| HVG 2006. április 29. | |||
| MÉRHETŐ-E A NYELVEK SZÓKINCSE? | |||
| Nyelvnyújtás | |||
| Egymilliósra taksálta az angol szókincset egy kis amerikai nyelvészcsapat, de nincs, aki e számot ellenőrizze: szakértők szerint a nyelvek szókészlete a szó szoros értelmében mérhetetlen. | |||
| Áfa, alulfizet, anyázik,
átütemez - a Magyar Értelmező Kéziszótár legutóbbi kiadásának elejéről való
néhány új szó is mutatja, milyen szépen gyarapodott anyanyelvünk az utóbbi
évtizedekben. Még akkor is, ha e kiadásból kimaradt az anyagcsata vagy az
affektáció. Vajon meddig nő a szavak száma? A HVG által megkeresett nagy
külföldi szótárszerkesztőségek munkatársai, illetve magyar nyelvészek közül
senki nem tudott erre választ adni, de még csak arra sem vették maguknak
a bátorságot, hogy olyan merész kijelentésre ragadtassák magukat, mint SzóEmber.
A WordMan becenévvel Paul Payack, a Global Language Monitor (GLM) nevű amerikai
internetes vállalkozás elnöke illeti magát, és a napokban azzal a hírrel
verekedte be magát a világsajtóba, hogy szerinte az angol nyelvben immár
988 968 szó létezik, és számításaik alapján a szókincs várhatóan idén nyáron
lépi át a bűvös 1 milliós határt. „Tudományosan nem válaszolható meg a kérdés, sőt még csak meg sem becsülhető a szám" - vonta kétségbe SzóEmber állítását a HVG-nek nyilatkozó Nagy Viktor, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa. Még arról sincs ugyanis egyetértés a nyelvtudósok körében, mi számít egy szónak. Egynek számítanak-e például az azonos alakú, ám különböző jelentésű szavak, mint például a „költ"? Hogy ez miért kérdés, legkésőbb akkor rá lehet jönni, amikor idegen nyelveken egészen másképp kell fordítani, aszerint, hogy pénz, vers, netán tojás költéséről van szó. Nehezen oldható fel az a dilemma is - példálózik Nagy -, hogy külön szónak számolják-e az olyan változatokat, mint a vakarózik-vakaródzik pár. És ezek még a könnyebben orvosolható gondok lennének. Sokkal nehezebb a nyelv határainak megvonása. Beleszámolják-e a tájnyelvi szavakat, beleértve akár a határon túli magyarok beszédében meghonosodott szlovák, román, amerikai eredetű kifejezéseket is? Vagy például hány száz évet menjenek vissza a régies alakok szótárazásában? Vegyék-e számításba a szakkifejezéseket? Egyedül az utóbbi szempontra elgondolkoztató példát hoz föl a Francia Akadémia: pusztán egyetlen szakterület gyűjteménye, a Duval-féle vegytani szótár 70 ezer szócikkből áll. Az is módszertani viták tárgya lehet, hogy a szókincs külön elemének tekintsék-e az állandósult szókapcsolatokat, köztük a szólásokat (mondjuk azt, hogy „fabatkát sem ér"), elvégre - mint Tóth Etelka, a Magyar helyesírási szótár egyik szerkesztője megjegyezte - mindegyikük egy-egy szót, kifejezést helyettesít. Az alapok felmérése a legtöbb nyelvben még nem okoz nehézséget. Minden nyelvtanuló biztatást nyerhet az olyan számokból, mint hogy a mértékadó német szótárszerkesztőség, a Duden egyik kiadványa szerint a német alapszókincs 2800 szóból áll, a Francia Akadémia pedig az alapszókincset ezer, az elemi szókészletet 3 ezer szavasra becsüli. A mindennapi életben a szövegek nagyjából 80 százaléka egyébként a legtöbb nyelvben e 2-3 ezer szó ismeretével már megérthető. A párizsi tudós intézet véleménye szerint bármely tetszőleges nyelvben egy 60 ezer címszavas szótár állománya bőségesen lefedi az átlagos műveltségű polgár passzív szókincsét - vagyis segítségével kényelmesen el lehet boldogulni az általános társalgásban, az újságolvasásban, a 16. századtól napjainkig született irodalom olvasásában és a legfontosabb szakkifejezések megértésében. A felső határt viszont nem feltétlenül jelzik azok a tekintélyes számok sem, amelyek a nagyszótárak méretét mutatják. Az amerikai Merriam-Webster ma 470 ezer címszót (ezen belül az összetett és képzett szavak, szólások és fordulatok révén természetesen sokkal több kifejezést) tartalmaz. Nagyjából ekkora az Oxford English Dictionary is. A Duden értelmező szótár több mint 200 ezer címszavához viszont sok ezret hozzá lehet adni, mert további kötetek tartalmazzák a németben használatos idegen szavakat és a helyesírásilag kényes szavakat. A szerkesztőség példája szerint az internettelefónia szó kevésbé szorul értelmezésre, viszont a német helyesírási tanácsadóban ott a helye. Végső soron a Duden-szerkesztőség szerint a német szókincs 300-500 ezer közé tehető. A hétkötetes magyar értelmező szótár viszont csak mintegy 60 ezer címszót, ezen belül nagyjából 200 ezer szót tartalmaz. Nagy Viktor szerint ezek a különbségek nem feltétlenül a nyelvek gazdagságát tükrözik, pusztán azt, hogy a nyelvészeknek mennyi energiájuk és pénzük jutott a szótár összeállítására. Az sem mindegy, hogy több, tudományosan egyenértékű módszertan közül melyik tudóscsoport melyiket fogadja el a szavak válogatására. Feltehetően szerkesztési szempontok állhatnak annak a hátterében, hogy a Trésor de la langue Francaise című szótár „mindössze" 100 ezer címszót tartalmaz. Az amerikai és német szakirodalomban viszont több helyen is feltehetőleg ennek nyomán minősítik a francia szókincset a többi nyelvhez képest szegényesebbnek.
Az angol nyelv 1 milliója, amelyet a GLM emleget, akár igaz is lehet, sőt az is megeshet, hogy még ennél is sokkal több angol szó van vagy volt forgalomban - vélekedik Bárdos Jenő, a veszprémi Pannon Egyetem Angol-Amerikai Intézetének igazgatója. Minden attól függ, mit számolunk bele. Számítógépeinek hatalmas szövegtárából a GLM például kihalászta még azokat az új - és a brit vagy amerikai fülnek időnként mulatságos vagy meghökkentő - szavakat is, amelyek az angolt buzgón, de nem anyanyelvként használó országokban, például Kínában, Japánban, Indiában születtek. Sőt gazdagítják a készletet az USA-ban közszájon forgó bushizmusok, vagyis a mostani elnöknek a nyelv határait enyhén szólva is feszegető spontán szóalkotásai. Bárdos szerint ugyanakkor az igazi anyanyelvi beszélők - angolok, amerikaiak, kanadaiak és ausztrálok - többnyire nem használják a kínai és efféle eredetű szóalkotásokat. Ők továbbra is a „closed" szóval tudatják például, ha zárva van a bolt, nem pedig a döcögősen összetákolt „drinktea" szóval, ami onnan ered, hogy a kínaiaknál a pihenőidő egyenlő a teaivással. Közkeletű feltételezés, hogy az angol szókincs azért körözheti le a többit, mert a tudomány nemzetközi nyelve éppúgy az angol lett, mint az interneté. Nagy Viktor szerint azonban az így születő új szavak száma nem olyan nagy, hogy lényeges különbségeket okozzon, és ami fontosabb: a jelenség pusztán lépéselőnyt jelent az angolnak. Ha az angol software szó egy ideig hiányzott is a többi nyelvből, a nyelvek évszázados rugalmasságának köszönhetően hamar megjelent a megfelelője máshol is, akár helyesírásilag bekebelezve (mint a magyar szoftver), akár szóalkotással (mint a francia logiciel). Másfelől az is igaz, hogy a kereskedelem és a gyarmatosítás révén az angol évszázadokon át toleránsan és nagy számban szívta magába más nyelvek szavait. A jövevényszavak meghonosítása persze korántsem csak az angolra jellemző, így tudományosan aligha igazolható, bár nem is alaptalan feltételezés, hogy ennek révén az angol szókincs gazdagabbá vált volna, mint más nyelveké - fűzi hozzá Bárdos, akinek becslése szerint ha mindent beleszámítunk, a magyar szókincs is meghaladhatja az 1 milliót. És persze folyamatosan növekszik. Ezt a nyomtatott szótárak is tükrözik, már csak azért is, mert - mint Pusztai Ferenc nyelvtörténész, az értelmező kéziszótár főszerkesztője a HVG kérdésére elmondta - a régi szavakat alig törlik az értelmező szótárak új kiadásaiból, inkább csak megjelölik régies voltukat (lásd Fumigálták a vimedlit című írásunkat is). Az egykötetes változat az 1972-es első kiadás 70 ezer szócikkéhez képest 2003-ra így 5 ezerrel lett gazdagabb. Nem kell tehát parázni (utóbbi is az újonnan bekerült szavak egyike, és mint a szerkesztők feltételezik, a paranoiából származtatható): nyomot hagyott e szótáron is a társadalom és a nyelv sokféle változása. Így például régi szavak új jelentéssel gazdagodtak: a király értelmezéséhez immár hozzátartozik a „jó, remek", a fűéhez a „marihuána". Helyet kapott természetesen az e-mail, a szkinhed és a hamburger is, egyszerre jelezve az említett angol hatást és a technikai-társadalmi változásokat. Szép paradoxon, hogy amíg működött az állampárt, addig általában nem így hívták, a rendszerváltás után viszont ez a kézenfekvően összetett szó is bekerült a válogatásba. |