alatt 50 millió márkát kasszírozott a hirdetésekből, ami az RTL 2 tavalyi egész évi bevételének egytizede. A magyarázat még csak nem is az, amire először a legtöbben gondoltak: a Big Brother áldozatai tévénézésmentes összezártságukat nem fojtották szexbe. E tárgyban a legnagyobb szenzáció az a - 18 éven aluliak számára is garantáltan megtekinthető - jelenet volt, amikor az infravörös kamera elmosódott fekete-fehér képein azt láthatták a nézők, hogy a takaró ütemesen fel-alá mozog, miután a műsorban egymásra talált Kerstin és Alex ágyba bújtak. A szerkesztők mértéktartóan éltek a bekamerázott fürdőszoba adottságaival is. Az iskoláslány formájú Jona mellét éppúgy megmutatták ugyan pár másodpercre, mint a bombázó Sabrina hatalmas kebleit, de a műsorok további hosszú percei és órái napozással, főzéssel, mosogatással, gimnasztikával teltek, no meg azzal, hogy a lakók elmesélték, hogyan látják az életet. És persze voltak kis intrikák, születtek alkalmi szövetségek, hiszen arra ment ki a játék, hogy kit sikerül kigolyózni a vetélytársak közül. Az igazán érdekes részletek egyébként most kezdenek kiszivárogni, hogy véget ért a sorozat, s a szereplők megszólalhatnak (a szigorúan titkos játékszabályokat is csak a hét végén hozta le a Frankfurter Allgemeine Zeitung). Kerstin egy múlt hét végi nyilatkozatából kiderült például, hogy apró jelekből lassan rájöttek a konténerlakók: a külvilág az esti egyórás tévé-összeállításokban nem ugyanazt látta, amit ők egész nap átéltek. A nézők semmit sem tudtak például arról, hogy Kerstin arra lázította a többieket, törjenek ki egy kis időre a házból, amiért a szerkesztők az úgynevezett „beszélgetőszobába” idézték, és jól megszidták őt. Az sem volt látható, mert nem illett volna a képbe, Zlatko egy vita hevében hozzávágott valamit Alexhez. Egy pszichológus szerint egyébként a nagy siker és érdeklődés magyarázata, hogy a szereplők exhibicionizmusa kiválóan párosult a nézők voyeurizmusával. A tévékukkolók minden este hétköznapi emberek hétköznapi életébe leshettek bele (nem kevésbé hétköznapi, ám nyilvánvaló reklámcélzattal összeválogatott IKEA-bútorokkal berendezett környezetben). Lassan megismerték és beskatulyázták a lakókat: Alex a Playboy, Kerstin az Eszes, Manuela a Trampli, Zlatko az Agy, Jürgen a Sarmőr. Ám miközben a nézők azt hitték, hogy a hamisítatlan életet látják, és megismerik a fődíjra pályázók igazi arcát, a szerkesztők a háttérben szorgosan dolgoztak. Az ő dolguk volt, hogy a 24 órás, több kameraállásból fölvett jelenetsorból összevágjanak egyórányit. Rajtuk múlott, hogy a fürdőszobából Jona vagy Zlatko melle került-e este a képernyőre, hogy ki mennyi ideig volt látható, és hogy az egyes szereplőket milyen helyzetekben mutatták. Nem tudni, milyen alapon válogatták ki a jelentkezőket, de a tudatos szereposztás legkésőbb akkor gyanússá vált, amikor az önként távozó lakók helyébe a várólistáról kellett valakivel feltölteni a létszámot. Nyilván így került az ellaposodni látszó műsorba Sabrina, aki jó előre közölte, hogy az összes maradék férfival lefeküdne (ebből végül - legalábbis a nyilvánosság előtt - semmi sem lett). Sabrina egyébként az újkori német történelem második országos hírű tetőfedője (az első Erich Honecker volt). A műsor iránti érdeklődésnek nem tett rosszat, amikor kiszivárgott, hogy tetőfedő cégének hatalmas adósságai vannak, magát Sabrinát pedig többrendbeli csalás gyanújával körözik. Az RTL 2 kifizette az adósság egytizedét, és gondoskodott arról, hogy a tévészereplés idejére függesszék fel a nő letartóztatását. A bulvárlapok jóvoltából azt is tudjuk, hogy Sabrina a Playboyban készül szerepelni, ezzel is javítandó romos pénzügyi helyzetét (állítólag a Playboy vevő lesz Kerstin képeire is, és ha már beszélni nem tud rendesen, legalább vetkőzni készül a Big Brother két moderátora közül Sophie Rosentreter is). Annak pedig, hogy az időközben ünnepelt énekes sztárrá avanzsált Zlatko idejekorán távozni kényszerült a konténerből, a rossz nyelvek szerint az állt a hátterében, hogy amíg benn volt, nem szerepeltethették máshol. A múló népszerűséget meglovagolva az RTL 2 Zlatko világa címmel azonnal külön műsort indított. Emellett 800 ezer darab kelt el Zlatko CD-jéből (a Pokolian hiányzol című slágerrel), és Sladdi’s Shakesbier néven még sör is forgalomba került. A szereplők ügyes irányításán és piacra dobásán túl a szerkesztőknek további eszközeik is voltak a nézettség növelésére. A csúcs az volt, amikor a német kereskedelmi televíziózás emblematikus egyéniségét, a „peep” című szexműsor volt moderátorát, Verona Feldbuscht egy napra összezárták a maradék társasággal. Ezt hosszas tárgyalások előzték meg, Verona kialkudta például, hogy külön, kamera nélküli WC-je lehessen. Ezt a hordozható, egyébként leginkább építkezésekről ismert fülkét az RTL 2-nek pár nap múlva sikerült 24 ezer márkáért elárvereznie. Verona butácska ugyan, de csinos, és olyan népszerű, hogy a rajongók kilopják a plakátjait az utcai reklámszekrényekből. Azon a napon, amikor Verona beköltözött a konténerbe, föl is ment az RTL 2 nézettsége (a 14-49 éves korosztályban) 40 százalékra. A fődíjat végül a közönség szavazatai alapján az egyik legcsendesebb konténerlakó, John nyerte el a múlt pénteken. A bruttó 250 ezer márkából 25-25 ezret rögtön odaajándékozott a legtovább kitartó hármas másik két tagjának, Jürgennek és Andreának, s mint mondta, azt már eldöntötte, hogy a maradékból egy motorbiciklit biztosan vesz magának. A 26 éves munkanélküli keletnémet ács Potsdamban él barátnőjével és kisgyermekével, fiatalabb korában házfoglaló volt, tipikus alternatív, baloldali fiatal. Az eredményhirdetés utáni gálaesten is ötágú vörös csillagot viselt ujjatlan mellényén, amely látni engedte izmos karjain a hatalmas tetoválásokat. A tévéműsorokban az utóbbi években olyan sok volt a szex, és annyira elharapóztak azok a délutáni beszélgetős műsorok, amelyek szintén a szerepelni vágyó hétköznapi emberek magánéletében turkáltak, hogy ez a hullám kifulladni látszott. Helyette kapóra jött a reality soap, a valódi emberekkel eljátszatott szappanopera. A blődli és a közönségesség divatját komoly lapok próbálják elemezni. De az is lehet, hogy minden tudományos magyarázattól függetlenül egyszerűen annak a törvényszerűségnek a televíziós változatáról van szó, amelyet a bulvárlapok főszerkesztői így fogalmaznak meg: ha növelni akarjuk a példányszámot, menjünk lejjebb a színvonallal.